Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 8/1-4. (Budapest, 1884)

2. szám

hogy akadna valaki, a ki elhigyje, hogy az egeret «pdlczdk segelyevel» lyukabol ki lehet piszkalni! S az adott leirasoknak ezen semnii altal sem okadatolt aranytalansaga, keyesbbe fontos, vagy epen felesleges reszleteknek a fontosabbak rovasara valo hosszadalmas targyalasa elofordul a Y.-nak meg aranylag legnagyobb gonddal kidolgozott rovartani fo reszeben is. A «Virdgboga%ak» (Cetonidae) targyalasanal pl. (100. lap), — melyeknek jellemzesere Sz. csak annyit tud mondani, hogy viragokon elnek s hogy «minden faja zbld, es pedig fenyes zdld szinii» (hat a k.-monostori csik6skertbeu nem epen ritka s rendkiviili nagy termete altal is feltiino Osmoderma eremita, hat a kirivo fekete-sarga Trichius fasciatus, meg a Valgus hemipterus, meg a Sz. altal nyomban az id. hanris jellemzes utan emlitett Oxythyrea stietica cs Epicometis hirtella ? Hisz ezek mind neni zoldek !!) — az egyszeriien csak nevleg felemlitett Oxythyrea stictica- es Epicometis hirtellarol elegendonek tartja azt mondani, hogy: «E kettorol kdrtekonysdg is ran feijegyezve.» Es meltan is, tehetjiik hozza s csak csodalkoznunk kell a felett, hogy Sz. ezt csak masok feljegyezeseibol tudja, holott a nep is ismeri es pusztitja a «szdrbsbogarat» (E. hirtella). tapasztalasbol s nem nemet konyvekbol tudvsin, hogy biz az «a gyilfnMcsiit sok enibertol elszedegeti». Az Anomala nem fajairol (103. lap) kiemelven, hogy hatoldalok domborubb, s hogy szinezetok rendesen diszesebb, mint a tobbi eserebogarfeleke, beeri Sz. ennyivel: «Elofordulnak a szolon, a hol en csak egy-ketpelddnyban Idttam oket.» — En azt liiszem, liogy a.nnak a kijelentese, liogy Sz. csak egyket i>eldanyban latta az Anomalakat, bizony nem elegiti ki a gazdat ki legalabb is aimyit szeretne egy niagyar gazd. rovartanbol megtudni, hogy mik azolv a szep aranyos zold bogarak, melyek gyiimolcsfait gyakran mint a cserebogarak ellepik s pusztitjak, s melyekr61 nemet kezikonyvekben, miutan Nemetorszagban nem lepnek fel tomegesen, nem igen kap felvilagositast. Ezen mostohan mert, reszben hibas. egeszben feluletes leirasokkal szeml)cn melyek utan valoban nem kellett kiil5n kcresgelnem, ugyan mi okolja meg a Caloptenus italicusrol (7 1.1.) negy, de meg inkabb a «Thrips cerealium» rol (77. 1.) hat lapon vegig huzodo hosszadalmas targyalast ? — Cs. urismerteteseben sziiksegesnek tartja kiilon kiemelni, hogy a V. a karos allatok koziil bdvebben a fontosabbakat rovidebben a ritkabban kart okozokat targyalja. Hogy ennek igy kellene lenni, bizonyara senki sem fogja ketsegbe vonni. Hanem ha szerzonk ezen elvet csakugyan kovette volna okvetleniil azt kellene kovetkeztetniink, hogy az a «Thrips eerealium» a gazda legborzasztobb ellensege; mert hiszen az osszes rovarok koziil ennek van legtobb ter kiszabva ! S ime. Sz. a kovetkezo szavakkal vegezi eloadasat: «En tapasztcdataim iaapjdn hatdrozottan dllitJiatom azt, hogy ezen rovar, gyakorlatilag veve, nem szdmithatd a kdrtekony rorarok kbze!» Hanem ha ez all, akkor mire valo azutan a hosszas leiras?. — Megvallom.hogy ezen elvezhetetlenhosszadal-