Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 8/1-4. (Budapest, 1884)

2. szám

massagnak mas okat felfedezni nem tudom, mint azt, hogy Sz.-nak volt valamely mas helyre szant, vagy talan mar meg is jelent czikke, melyet, mint sok mas helyen, velejenek rovid osszefoglalasa helyett, kenyelmesebbnek talalt egyszeruen, valtoztatas nelkiil, kezikonyvebe iktatni. De van ketsegkiviil meg egy mas oka is, melyrol azonban alabb lett heiyen megemlekeznem. Cs. S. rir dicserettel emeli ki, hogy Sz. nem indul a nemet irok utan kik «a gazdasdgi karos rorarokrdl (sic!) szdld munkdikban tbmerdeh:papirost pazarolnak a rovarok kulsejenek pontos leirdsdra, a nii csak arra vald, liogy a kduyret vasiagqhbd, drugdbbd tegye, mcrt a gazddnak minel kevescbb haszndra van.» Kenytelen vagyok kijelenteni, hogy e tekintetben hatarozottan a pedans nemetekkel s nem Sz.-vel es Cs. S. urral tartok, sot meg azt is felteszem, hogy nem egyediil allok a szakert6k kozott. Hog}^ a leiras i^ajjirosba, a xnvpiros pedig penzbe keriil s egy sikeriilt repczetablabol a gazdanak tobb kozvetlen baszna van, mint egy egesz kotet pontos rovarleirasbol, ez szentigaz. Hanem hat voltakej^en mindossze is csak aranylag kis szanni de mindenesetre egy kis munkaba keriil5, rovid, de vel6s es talalo jellemzesr61 van itt szo, mely nem keriil tenger papirosba. hanem csak nehany lapot vesz igenybe s mely nelkiil az egesz V. gyakorlati igenyeknek nem hogy meg nem felel, hanemjoreszt hasznavehetlen: avagy hogyan szerezzen maganak a karvallott gazda felvilagositast valamely rovarrol, ha a kezei kozott lev5 V.-ban pontos leirasok hianyaban, nein talalja meg a fonalat, mely az illeto rovart targyalo reszlethez vezesse? — Hogy Cs. S. rir az ejjeli le})keknek vagy legyeknek meghatarozasat neheznek talalja ezt nincs jogom elnemhinni; hanem hogy a mivelt gazda ne lenne kepes aranylag esekely szanin rovar kozott, egyszerii, de jellemzetes leiras utan. az 6t er<lekl5re raakadni, ezt mar hatarozottan ketsegbe vonom. Azon tehat, hogj

T a V. a pontos leirasokat mell&zi s e tekintetben sern indul a hasonlo tartalmu nemet szakmunkak utan, ugyan nincs mit dicsemi! De az igazstig er<lekeben meg kell jegyeznunk, hogy leirasolt a V.-ban is fordulnak el6; ezek azonban fajdalom. abban kiilonboznek a pedans nemet konyvek leirasaitol, hogy nem pontosak, hogy gyakran (1. f. Cetonidae) hamisak, minden gond nelkiil lianyagiil pongyolan szerkesztettek, vagy oly semmitmondok, hog}

7 tenyleg csak hiabavalo papirostolteleket kerjeznek : avagy ez utan a jellemzes (?) utan: «szine fekete, a bajusza tdre cs a rdptyuk voros barndk» (1 15. l.)

5

kiismeraz Eumolpus Vitisre vagy ez utan : «Aprd rovarok eldredlld bajuszszal(!) osszenyomoUpotrohhal» (123.1.) agubacsdarazsokra'? — Bajosan csalodom, ha azt allitom, hogy Sz. a hasonlo tartalmu nemet szakmunkak peldajat nem mas, hanem tisztan csak abl)61 az okbol nem kovette, mert rostelt pontos leirasokat szerkeszteni, a mint hogy — mikent mar a fentebbiekb61 is lathato — mas hetyeken is kenyelmesebbnek talalta, leirasokl>a valo melyedes helye t, targyaval amugy roviden elbanni. Igy pl. a madartojas feherjeje es heja kepzfidesenek leirasan a kovetkezo modon teszi magat tul szerz5nk: «A rni a sargan kiviil meg a tojdshoz tartozik, az nem a petefeszekben, ha-