Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 8/1-4. (Budapest, 1884)
2. szám
vezettel es stillal, at-, vagy helyesebben ujbol dolgozna; jelenlegi alakjaban egy tan-, kezikonyvhez, vagy vezerfonalhoz kapcsolt legprimitivebb igenyeknek sem felel meg s ossze sem hasonlithato pl. HAYEimek nem gazd. akaderuiak, hanem alsobb gazd. tanfolyamok hasznalatara szant, talpraesett kis kezifeonyvevel. Sz. munkaja bevezeteseben — melyben (>, mond hat lapon (melybdl tetemes reszt a bemutatando targyak s az osztalyok egyszerii felsorolasa foglal el) targyalja az allattant s annak kiilonbozo reszeit es irariy^t, a sejteket, szoveteket, szerveket es rendszert, — inkabb magaval latszik beszelni, vagy inkabb szaktarsainak tanacsot adni, hogy mit mutassanak be, mmtsem magyarazatba bocsatkozni. Tanacsolja, hogy az allati sejt bemutatassira inkabb novenyi anyagokat hasznaljunk: tegyiink mikroskop ald vekony darabokat a kdposztatorzsdbol, almdbol, vbroskagymdbdl, szalonndbol (!) stb. ajanrja, hogy mifele szovettani keszitmenyek tekindend^k meg; elosorolom, mondja tovabba (12 sorban), hogy mifele szervei vannak az allatnak s nagyon erdekcsiick taldlja a szervek alaki es miikodesi viszonyainak tanulnianyozasat: errol azonban, mondja kozvetleniil ez utan, itt vagy semmit, vagy csak mellesleg erintve fogunk szolani (tenyleg egy szot sem szol!), «miutdn e riszonyok tdrgyaldsa a gazd. tanintczetek iantdrgybeosztdsitervezete szerint a «Hdzidllutok bonczelettana» ezimii tan kdrebc vdg* (mely nb. a tantervrbeosztas szerhit a masodik, az allattan ellenben az elso ev targya!). Ugyanezen fejezetben megtudjulv azt is, hogy a zoologusok legnagyobb resze tobb osztalji; egyiitt allattorzsnek (typus) nevez, melyre pl. leghelyesebbnek tarja a phylum kifejezest: «En azonban, ScHMARDA-val tartva, divisio nevet fogok haszndlni (miert?), forditrdn (?) e szot osztdly-csoportnak». Itt volnaegyszersmind helye, mondja Sz., emlitest teimi az u. n. Darviuismusroi (olv. Darwinismus) s talan meg HECKEL (talan HAECKEL ?) tanairol is. Vegiil megtudjuk, hogy az URBELUEK bemutatasara «egy darab korallt eldvehctunk inkdbb csak pro forma», hogy az «a mit mi korallnak nevezilnk, nemegyeb, mint elmeszesedctt tengeri dllatok» (!) meg hogy a Gregarinak es Bhizopodak minket (azaz a gazdat) csak mint gcologiai targyak erdekemek; (higyje el Sz., hogy a geologia targyfit kej)ezd Gregarinak felfedezese az egesz tudos vilagot erdekli!)". Ezen fejezetbdl. mely hivatva lenne az allattan alapfogalmait tisztazni, az allati szervezet boncz- es elettani viszonyainak elemeivel megismertetni, melyet azonban szerzo, iigy latszik, hogy csak ugy «pro forma» vett fel koir\"vebe, azt kellene kovetkeztetniink, hogy a Y. voltakepen csak jelzi, hogy mit kell a tanarnak eloadasain kifejteni s a hallgatora bizza, hogy az iiresen hag} r ott hezagokat a tanar elciadasai utan potolja. — J61 van, fogadjuk el, hogy ez a Sz. tulajdonkepeni czelja, s hogy a latszolagos feliiletesseg alatt valamety iigj r es didaktikai elv lappang. Ezen feltevesiink ellen azonban csakhamar alapos ketelyek meriilnek fel, midon a V. tovabhi lapozasanal arra az eredmenyre jutunk. hogy epen a legnehezebben megerthetc) s leg-
