Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 5/1-4. (Budapest, 1882)

1. szám

4 tomologischen Zeitschriften-Literatur und Vorschläge zur Beseitigung derselben. Eine Zuschrift an die entomologische Section der NaturforscherVersammlung in Danzig, 1880.» czim alatt ismét csak fölveti a tárgyat s nagy meltatlankodásának összes darázsfulánkjait — többek között — a magyar nyelven irott tudományos munkálatok felé is fordítja. A keztyű felénk is van dobva s ha én veszem föl, ennek jogosult voltát abban keresem és találom, hogy dr. KBIECHBAÜMER ur egyenesen a «Természetrajzi füzetekre» czélozott. Mily szemmel nézi dr. KRIECHBAUMER egész népcsaládoknak művelődési menetét, tudományos törekvéseit, hogyan ítél felettök a specifikus nemet kizárólagosság trónusán, ez legjobban ki fog tűnni a nevezetes «Zuschrift» következő helyeiből: «Nem elég hogy a tudósok voltaképeni nyelvén (latinúl)s a világnyelveken (németül, angolul és francziául) szerkesztett folyóiratokon és szerzett műveken kívül még olyanokkal is birunk, amelyek valamennyi román és germán származású kultúrnépek nyelvén, tehát olasz, spanyol, portugál, holland, dán s svéd nyelven írattak, egy idő óta már az oroszok is anyanyelvükön írják entomologiai munkálataikat, s pár év óta a magyarok is egy magyarul irott folyóiratot adnak ki. Ha legközelebbről talán még a csehek, lengyelek, tótok, horvátok, oláhok, és törökök, a görögök és albánok is az entomologia mívelésére adják magokat, akkor minden entomologusnak Rothschild vagyonával és MEZZOFANTI nyelvismeretével kell rendelkeznie, hogy az összes könyv- es folyóirat-anyagot megszerezze és meg is értse. Sőt ha még arra a lehetőségre is gondolunk, hogy a mennyei birodalom fiai egyszerre csak nem érik be többé avval, hogy a rovarokat tövisekre fűzögessék, hanem elkezdik azokat tanúlmányozni s tudós értekezesekben tárgyalni, s hogy példájukat a japánok s Kelet egyéb népeivel együtt utánozni kezdik, ekkor talán az entomologia haladása fölötti öröm az avval járó babyloni nyelvzavar miatt kissé meg fog csappanni.» Dr. KRIECHBAUBIER úr tehát így klasszifikálja a népeket, a nyelveket s minél alább halad, annál gúnyosabb, lenézőbb. De hát menjünk tovább. A többi tétele a következő : 1. Minden nemzetnek, melynek nyelve csak országára szorítkozik, egy világnyelvet kell tanulnia, különben elszigetelve marad. Erre alapítja ajánlatát, hogy ilyen nemzetek valamely világ^elven publikáljanak; a genus és faj diagnózisát latinúl követeli, a «pontosabb leírás» más nyelven is adható. 2. A tudomány örvendetes terjedésének árnyoldalát nyelvismeret követelménye képezi, ezenkívül a pénzes zacskóhoz intézett követelés is. 3. A folyóiratok száma túlságos; az iratokat kiadó egyesületek száma szintén; pár entomologus már egyletet alapít, folyóiratot indít, melyet fenntartani nem bír.