Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

1-2. szám

47 bélcsövében élvén, erős hasmenéseknek okozói. E fajok a bélcsőben szaporodnak, tehát azt állandó tartózkodási helyül választják. Az Anguillulidák tartózkodási helyük szerint 4 csoportra oszthatók. 1. Tiszta, minden rothadástól ment anyagban szabadon élő különivarú és csekély átalakulással fejlődő alakok. °2. Kotliadó anyagokkal telt vízben és földben, szabadon élő, különivarú vagy hermaphrodit alakok, melyeknek ilynemű anyagokban való tartózkodásuk a tökéletes kifejlődésre okvetlenül szükséges. 3. Heterogonius alakok, melyeknek egyik ivadéka szabadon él és ott szaporodik, míg a másik, mint parasita, valamely állat belsejében tartózkodik és szaporodik. 4. Tisztán mint parasiták más állatok bélcsövében élő alakok, melyek ugyanott szaporodnak és fejlődnek. Az első csoportba az Anguillulidák legnagyobb, a két utolsóba pediglen legkisebb része tartozik. E csoportosítás azonban a rendszeresítésnél keresztül nem vihető, mivel a legrokonabb alakok választatnának el egymástól. A tartózkodási hely szerint már a második csoport rokonszenvezik a parasit férgek egyeseivel, pl. az Oxyuris vermicularissal, mely mint tudjuk, csakis a végbélben található bélsárban él, szaporodik és fejlődik. A harmadik csoport még szorosabban vonja e csoportot a parasitákhoz, míg végül a negyedik máris azokhoz sorolható. Az Anguillulidák többnyire igen apró állatok; hosszuk általában 0-4—2 között váltakozik, de egyes Dorylaimus és Plectus fajok olykor 6—14 m/m hosszaságot is elérnek. Egy részök, különösen a tengeri alakok, farkszívókájuk segélyével tárgyakhoz, többnyire növényekhez tapadnak, s folyton kigyószerű mozgásokat végeznek. Úszásuk a testnek gyors, kigyószertien történő összehúzódása által vitetik végbe. A mozgás erélye az egyes nemek szerint igen külömbözö. A Dorylaimus és Tylenchus fajok mozgásaikban igen tunyák, az Anguillula fajok már gyorsabban mozognak; a Tachyhodytes fajokra máióriási gyorsan történő mozgásuk által lehet következtetni. A Diplogaster nem alakjai mozgásuk közben többször rögtön megállanak. Az Anguillula aceti a fedőlemez alatt átlag 1 utat képes megtenni 1 másodpercz alatt. Ha üvegben tartjuk azokat, akkor mindig az eczetnek felületén az edény fala körül mozognak, a hol szép fehér hullámokat vetnek. Az eczetnek közepi részében ritkábban mozognak egyenkint, hanem többen gomolvokat képezve. Gyakran láthatunk ily gomolyokat a felületről a fenékre leszállani. Tápanyaguk többnyire növényi részekből és rotliadásnak induló szerves anyagokból áll.