Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)
1-2. szám
48 A tápanyagot többnyire felszívás által veszik föl, a mit az izmos oesophagus és bulbus tetemesen elősegít. Az elveszett testrészeknek visszaszerzési képessége e férgeknél hiányzik. BASTIAN több szárazföldi és tengeri fajon tett kísérleteket, de eredménytelenül. Yedlések általában előfordulnak, de a fajok nagy részénél még nem észleltettek. Yedléskor nemcsak a külső cuticula, hanem a szájüreg cliitin bevonata is leesik. Egy Anguillula élettartama alatt, eddigi vizsgálataim után ítélve, háromszor vedelhetik. Igen gyakori tünemény ezen állatok némelyikét, különösen az Anguillula acetit, a külömböző vedlési stádiumokban észlelhetni. Az Anguillulidák egyik leghatalmasabb ösztönét a vándorlási ösztön képezi. Alig található egy faj is, a melynél ezen ösztön ne volna kifejlődve. Ennek oka a fajfentartási ösztönben keresendő. Ha, egy eczettel telt üvegben, az A. aceti fajok túlságosan elszaporodnak, akkor azok nagy része abból kiszabadulni iparkodik; gyakran 3 magasságra is megmászszák az üveg sima belfelületét, és azon a legszebb rajzokat idézik elő. BÜTSCIJLI egyes, a Cephalobus és Aphelenclius nemekbe tartozó fajoknál hasonló megfigyeléseket tett. A vándorlási ösztönt legszebben találjuk kifejlődve a Rhabditis nem alakjainál. Tudvalevő, hogy e fajok ivarérett egyénei mindenütt fellelhetők, a hol szerves anyagok rothadásnak indultak. Képzeljünk már most magunknak valahol a földön egy kisebb területet, mely e férgek életére kedvező. Nemde ott gyorsan fognak szaporodni, s a terület csakhamar hemzsegni fog általuk. A tápanyag azonban idővel elfogy, s elvégre is a meglevő peték kifejlődnek, az embryok pedig a tápanyag hiánya által hajtva, kedvezőbb helyet fognak számukra keresni, azaz vándorlásnak indulnak. A vándorlás alatt nem egyenkint, hanem tömegesen mennek, szorosan egymás mellett, hogy testöknek nedvessége őket az esetleges végkiszáradástól megóvja. Vándorlásuk alatt álczákká fejlődnek, s vedlés alkalmával lefüződött cuticulájokat burok gyanánt magukon hagyják. Az álcza ezen burkával vándorol tovább, s ha idejekorán új éléstárra nem akad, egyidőre megdermed, később pedig 1 en, ha kedvezőbb körülmények közé nem jut, elvész. Az embryok e tekintetben sokkal nagyobb életszívósságot mutatnak; hoszszabb kiszáradás után nedvesség hozzájárultával felelednek, s kellő tápanyag jelenlétében tovább fejlődhetnek. A föld telve van ily embryokkal, minek következtében könnyen lehet azokat kényünk kedvünk szerint elővarázsolni. Ha egy földdel megrakott edénybe, egy darab rothadásnak induló anyagot helyezünk, akkor az néhány nap múlva megtelik Nematodákkal. A mi ezen állatkák élettartamát illeti, arra nézve egész biztonsággal nem felelhetünk. Igen valószínű DAVAINE azon állítása, hogy a T. tritici első szaporodása után elvész. Én az A. acetinél hasonlót vélek állíthatni.