Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

1-2. szám

5 ovábbá intézetünk ez osztályát: a k. m. Természettudományi Társulat 1894 és FRIVALDSZKY IMRE 1186 példánynyal. Külföldön tartózkodó hazánkfiai közül többen a távolban is megemlékeztek nemzeti intézetünkről, így DOLESCHALL LAJOS Jáva-és Amboinából 2299, DUKA TIVADAR Kelet-Indiából 2812, XANTUS JÁNOS Észak- és Középamerikából 7678, VIDÉKY LÁSZLÓ DélAmerikából 214, TÓTH KÁLMÁN mérnök szintén ugyanonnan 178, YEREBÉLYI IMRE mérnök Mexicóból 617 és SCHERTZENLECHNER SEBES a M. Tudományos Akadémia által szintén Mexicóból 162 példányt ajándékozván. Hasonlóan külföldi tárgyakkal gyarapíták még osztályunkat: ABDÜLAH bey (Hammerschmidt), DŐRY LAJOS, FEHÉR MIKLÓS, dr. GLÓS SAMU, dr. NENDTvicH KÁROLY, NOSTICZ-RIENECK PAULINA grófné, báró SINA SIMON, TITIUS PIUS, YELITS KÁROLY, YŐRŐS DÁNIEL, a pesti állatkerti társulat s több pártfogó, kik egy, KOVÁCS JÁNOS által Egyiptomban szerzett 876 példányból álló gyűjteményt ajándékoztak. A liazai tárgyak ajándékozói közül főleg megemlítendők: JEITTELES LAJOS H., KERTÉSZ LÁSZLÓ, KOVÁCS GYULA, KRAY N. JÁNOS báró, KUBINYI FERENCZ, METELKA FERENCZ, PETÉNYI SALAMON J., ROKOSZ ISTVÁN, SVOY MIKLÓS, SULYOK IGNÁCZ és YIDRA FERDINÁND, valamint FRIVALDSZKY JÁNOS, ki részint gyűjtés, részint pedig szerzés által 7299 példánynyal gyarapítá a gyűjteményt. Nagy lendületet nyert azonkívül az osztály MIKETZ ANDRÁS és FRIVALDSZKY IMRE gyűjteményeinek megvétele által; az első hatezer csiga-kagylót, az utóbbi pedig 62,143 különböző rovar-példányt és 16 ezer szárazföldi és édesvízi csiga-kagylót tartalmazván. Azonkívül ^vétel útján szereztetett 2055 jjéldány, melyekre összesen körülbelül 8796 frt lett fordítva. Cserében begyült 1062 darab. Összesen ez idő alatt gyarapodott az osztály mintegy 150,000 példánynyal. Az ily módon nagy mérvben megszaporodott állattári gyűjtemények kezelését és feldolgozását e korszakban az 1855-ik év végéig két őr végezte; ettől fogva azonban 1866-ig csak egy, kinek egyszersmind amaz időközben három évig az ásványtári őrt is helyettesítenie kellett; 1866. év végén neveztetett ki egy őrsegéd is, azonban a természetiek osztálya mindkét őrének közös segítségére. Volt továbbá egy irnok is alkalmazva, de csak pár órai működésre, mert a többi hivatalos időt az igazgatósági irodában kellett töltenie. Szolga csak egy volt az egész természetosztályban, ki egyszersmind a praeparatori teendőket is végezte. 1855-ben alkalmaztatott ugyan az ásványtári osztályban egy kisegítő szolga; de ennek daczára, a praeparatori szolgának ez utóbbi osztályban is kellett a szükségeseket végeznie; mígnem ez 1860-ban véglegesen ez osztály praparatorává lett kinevezve. 1863-ban végre kapott az osztály egy rendes és 1866-tól kezdve egy kisegítő szolgát. Ily csekely személyzet mellett az őr munkássága rendkívüli módon igénybe volt véve nemcsak a hozzá illő hivatalos teendők teljesítése által, hanem azáltal is, liogy az oly nagy mérvben megszaporodott gyüjteménye-