Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

3. szám

188 a melyet FRIVALDSZKY JÁNOS úr 1872-ben úgy mellesleg Tátra-Füred körül gyűjtött. Ezek az adatok azonban természetesen mind igen töredékesek; s a Magas-Tátra hemipterologiai tekintetben is még tüzetes átkutatást igényelne. Erről 1877 nyarán személyesen is meggyőződtem. A magyarországi Kárpát-egyletnek 1877. évi közgyűlése alkalmából ugyanis véletlenül abba a kellemes helyzetbe jutottam, hogy két napot a Magas-Tátrában tölthettem és ott pár órát a rovargyűjtésnek is szentelhettem. Ez volt az emiitett évnek augusztus 5. és 6-án. Az első napon a Tátra-Füredet környező fenyvesben vadásztam ; kutatásaim a fürdőtől (1018 m.) az ú. n. Öt-forrás tájáig (1225 m.) terjedtek ki. A szerzett zsákmány különösen Capsidákban volt gazdag, mint a melyek tudvalevőleg a tűlevelű fáknak kiváló kedvelői. Itt voltak a veresfenyőn a Phytocoris Pini Kb. álczáján kívül Dichrooscytus rufipennis Fali., Lyyus rubricatus Fali., Cremnocephalus umbratilis Fabr. és Atractotomus magnicorriis Fali. egész Európában elterjedt gyakoribb fajok. De találkoztak ritkább s érdekesebb fajok is a Psallus-nemből, ú. m. Psallus Kolenatii Flor., pinicola Reut., luridus Reut, és lapponicus Reut., a melyek sajátságos földrajzi elterjedésüknél fogva különös figyelmet érdemelnek. Ismeretes dolog, hogy Közép-Európa havasai földrészünk éjszaki tájaival úgy állat-, mint növényföldrajzi tekintetben sok analógiát mutatnak, s hogy sok állat- és növényfaj mind a két területen egyaránt tenyészik, a nélkül azonban, hogy a közbeeső vidékeken is előfordulna. A MagasTátrában is sok ilyen, távol éjszakra valló faj van. Ezek közé tartoznak a többi között a Psallus Kolenatii és lapponicus is, a mennyiben mind a kettő eddig csak az Alpesek liegyvilágában találtatott s az előbbi azon kívül csak Finnország- és Livlandban, az utóbbi pedig Lapphonban. Harmadik elszigetelt állomáshelyük tehát e szerint a Magas-Tátra. — A Psallus luridus eddigi egyedüli biztos lelhelye csak Tyrol volt. A Psallus pinicola Francziaország és Svájcz fenyveseiben honos. Ezt az utóbbi fajt számos példányban gyűjtöttem ; a gyűjtöttek között volt egy érdekes hímpéldány is, a mely tetemesen eltérő jellegeinél fogva talán egészen új fajt képez, és a melyet a Capsidák kitűnő ismerője REUTER újabb nagy művében (Hemiptera gymnocerata Europa?. I. p. 180.) e miatt külön leírásra méltatott. A mindenfelé közönséges Philaenus spumariuson kívül a veresfenyőn továbbá csak egy kabóczát, a Tliamnotettix abietina Fali. fajt találtam; de ugyanazon sikerűit még két szép Aphida, Lachnus Pieeae Pz. és pinicola Kaltb., szárnyas alakjait is felfedeznem. — A fenyvesben itt-ott nyiladozó tisztásokon Calocoris bifasciatus Hahn került hálómba; kövek alatt pedig a gyakori Deltocephalus ocellaris Fali. és striatus L. apró kabóczákra akadtam. A második napon GEYER GYULA iglói tanár barátom társaságában Tátra-Füredről a Csorbái tóhoz lovagoltam. Ez a szép hegyi tó, mely 1350