Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

3. szám

189 méternyire fekszik a tenger színe felett, és melynek partján a magyarországi Kárpát-egyletnek csinos menedékháza áll, még az erdőtájon fekszik. Kristálytiszta vizében egy eddig csak Svéd-, Finn- és Angolországból ismeretes vízi poloska, a Corisa cavifrons Thoms. úszkál és nem épen ritka. A tó szélén heverő gránittömbökön a fürge Saida nigricornis Reut, szökdécsel; a partot ruganyos vánkosok gyanánt borító áfonyabokrok alatt pedig Sehirus biguttatus L. kaparászik. A menedékház körül tenyésző fenyőfákon ismét itt vannak a már tegnap Tátra-Füred mellett felfedezett Psallus pinicolaés Laehnus Piceae. A Csorbái tótól éjszakra a Bástya tornyosodik s a tó színtje felett még valami 1000 méternyi magasságra emeli kopasz ormát. A gyorsan röppenő nap hátralevő részét felhasználva, tehát még ennek a csúcsnak déli lejtőjét siettünk lehetőleg átfürkészni. Utunk eleinte a Mlinicza patakhoz vezetett; s míg az úton levő esővízi tócsák széléről Saida saltatoria L. és pallipes Fabr. kerültek gyűjtő üvegembe, magán a Mlinicza partján kövek alatt Acocephalus tricinctus Curt, és annak egy sötétebb színezetű válfajával találkoztam. Ezen a zúgó hegyi patakon átgázolván, azontúl folyvást emelkedtünk eleinte sűrű, utóbb mindinkább ritkúló és törpülő fenyves erdőben egész a fatenyészet legfelső határáig. Nysius Jacobeae Schill, (f. brach, et nymplia), C alocoris fulvomaculat us De Geer, Homodemus roseomaculatus De Geer, Guathodus j^inctatus Thunb., Athysanus simplex H-Sch., Deltocephalus calceolatm Boll., pulicaris Fall, és cephalotes Il-Sch. voltak itt a közönségesebb fajok. Itt került kezembe azon kívül a parányi Myrmedobia tenella Zctt. egy hímpéldánya is, mely faj eddig hazánkból nem volt ismeretes. Itt voltam továbbá szerencsés az eddig csak Svájcz havasairól ismert Dicranotropis divergens Kb. kabóczácskát is felfedezni. Ez a faj nemcsak az erdőtájon, hanem feljebb a henyefenyő tájon is gyakori és az illatos havasi füveken tanyázik. A henyefenyő tájon különösen a henyefenyőn élő alakokra fordítám figyelmemet. Azon találtam: Dichrooscytus rujipennis Fali., Philaenus spuniarius L., Deltocephalus cephalotes H-Sch. és Trioza femóralis Först. fajokat. Sőt még egy Lygaeida, a különben fenyőkéreg alatt tartózkodó Platygaster J'errugineus L. is feltévedt ezekre a magas tájakra: egy példányát egy henyefenyő ágon fogtam el. Ez alatt a henyefenyő tájnak körülbelül közepére értünk fel. A nap már annyira közeledett a nyugati láthatár széléhez, hogy feljebb nem haladhattunk és komolyan a visszatérésre kellett gondolnunk. Miután a Bástyalejtő éles gerinczéről még egy élvezetteljes pillantást vetettünk volna a gyönyörű menguszfalvi völgy s a belőle felcsillámló Poprád-tó vadregényes panorámájára, visszafordultunk tehát és sietve ereszkedtünk le ismét a Csorbái tóhoz. Már alkonyodott, a midőn ismét oda értünk. Onnan aztán csak az éj sötétében juthattunk el a kassa-oderbergi vaspálya Hochwald állomásához, illetőleg a minket haza felé szállító vasúti vonathoz.