Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

3. szám

187 jedt, nem ritka faj hazánkban még nem találtatott. Pedig előfordul Magyarország területén is. HENSCII ANDOR orvosnövendék úrnak 1878 augusztus végén volt alkalma Szepesmegyében Késmárk mellett belőle mintegy 10 darabot gyalogfenyö-bokrok alatt gyűjteni. 4. Peritrechus Inniger Schill. Erről az egész Európában előforduló gyakori fajról is biztosan hittem, hogy nálunk szintén elő kell fordulnia. Az előbbi faj felfedezője találta ebből is az első példányt Késmárknál 1878 szeptember 24-én moh alatt. 5. Peritrechus gracilicornis Pat. Két évvel monographiám megjelenése után írta le ezt a fajt PUTON legelőször Francziaországból és Corsica szigetéről. Azóta reá akadtak Spanyolországban, Tyrolban, söt még a Kaukazusban is. Nálunk is jóformán el van terjedve, noha úgy látszik meglehetősen ritka. Az első magyarországi példányt már 1873 augusztus közepén a budai Csillagvölgyben találtam. Megismerkedtem vele azóta Abaujmegyében Forrón és Zemplénmegyében Yarannó-Csemernyén. Találták még ezen kívül Mehádián PÁVEL JÁNOS, Kis-Szent-Miklóson Pestmegyeben SAJÓ KÁROLY urak. 6. Trapezonotus anorus Flor, (nigripes Fieb.) Eitka faj, mely eddig tudtommal csak Ausztriából és Livlandból volt ismeretes. HENSCH ANDOR úr azonban elég szerencsés volt 1878 augusztus 18 án és szeptember 4-én Késmárk mellett az úgy nevezett «Erichen» erdőcskében belőle négy példányt kézrekeríteni s ekkent számára a magyar honpolgárságot is biztosítani. 7. Dryinus pilicornis Mitls. Ezt a Nyugat-Európában és a Kaukazusban honos ritka fajt szintén HENSCII ANDOR úr észlelte ugyancsak Késmárk körül, hol az szerinte vizenyős helyeken a Poprád mentében kövek, száraz falevelek stb. alatt augusztustól októberig elég nagy számmal található. Többnyire elsatnyult repülő szervei vannak; álczája augusztus közepe táján fordul elő. 8. Scoloj)ostethus grandis n. sp. Szép új faj, melyből PÁVEL JÁNOS m. n. muzeumi gyüjtö 1878 július havában a mehádiai Herkules-fürdőnél három példányra akadt, és melynek leírását fentebb közlöm. III. A Magas-Tátrából. Hazánk legmagasabb hegycsoportját, a központi Kárpátokat, a magyar rovarászok közöl legelőször FRIVALDSZKY IMRE látogatta meg. Ö fedezte ott fel még a 40-es evekben az első poloskát is, az Aphelochira aestivalis Fabr. nevü vízi fajt. Ez volt aztán sokáig az egyetlen hemipterologiai adat arról a hegyvidekröl. Söt eltekintve azoktól a tátrai fajoktól, a melyeket NOWICKI MIKSA krakói tanár a Galicziában honos félszárnyú rovarok névjegyzékében felsorolt, de a melyek csak a hegység lengyelországi oldalára vonatkoznak, — a magyarországi részről eddig meg csak az a néhány faj lett ismeretessé,