Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

3. szám

186 punctatis, tibiis spinulis nigris e punctis minutis nigris nascentibus pra

jditis, apice cum-tarsis nigris. ? Long. 37a mill. In peninsula Tauria unicum specimen brachypterum légit miliique benevole misit D. BETOWSKI. P. flavomarginatae Costa et satyriscae Scott affinis et cum his speciebus a congenerieis bemelytris pallidis divergens; a speciebus ambabus tamen non solum hemelytris rudimentariis, sed etiam capite, pedibus articulisque antennarum duobus basalibus flavo-testaceis, harum articulo primo verticis latitudine breviore, capite cum oculis latitudine basali thoracis nonnihil latiore, vertice minus excavato aliisque notis differt. 6. Nabis brevipennis Hahn. Forma macroptera: Thorace posterius valde ampliato, disco postice convexo, basi longitudine nonnihil latiore; hemelytris abdomine aquilongis, membrana bene explicata, sordida, fusco-variegata. $ In Hungaria bis lecta. (Mus. Hung, et Coll. SAJÓ.) II. Pótlék a magyarországi Lygaeidák monographiájálioz. Magyarország bodobácsféléinek magánrajzában, melyet a kir. magy. természettudományi társulat megbízásából 1875-ben írtam, ebből a poloskacsaládból hazánk területéről épen 100 faj van felsorolva és leírva. Hogy a hazai fajok száma további kutatások folytán azonban még szaporodni fog, azt már akkor bízvást fel lehetett tenni. És csakugyan alig telt el négy év munkám megjelenése óta, már is 8 újabb fajt sikerült felfedezni s evvel mag}

rarországi Lygífidák számát összesen 108 fajra emelni. A hazai faunának ez új szerzeményei a következők: 1. Orsillus depressus Muls. Deleurópai faj, mely eddig Francziaország deli részén kívül csak Olasz- és Spanyolországban észleltetett. Nálunk legelőször BÍRÓ LAJOS ref. hittanhallgató úrnak sikerűit egy hímpéldányt 1877 július közepe táján a Pécs mellett emelkedő Mecsek-hegyen, egy nőstényt pedig 1878 április 23-án egy pesti ház udvarán kézrekeríteni. MOCSÁRY SÁNDOR úr 1878 július vége felé Temesmegyében Grebenácz mellett szintén talált egy nősténypéldányt. Az Orsillus-nem a Lygasinák alcsaládjahoz tartozik és legközelebb áll a Nysius-nemhez, a melytől főleg tüskés mellső czombjai és hosszú, a has tövén túl nyúló szipókája által különbözik. 2. Diplonotus luridus Hahn. Európában meglehetősen elterjedt, de mindamellett nem épen gyakori faj. Dr. GYERGYAI ÁRPÁD úr Alsó-Fehérmegyében Tövis mellett egy példányban fedezte fel. 3. Macrodema micropterum Curt. Idézett monograpliiám 6-ik lapján kifejeztem már abbeli csodálkozásomat, hogy ez az egész Európában elter-