Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

4. szám

248 elmosódva megy át a dudorok plasmájáról reagensek által is csak bajosan leemelhető határhártyába, miután pedig a kiduzzadó dudorok alapján a cuticula rendesen néhány mély gyűrűs redőt vet, úgy látszik, mintha a páncél e helyeken csonkított s a dudorok kibocsátására szolgáló nyílásokkal volna ellátva; oly egyéneknél, melyek dudoraikat a páncélba visszavonták (X. 8.), a górcsőnek kedvező beállítása mellett gyakran igen élesen meg lehet különböztetni azon kettőzetet, melyet az önmagába visszatürt cuticula képez. STEIN az A. tuberosa protoplasmáján a páncélon belül még egy igen vékony külön burkoló hártyát (Körpermembran) különböztet meg, míg HERTWIG határozottan kiemeli, hogy ily hártya az Acinetáknál egyáltalában nem létezik; mint más ily vitás nézetekre, úgy erre nézve is áll, hogy «In medio Veritas», — az A. tuberosának a tokon belül van is, nincs is külön hártyája: ha ugyanis hártya alatt csak oly képletet értünk, mely minden reagens nélkül kivehető, úgy HERTWIG nézetéhez kell csatlakoznunk; ha ellenben a reagensek által leemelhető határhártyát is valódi buroknak, hártyának tekintjük, úgy STEIN-nek kell igazat adnunk, én legalább kevésbbé nedvdús plasmával bíró példányoknál ily határhártya j lenlétéről határozottan meggyőződtem, még nedvdúsabb, duzzadtabb példányokról ily hártya reagensek hozzáadására sem válik le. Különben a hártya jelenléte vagy nemléte fölötti egész vita felfogásom szerint me dő, melynél végre is a maga szempontjából mindkét nézetnek igaza marad; mert hiszen a kéregplasmától nedvtartalmára s vegyi összetételére nézve különböző s a plasmát zsugorító kémszerek hozzáadására leemelődő határhártya s a jól elkülönült, kettős körvonalú, tulajdonképi hártya között csupán fokozatos különbség létezik, a mire maga az A. tuberosának fejlődése a legszebb példát szolgáltatja : a rajzási életszakának befejeztével letelepedett fiatal Acineta ugyanis kezdetben minden burok nélküli, később egy határhártya különül el felületén, mely csakhamar kettős körvonalú tulaj donképi hártyává s ez végre a -plasmáról leeihelődvén páncéllá változik át. Valamint más Acinetáknál, úgy ennél is, rendesen tömve van a protoplasma kisebb-nagyobb zsírfényű rögöcskékkel, melyek csupán vékony szemcsétlen kéregréteget hagynak a felületen, a dudorok azonban egészen szemcsétlen állományúak. A plasma rendesen színtelen, ritkán találtam halvány téglavörösnek, mely szín kétségkívül nem az Acineta saját festő anyagának tulajdonítandó, hanem a zsákmányúl szolgált Chlamydodon Cyclopsoktól származik. Néha még zöld gömböcskéket is találtam a plasmában, melyeknek eredetéről alább fogok szólani. EHRENBERG az A. tuberosát sárgásbarnának, EICHWALD zöldesnek, STEIN színtelennek, vagy különböző árnyalatú festő anyag által színezettnek találta. Az A. tuberosánál, mint a páncélos, vagy tokba zárt Acinetináknál általában, a tapogatók nem az egész test felületéből, hanem csupán az oldalt álló, nyilakat rejtő puzdrálioz hasonlítható két dudorból indulnak ki. Ezen