Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)
4. szám
249 (Uidoroknak alakja s nagysága a szerint változik, a mint az Acineta a páncélból többé-kevésbbé kiszorítja, vagy visszavonja. A tapogatók karcsú, fonalas képletek, teljesen megnyúlva többnyire egy véggömböcskét viselnek, csak ritkán végződnek egyszerűen csonkítottan, vagy kissé elliegyesedve; teljesen soha sem vonatnak vissza a dudorba, hanem nyugalomban majd egyenesen, mereven kiáll végok a visszahúzott dudorból s a plasma belsejébe mélyen követhetők (X. 6. 8.), miről már EUBENBERG is tesz említést, majd ismét kissé megpetyhüdve állanak a duzzadó dudorokon (X. 9.), vagy végre egyszerű tompított végű rövid pálcikákhoz hasonlítanak (X. 5.). Visszahúzódás közben vagy egészen sima felületűek maradnak s oly képet adnak, mintha egy merev tű valamely tárgyba benyomatnék, vagy pedig, nevezetesen hirteleni megrövidülésnél, pörgén, dugaszhúzóhoz hasonló csavarulatokat képeznek, melyek a további megrövidülésnél lassanként ismét elsimulnak. HERTWIG a Podoplirya gemmiparánál kétféle tapogatókat különböztet meg: u. m. hosszú hegyesen végződő, s visszahúzódás alatt pörgén csavarodó rablófonalakat (Fangfäden), és ezeknél rövidebb, szívókorongocskával végződő s pörgén nem csavarodó szívófonalakat (Saugfäden); amazok a zsákmány megragadására, ez utóbbiak annak kiszívására szolgálnak s valószínűnek tartja, hogy a tapogatók alakjára s élettani feladatára vonatkozó különbség a többi Acinetinák tapogatóira is áll 4 9. Ily különbség mind az A. tuberosa, mind más Acinetinák tapogatói között tényleg létezik ugyan; azt azonban egy általam vizsgált Acinetinánál sem találtam, hogy a tapogatók közötti különbség állandó volna, azaz hogy, mint HERTWIG állítja, bizonyos tapogatók állandóan rablófonalak, mások pedig állandóan szívófonalak lennének; ellenkezőleg úgy találom, liogy ugyanazon tapogató a körülményekhez képest különböző alakot ölthet. A félig kitolt tapogatók rendesen valamennjűen csonkítottan végződnek, midőn azután ezek megnyúlnak, mintegy lesbe állanak s a zsákmány-kiszívásra elkészülnek, szabad vegök kisded gömböcskévé duzzad; azon esetben, ha a tapogatóit kibontott Acineta hosszasabban nem tehet szert zsákmányra, a többiek csoportjából egyes tapogatók kilepnek, mint szívófonalak szerfelett megnyúlnak s szabad vegük egészen elhegyesedik s ezek a HERTWIG-féle rablófonalak. Miután pedig mindig csak 1 — 2 tapogató van ily erősen megnyúlva, — gyakran egy sem, — igen természetes, hogy ezen előőrsök nem képesek valamely nagyobb ázalagot legyőzni, hanem azt, miután végokon mint a lépesveszszőn megragadt, a többi szívásra kész rövidebb tapogatóhoz vonszolják mi közben gyorsan összehúzódván dugaszhúzószerüleg csavarodnak; ily csavarodás azonban, gyors megrövidülésnél, a gombosvégü tapogatóknál is észlelhető. Hogy a messzire kinyújtott rablófonalak mint szivófonalak is szerepelhetnek, erről az A. tuberosánál valamint más Acinetináknál is, hatá4 U Id. mű. Pag. 36.
