Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

1. szám

26 (malleus, m) az előbbit «üllőnek» (incus, i) nevezé. E két részt a rák gyomrában szintén feltaláljuk; sőt még az egyes részek szerkezete is megegyező. A sodró-állatkák üllőjének két része, a villa és az ágak (II. tábla, 9. ábra v., a., fulcrum, rami) a rák megfelelő részénél (II. tábla, 6. és 7-ik ábra) szintén felismerhetők, csak hogy az utóbbinál az alsó rész, a villa jóval terjedelmesebb. A kalapácsnál az ellenkezőt látjuk; ennek alsó része, a «nyél» (manubrium, GossE-nál) aránylag sokkal kisebb a rák gyomrában, mint a BRACHioNUSÉ-ban (II. tábla, 9. ábra). A nyél a felső részszel, a «fokkal» (uncus, GossE-nál, 9. ábra, f) izület által van összekötve. A fokon mindkét állatcsoportnál fogak látszanak s mind kettőnél e szervek chitinisáltak, kemények. Az észlelhető eltérések csakis az egyes részek viszonyos nagyságára vonatkoznak; sőt a sodró-állatkák osztályán belül sokkal nagyobb eltéréseket találunk, mint az emiitettek. így a II. tábla, 8-ik ábráján adott fogzat, mely szintén sodró-állatkáé (NOTOMMATA TUBA, EHBG.), mintegy közvetítő átmenetet képez. Felesleges még megjegyeznem, hogy a rák gyomra természetes nagyságban van adva, ellenben a sodró-állatkák rágó szervei 5—600szoros nagyítás mellett látszanak ilyeneknek. A rák gyomrának többi részei a II. tábla, 6-ik ábrájában láthatók. A rágó szervek felett van két homorú, szabad lapján szintén erősen chitinisált-korong, mely a rágásnál alkalmasint ugy működik közre, hogy a tápanyagot a rágó fogak közé szorítja (II. tábla, 6. ábra, k). Ezen orongok szélein két szőrsor van, melyeknek külseje puszta szemmel is látható. Kis nagyítás mellett a szélső sor egyszerű vastagabb és rövidebb a belső sűrűbben álló, hosszabb és véknyabb szálakból valónak látszik. Erős nagyitásnál (4—500, HARTNACK VIII) azonban csakhamar észreveszszük, hogy ez utóbbi szálakon több sorban álló mellékszőröcskék vannak, a mint ezt a 10-ik ábra vázlatosan mutatja. E megvastagodott korongon kívül, a gyomor hátsó részében még egyszerű szőrrel szegélyzett kidudorodások és lemezkék tűnnek fel (II. tábla 6. ábra l és l), melyek nyilván arra valók, hogy a gyomrot a béltől elzárják. Ezek között vannak a máj által kiválasztott folyadék befogadására való nyílások. A gyomor belseje egészben, a fogképződményekkel együtt, chitinizált liámképződménynyel van bevonva, mely vedléskor szintén megujul; ellenben a t. k. rágó szervek egészben chitinből vannak alkotva és vedléskor is megmaradnak. Feltűnők még a gyomor első felében látható kerek helyek (II. tábla, 6. ábra, ?'s«) liol az u. n. rákszemek, vagyis azon félgömbalaku, jobbára szénsavas mészből álló kövek képződnek, melyek a rák gyomrában vedlés előtt találhatók, vedlés alkalmával pedig eltűnnek. Kívülről a gyomor egész felülete izmokkal van borítva, melyek különösen ott fejlődnek ki erősen, a hol a gyomor rágó szervei vannak. Mint-