Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

4. szám

255 melyeken át a csillószőrös ázalagokban fejlődött ú. u. acinetaszerű ébrények jutnak a külvilágba. Az A. tuberosánál két különböző csillószőrözetű rajzókat különböztethettem meg, t. i. egész felületökön csillószőrözötteket (X. 5., 10—12.) s olyanokat, melyek csupán 4—5 övben viselnek csillószőröket (X. 4.), mely különböző csillószőrözetű rajzók között átmeneti alakokat nem sikerűit találnom, azonban azon észleletet tettem, hogy midőn őszszel frisen merített vízben igen nagyszámú Yorticella nebulifera között csak gyéren fordultak elő egyes Acineták, ezeknek rajzói mind a második alakhoz tartoztak, hetek múlva az Acineták tetemesen elszaporodtak s ezen későbbi nemzedéknek rajzói ismét egész felületökön viseltek csillószőröket. Nem hagyhatom itt említés nélkül, hogy én a Podophrya fixánál s a P. quadripartitánál is kétféle, az utóbbinál tulaj donképen többféle rajzókat találtam. A Podophrya fixánál a rajzók bizonyos nemzedékeknél hengeresek, egy csillószőr-óvvel, más nemzedékeknél ellenben állandóan lapos testűek szintén egyetlen csillószőrövvel s oly alakúak, mintha egy hengeres rajzó hossztengelye irányában egészen laposra nyomatott volna, ezen lapos rajzók továbbá sokkal nagyobbak a hengereseknél s itt tüzetesen nem tárgyalható fejlödésmenetökre nézve is eltérnek a hengeresektől. A Podophrya quadripartitának bizonyos nemzedékeinél a rajzók állandóan 1—3 csillóször-övet viselnek, más nemzedékeknél ellenben a csillószőr-övek száma annyira szaporodik, hogy a rajzó testének csupán mellső s hátsó vége nem visel csillószőröket s néha ezen terület oly kicsiny, hogy a rajzó csaknem egészen csillószőrözöttnek látszik. — Az A. tuberosának öveket viselő rajzói semmiben sem térnek el az Acinetináknak általánosan ismert hasonló rajzóitól s leírás helyett egyszerűen a rajzra utalok (X. 4.); az egész felületökön csillószőröket viselők gömbölydedek, tojásdadok, vagy körte-alakúak s hossztengelyöket keresztező irányban többnyire, de nem mindig, lapítottak (X. 10.), sávokat majd nem viselnek (X. 11.), majd pedig két ellenkező irányban rézsút futó s egymást szelő irányban élesen sávolyozottak (X. 5., 10., 12.), úszás közben előre irányult végök kidudorodó, szemölcsszerű, számos Enchelynának felhányt ajkára emlékeztető, képletet visel (X. 11., 12.), melylyel midőn szilaj rajzások közben egy-egy pillanatra megpihennek, idegen tárgyakra, mint valamely szívókoronggal rögzítik magokat; szervezetüket majd víztiszta, majd kisebb-nagyobb rögöcskék által homályosított plasma, gömbölyded, vagy tojásdad mag s egy, a hátsó testvég közelében fekvő lüktető ürese egészíti ki. A rajzónak Acinetává való átváltozását több ízben volt alkalmam megfigyelhetni. Az életének kóborló szakát befejezett rajzó kidomborodó korongocskájával állandóan rögzíti magát s ezen rögzítőszerv lassanként növekedvén, kocsánynyá nyúlik. Mindjárt az állandó rögzítéskor apró gombos tapogatócskák jelennek meg az egész felületen, melyek a rajzását befejezett