Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

4. szám

256 Acinetáról az egész csillószőrözetet egy finom cuticulával együtt leemelik, az Acineta mintegy megvedlik (X. 13.). Ezen szétszórt tapogatók ismét visszavonatnak s helyettök két lassanként kiemelkedő oldaldudorból az állandó tapogatók kezdenek kinyomúlni s a kis Acineta lassanként, a részben a már fennebb vázolt módon, jellemző szervezetét éri el. Nem igen ritkán találtam egyes Acinetákat, melyek a páncélon belül két egészen egyforma félre voltak oszolva, melyek közül az egyik durva szemcséjű zavaros plasmatesttel bírt, míg a másik amattól világos plasmája s hasonló magja által élesen eltért (X. 6.). Hogy itt nem egyszerű oszlással van dolgunk, erre a két félnek egészen különböző plasmája látszik utalni; hogy azonban mily módon jő létre a két fél s mi a további végzetök, nem sikerűit kiderítenem s az észleletnek egyszerű feljegyzésével kell beérnem. Fennebb a COHN Placus striatusával azonosnak tartott igen kétes természetű ázalag tárgyalásánál kiemeltem már annak lehetőségét, miszerint az az Acineta tuberosa alakkörébe tartozik. Összehasonlítván ugyanis a Placus szervezetét az A. tuberosának azon rajzóéival, melyek két irányban sávolyozottak, oly megegyezőnek találjuk azt, hogy az összetartozás feltevésének gondolatától alig lehet menekülni; a lényeges, alárendelt értékűnek persze nem mondható, különbség abban áll, hogy a Placus mellső testvégének szemölcsszerű emelkedése valóságos szájnak felel meg, míg az Acineta-rajzók megfelelő képlete kis szívókorongocskát képez, mely később kocsánynyá fejlődik. — De vajon nem képzelliető-e, hogy ezen kezdetben lágy korongocska, midőn egyes példányok szilaj rajzási mozgásaik közben egy-egy pillanatra idegen testre, pl. valamely ázalagra rögzítik magokat nagy hevességgel, a nyomásnak engedve —--szájjá tágúl ? Ez, a rajzók erőszakos, tolakodó mozdulatait tekintve, épen nem lehetetlen, s ez esetben a megnyílt szájú rajzó Placusszá változott, mely az Acinetinákétól eltérő táplálkozási módot kezdve, szájjal bíró s csillószőreit megtartó nemzedéknek lehet kiindulási pontja. Hogy ezen megváltozott táplálkozási mód nem képzelhetlen, e mellett szólhat azon körülmény, hogy, mint fennebb előadtam, a kifejlett Acineták is a helyett, hogy kiszívnák, néha egyszerűen elnyelik táplálékokat, sőt ezen rendkívüli táplálkozási mód állandósúlhat is, így nevezetesen a Podophrya Troldnál. E mellett szólhat továbbá, mit HERTWIG az Acinetinálmak a többi ázalagokkal való rokonságát puhatolva különösen kiemel, miszerint igen különböző Acinetinák rajzóinál van egy durványos száj, sőt némelyeknél még garat is; s nem valószínű-e, miszerint ezen durványos száj alkalmilag valódi szájjá változik ? — Hogy a szájat nyert rajzó csillószőrözetét továbbra is megtartja, míg ez az Acinetinák fejlődésének rendes menetében, midőn a rajzó megtelepedett, elvész, ez legkevésbbé sem lephet meg, miután tudjuk, hogy a kocsányokon ülő