Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

4. szám

rozottan meggyőződtem; számtalanszor láttam ugyanis, liogy míg a rövidebb tapogatók valamely nagyobb ázalag kiszívásával voltak elfoglalva, addig egyes rablófonalak apró Cyclidíumokra vadásztak s azokat ki is ürítették, máskor ismét azt észleltem, hogy ily rablófonalak szerfelett megnyúlva valamely szomszéd Acinetának vadászkörébe hatoltak be s az ez által mégragadott ázalagra tapadva a zsákmányban osztozkodtak. — Mindezt tekintetbe véve legalább valamennyi Acinetára nézve nem állhat az, hogy, mint HERTWIG felteszi, különböző munkának végzésére különböző tapogatókkal bírnak. A tapogatók állománya rendesen víztiszta, szemcsétlen, arról, liogy szí s ás közben belsejükben egy szemcseáram vonúl végig, mely a zsákmány­ból indúl ki s az Acineta plasmájába mélyen követhető, legelőször LACHMANN tesz említést 5 0) s ezen észlelet, mely szerint az Acineta által megragadott ázalag tartalma a kiszívás alatt az Acineta belsejébe húzódik CLAPARÉDE, STEIN és HERTWIG vizsgálatai által egyaránt megerősíttetik s az utoljára említett búvár a tapogatók alapjából finom fonalákat lát az Acineta belsejé­ben a mag felé húzódni, melyeknek mentében vonúl végig az áram 5 1)­Ezen fonalaknak jelenlétét saját vizsgálataim után megerősíthetem s legta­lálóbban hasonlíthatnék ezeket össze a Heliozoák plasmájának belsejéből kiinduló tengelyfonalakkal, melyek ezeknél a sugaras állábakba folytatód­nak, még az Acinetáknál a tapogatók alapján látszanak végződni s mindkét esetben állandó pályákat, mintegy síneket képeznek, melyeken a plasma végig csúszik. Az A. tuberosa táp fel vételének még egy sajátságos módjáról kell meg­emlékeznem. Említém már, hogy ezen Acineta belsejében nem ritkán zöld testecskéket láttam, melyek az emésztés különböző stádiumán voltak s gyak­ran élesen körülírt gömböcskéket képeztek. Chlorophyllgömböcskéknek a tapogatók által való felvételét egészen lehetetlennek tartottam , még egy alkalommal sikerült megfigyelnem, hogy egy Acineta szétszakadozott mo­szatfonálból származó zöld gömböcskét tapogatójával megragadott, mire tapogatóját lassanként visszahúzva ennek véggömböcskéje mindinkább ser­legszerüleg kitágult s végre az idegen gömböcske a teljesen visszahúzott tapogatón át, mint egy szájnyíláson besülyedt az Acineta plasmájába. (X. a. b. c. d.) Ezen észlelet egészen világosan bizonyítja, hogy az Acinetinák tapogatóinak véggömbjei kis szívókorongok, melyeknek közepén egy finom, de alkalmilag aránylag szerfelett kitágulható s nagyobb testek elnyelésére is alkalmas nyilás létezik. Az A. tuberosának ezen sajátságos tápfelvételi módja nem áll egészen egyedül, a mennyiben CLAPARÉDE és LACHMANN szerint az általok a norwegiai partokon talált Podophrya Trold tapogatóinak végtelenül o 0 Uber die Organisation der Infusorien, besonders der Vorticellen. Müller's Archiv. Jahrg. 1856. Pag. 372. 5 1 Id. mű. Pag. 39.

Next

/
Oldalképek
Tartalom