Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)
2-3. szám
127 mégis határozottan sokkal közelebb állanak s ennélfogva okvetlenül a vízenjárókhoz sorozandók. A vízenjáró poloskák csoportja általában akként fogható fel, mint a földönjáró poloskáknak egy oly ága, mely a létért való küzdelem folyamában a szárazföldről a vizek felszínére nyomult s ott a megváltozott külviszonyok behatása alatt átidomult, a környezethez alkalmazkodott. A Hebridák, Yeliidák és Hydrobatidák e tekintetben egyetlen egy folytatólagos sorozatot képeznek; az átidoniulás és alkalmazkodás náluk úgyszólván nyomról nyomra követhető. A kiindulási pontot a fokozatos alkalmazkodásnál minden bizonynyal a Hebridák, a partvonalon részint még a vizenyős parton, részint már a vízen tartózkodó Hebridák — a végpontot^ pedig % víz tükrét messze bekalandozó Hydrobatidák képezik. Hogyan ment végbe e fokozatos átidomulás és alkalmazkodás ? Tudvalevő dolog, hogy, a rovarok fajsúlya a víz fajsúlyánál sokkal csekélyebb levén, a vízbe dobott rovar nem merül el. Ahhoz, hogy a vízenjáró poloskák magokat a víz szinén feltarthassák, tehát nem kellett részükről még semmi külön alkalmazkodás. E részben az egyedüli feladat abban állott, hogy a víz tapadása a test alsó lapjához megszüntessék, azaz : hogy a test a vízfelülettel való érintkezéskor meg ne nedvesedjék, s ez által a rovar mozgása a víz tükrén könnyű és szabad legyen. E feladatnak elég lett téve az által, hogy a test alsó lapja tömött vízmentes szőrözetet kapott. A sík vízfelületen való tartózkodás azonban még más nevezetesebb változásokat is idézett elő. Természetes dolog, hogy a táplálék, mely a szárazon talán növényi vagy valószínűleg vegyes volt, a sík vízfelületen egyedül csak az állatországból kerülhet ki. Az itt tartózkodó rovarok életmódja tehát természetesn csak ragadozó lehet. Táplálékuk a víz tükrére került rovarok- és pókokból áll. De ezeket itt a nyilt víztükrön nem lehet lesben, valamely rögecske vagy növéüyszár mögé rejtőzködve, tőrbe ejteni. Már messziről kell itt a zsákmányt megpillantani, gyors futással elérni és elfogni. Erre nézve pedig szükséges volt, hogy a prédát már jó távolról megláthassák és minél gyorsabban megközelíthessék, azaz: hogy látó és futó képességük növekedjék. S csakugyan — a látó képesség növekedéséről tanúskodik a szemek fokozatos nagyobbodása: a Hebridáktól kezdve a Hydrobatidákig a szemek folyvást nagyobbodnak és mindinkább kidüllednek. De még szembetűnőbb módon nyilvánul a futó képesség fokozódása s az ennek érdekében történő alkalmazkodás a test külalakjában a legnevezetesebb változásokat idézi elő. A lábak mindenek előtt hosszabbakká válnak, a lábak mozgatására szolgáló izmok pedig mindinkább kifejlődnek s hatalmasabbakká lesznek. Ezen izmok, mint tudjuk, a mellkasban vannak elhelyezve. A mellkas, különösen pedig a középmell ennélfogva mind hatalmasabb es nagyobb kifejlődést nyer, köbtartalma növekedik. A mellkas ezen