Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

2-3. szám

126 Hemiptera. MAGYARORSZÁG VIZE-NJÁRŐ POLOSKÁI. Közli DR. HORVÁTH GÉZA. Mindnyájan tudjuk, liogy valamennyi állatosztály között a rovarok birnak a legnagyobb alkalmazkodási képességgel, s liogy ebből kifolyólag alig van oly zuga a földnek, a hol rovarok ne tartózkodnának. A levegőben és a szárazföldön, a földben és a viz szine alatt mindenütt feltalálhatjuk ezen apró lényeket. A félröpű rovarok alkalmazkodási képessége sem áll utolsó helyen. Ok is ott vannak mindenütt, a hol a többi rovar, s a hol ezek mellett nekik is kijut a megfelelő munkakör. Sőt azonkivül hatalmukba kerítettek még egy oly tért is, melyet a többi rovarrend képviselői alig vagy épen nem bírtak meghódítani. E tér a vizek felszíne. Valamennyi többi rovarrendből csak egy kis bogárcsaládot (Gyrinidae) ismerünk, melynek fajai legtöbbnyire a víz tükrén szoktak czikázni és keringeni. Vannak azonkivül még egyes Thysanurák (péld. Podura aquatica), melyek a víz színén is vígan szökdécselnek s egészen ottlioniasan érzik magokat. De sem azok, sem ezek tartózkodása a vizek felszínén nem kizárólagos. A Gyrinidák, mint tudjuk, a víz alá is buknak; az illető Thysanurák pedig szilárd talajon is megélhetnek. A félröpűek között ellenben van egy oly csoport, mely úgy életmódjában, mint egész szervezetében egyenesen a víz tükrére van utalva, és melynek jellemzőbb alakjai már egyedül és kizárólag csak a híg elem felszínén képesek fennmaradásukat biztosítani. E csoport az úgynevezett vízenjáró poloskák (Hydrodromica) csoportja. A vízenjáró poloskák legfőbb közös jellegét az életmód azonossága képezi. Mindnyájan a víz tükrén élnek és rabló életmódot folytatnak. A szilárd állományú test alól finom tömött vízmentes rövid szőrözettel van borítva; a csápok fonálidomnak s a fejnél hosszabbak; a röptyűk hártyásak, hoszszanfutó erekkel, melyeket gyér haránt erezet köt össze. E közös jellegek négy különböző családot fűznek egy csoportba, u. m. a Hebridák, Yeliidák, Hydrobatidák és Hydrometridák családjait. Több író a Hebridákat kizárja ugyan a vízenjárók csoportjából s a földönjáró poloskák közé a Lygaeidák vagy Tingidák közelébe helyezi. Valóban nem is lehet tagadni, hogy a Hebridák e két utóbbi családdal némi rokonságot árulnak el. De ha ellenben a Hebridákat és a Veliidákhoz tartozó Microvelia-fajokat egymással összehasonlítjuk, könnyen meggyőződhetünk, hogy ezeket még szorosabb rokoni kötelékek fűzik egj^máslioz. Mindezt szem előtt tartva, azt hiszem, hogy a Hebridák az összekötő kapcsot képezik egyfelől a Lygaeidák és Tingidák, másfelől a Yeliidák között; ez utóbbiakhoz azonban