Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)
3. szám
151 PLOIARIA SCOP. Coxae anticae elongatae, apicem capitis superantes. 1 (2). Az igen finom szőrözettel borított csápok és lábak fehérek, keskeny sötétbarna gyűrűkkel tarkázva. — P. vagabunda L. 2(1). A csupasz csápok és lábak barnák, fehér gyűrűkkel tarkázva.— P. culiciformis De Geer. 1. P. vagabunda L. — Antennis pedibusque subtilissime pilosis, albidis, fusco-annulatis. Long. 6V2 Cimex vagabundus L. Syst. Nat. Ed. 10. I. p. 450. 53. (1758). Ploiaria alata Scop. Del. Faun, et Flor, insubr. III. p. 51. tab. 25. fig. 8. (1788). Ploearia vagabunda Fieb. Eur. Hem. p. 150. 4. (1861). Ploiaria vagabunda Dohrn Lin. ent. XV. p. 56. (1863). Egész Európában honos és többnyire gyakori. Nálunk azonban eddig csak FRIVALDSZKY JÁNOS magy. nemz. muzeumi őr úrnak sikerűit 1854 Junius 15-én a rákos-palotai erdőben felfedezni. 2. P. culiciformis De Geer. — Antennis et pedibus glabris, fuscis, albido-annulatis. Long. 4V3 mj m. Cimex culiciformis De Geer Mém. III. p. 323. 41. tab. 17. fig. 1—8. (1773). Ploearia erratica Fieb. Eur. Hem. p. 149. 2. (1861). Ploiaria culiciformis Dohrn Lin. ent. XV. p. 59. 3. (1863). Tenyészési térköre az előbbiével összeesik s hazánkban eddig szintén oly gyéren észleltetett. így találták a pesti múzeumkertben. Fuss KÁROLY májusban almafa kérge alatt Nagyszebenben, valamint az ahhoz közel fekvő Kis-Disznódon akadt reá. A magyar birodalom délnyugati részén, a már határozottan déleurópai jelleggel bíró magyar-dalmát tengerparton tudomásom szerint eddig a következő rablópoloskák találtattak: Nabis ferus L. Spalato. Cora 11 us aegyptius Fabr. Spalato. » Fiebert Put. (niger Fieb.) Dalmatia. Harpactor iracundus Poda. Fiume, Ragusa. » erythropus L. Dalmatia. Red ti t ins personatus L. Fiume. Acanthothorax siculus Costa. Dalmatia. Cerascopus domesticus Scop. Dalmatia.
