Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)

1. szám

42 nyújtott S vonalban; homlokfelől nézve az oldalak az alsó szegélytől a tető felé domború fedélként hajlanak. Elül egy barázda vonul fel a tetőkészülékig, ezt a függélyes előfalon és a tetőn két emelkedett redő kiséri, melyek közt a páratlan ambulacra kissé mélyebben halad, mint halad a páros; ezen ambulacra egy, a tetőnél széles, előrefelé folyton keskenyedő belső galand (fasciola interna) által kerittetik, mely az előrész felső, legömbölyített szegélyéig ér, és itt a barázdában vissza hajlik a tető felé, öblöt képez és az említett két redőt is közbe fogja. A páratlan ambulacra likacsai aprók, ferdén ki és hátrafelé hajló párokban elhelyezvék, szám szerint 5—6 van egy oldalon. A tető-készülék az előrészhez közelebb fekszik, de nem látható elég világosan; az oldalambulacrák belső likacsai sem láthatók. A páratlan ambulacra által elfoglalt mélyedésből a tetőkészülék hirtelenül emelkedik ki, s itt 5 nagy likacs látható, melyek talán csak vázsértések, mivel mögöttük a páros ambulacrák központján 4 hátrafelé széthajló — divergáló — likacs képezi a tenyészszerv nyílásait. A madrepora lemez és szemnyilások (ocellariák) nem láthatók. Az oldalambulacrák, melyeknek szirom likacsai csak a fasciolán kivül jelentkeznek, lándsa-idommal bírnak; a likacspárok a fasciolából indulnak ki és ennek közelében dudorokat foglalnak körbe. Elülről hátrafelé 6, 12, 10, 10 likacspár (és lemez) számlálható; a likacsok 9 (comma) idomúak, a csúcsok a szirom táblák közepén egy emelkedett redőbe nyúlnak. A páros ambulacra közök (aires interambulacraires) kevéssé kiemelkednek. A páratlan, hátulsó ambulacra köz (interambulacra) hirtelenül emelkedik ki, gömbölyített tetőalakban és a felrész legmagasabb pontját képezi. A farkészület a nyújtott S vonal irányában lelapított hátulsó rész felső felén van. A farnyilás egy tökéletes kör, függélyesen áll, és így egy alul beugró mélyedésben van. Alatta a váz egy hegyes csőrbe görbül, melyet a faralatti lándsaidomú galand körít; ez pedig fölfelé, a farnyilás párkányán az azt környező galanddal (fasciola) közvetlenül egyesül. Az alzatnak igen széles ambulacra mezői simák, legföljebb egyes kicsiny szemcséket mutatnak, és a karima felé összeszűkülnek. A szájnyílás az előrészhez közelebb esik, gömbölyűn félholdalakú és a hátrész felé kiálló ajakkal bír, melytől egy lapos galand vonúl el a hátrész csőréig. A dudorok a felrészen aprók, de egyenletesek; a páratlan ambulacrát az előrész barázdájában erősebbek kisérik. Különben az előrész eléggé sima, a faralatti fasciolával környezett vérten szintén nagyobb dudorok vannak függélyes sorokban elhelyezve. Az alrészen vannak a legerősebb dudorok a karima felé futó sugaras sorokban és ezek félhold-vonalak által kerittetnek.