Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-01-11 / 11. szám
XVIII. évfolyam. Szatmár, 1914 január 11. 11-ik szám f A KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Megjelenik november, december, január és február hé — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos BO 1» Á UíwÁíil'ÁR, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany János-u. 17. sz. A farsang1 még meg sem kezdődőit, már is rávetette magát az emberi szenvedély, az élni, mulatni vágyás a virradó esztendőre. Szinte tort ült, halolli tort a fekete esztendő alkonyának és az uj virradásának találkozóján. A vigyorgó 1913. esztendőnek temetésén. Az újságok, fővárosiak és vidékiek egyaránt dicsekedve írják, hogy tömve voltak a vendéglők, a kocsmák, a kis és nagy mér- tékbeni bor, sör, pálinka putikok, hogy dacoljanak a szerencsétlen esztendő emlékeivel, sebeivel, kegyetlenkedő megpróbáltatásaival. így, az érem egyik oldala! A másik pedig, hogy munkabíró, egészséges emberek járják a sort, szólitgatják meg a kabátos embereket az utcán. Mert munka- nélkül, kenyér nélkül vannak. Azt mondják, azt sírják, hogy majd elvesznek éhen! Még látjuk a könyörgő arcot, még halljuk a jajszót ... és ime előttünk bugdácsol férjével egy berúgott asszony, a kit kivertek a korcsmából, mert már se1 pénze, se’ hitele. Napról-napra találkozunk ilyen alakokkal. Sürjebben, mint a jobb időkben, mikor a munkás ember szóba se’ állott első szóra a munkaadóval. És halljuk, tapasztaljuk továbbá azt is, hogy mesterembereket, kiknél dolgoztatunk, nem bírjuk megfizetni, olyan pumpolásokat csinálnak. Hogy a munkásember, aki a népkonyhába jár ebédelni, vagy a város, falu könyöradományai után nyúl izmos karjaival, hiába hívjuk, hogy tisztességes árért dolgozzék. Inkább ellopja a napot, de az általa felsrófolt munkadij megajánlása nélkül nem mozdul. Tisztességes, becsületes ebéd, főtt étel is hekuba előtte. Csak pénz kell... hogy aztán otthon dorbézolhasson. Nem nagyítás, amit írunk. Nem kivétel. Nem egy-egy felröppenő fehér holló. Tessék elhinni. Köztapasztalat. Minden város, minden község tele van ilyen alakokkal. Félre ne értessünk. Mi tudjuk, közvetlen tapasztalatok, szomorú adatok birtokában és látásából hirdetjük, hogy igenis nagy a baj. Nehéz, elviselhetlen szükség és nyomor lebeg sok emberen, sok községen. Iparosokon, földmiveseken, csaknem minden területén a társadalomnak. Éppen ezért éles szemmel és gondosan kell bele néznünk az élet közepébe és valóságába. És nem kell felülnünk minden jajra és minden farizeusi könyhullatásra. Mert ha érdemteleneket segítünk, ha munkára rá sem hederitő alakokra pazaroljuk azt. a mit talán a magunk szájától vonunk el, akkor megkárosítjuk azokat és döntjük még nagyobb nyomorba, a kik a segítségre valóban rászorultak. Vigyázzunk, ne hogy az ingyenélőknek csináljunk az igazi szegények, tehetetlenek rovására — farsangot. Mester. Közmondások. — Szorgalmas gazdánál nincs rest cseléd. A tunya vagy megjavul, vagy megszökik. — A tapasztalat drága iskola. — Ki mindenre rá ér, semmit sem végez. — Az nem szegény, ki kevéssel bir, hanem az, ki többet ad ki, mint amennyivel bir.
