Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-01-25 / 13. szám
XVIII. évfolyam. Szatmár, i;914 január 25. 13-ik szám. A KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos B01>MÁR_«ÁSRÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szatmár, Arány János-u. 17. sz Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér A Hét. M, mozi A románokkal való tárgyalás foglalkoztatja most az ország figyelmét. Úgy is nevezik hibásan — a román-paktum. Nagyon hibásan. Mert önérzetes nemzet nem paldálhat, egyezkedhetik senkivel, aki az ő törvényeinek, hatalmának jogainak és kötelességének — egyszóval polgárságának köteléke alatt van. Legfeljebb hozzájuk hajolhat, meghallgathatja és megvizsgálhatja: mi bajuk? Mi fáj? Mit kérnek és mi az a jogtalanság, vagy méltánytalanság, a miről okuk van a panaszra. Igenis mi nemzeti egységünk, fönsébbsé- günk tudatában igy fogjuk fel azt a tárgyalást, a mit a miniszterelnök most folytat a románajku polgárokkal. És nem hisszük, hSgj' legyen magyar államférfi, aki máskép tudná ezt az egész tárgyalást felfogni. A magijai■ nemzet pedig mindig méltányos volt az idegen ajkú, de jó honpolgárokkal szemben. Mindig. Most sincs nekik, már mint a románoknak semmi égbe kiáltó vagy főbenjáró sérelmük. A magyar nemzet csak azt követeli, hogy hű polgárai legyenek a magyar hazának, melynek földjén élnek, kenyerét eszik. És jogait élvezik. Fogadják el ne csak kényszerből, de benső meggyőződésből, hogy itt egységes magyar nemzet ét, melynek ők is tagjai. Legyenek is tagjai, ne csak testének, de a nemzet lelkének is. Tanulják meg a nemzet nyelvét, mely nem csak hivatalos, de nemzeti nyelv is; tanulják meg hálából. Hiszen a román népnek éppen azt a műveltséget, kultúrát nyújtja ez a nemzet, /mint a faj magyarnak. És mást nem kíván, jkzonfelül mi- veljék, beszéljék a maguk nyelvét; ápolják a maguk szokásait. Táncolják a maguk táncait. Csak egyet kérünk; hűséget, megbízhatóságot és a nemzet megbecsülését. íme, ez a kívánság nem politika. Ez a föltétel nem erőszak; nem embertelenség. A nemzet életének alapja. A mely alapot a legkisebb önállóságú nép is megkíván Európában. Ha igy fogjuk fel a románokkal való tárgyalást — rendben van. Európa minden részéhói érkeznek jelentések, hogy rendkívül hideg idők járnak. így Brüsszelből, Madridból, Odesz- szából, Szerajevóból Írják, hogy oly hidegek, havazások és hóviharok vannak, milyenekre régen nem ér el az emlékezet. Pénzbőség kezd mutatkozni — Berlinben. Pénzt kinálnak és a kínálat után nem éppen nagyon szaladgálnak. Hát csak gyüjjőn is elő felé az a pénz. De hozzánk is. Eleget bujkált — tőlünk. rövid, csaknem elröppenő idő alatt meghódította a világot. Mint valami győzedelmes, az uj század virradásából előpattant jövevény ma nagyobb hódítást csinált, mint a színház száz esztendő alatt. Mint a betű századok lassú zúgásában. És akármelyik találmány az idők folyásában. Pedig először lekicsinyelték. Talán éppen azért, mert féltek tőle. A színház, mint valami első szülött nézett rajta keresztül. Művészek, bűvészek, irók sejtették a benne rejlő óriási erőt. Ma bezzeg már a színház is féltékeny- kedik. Cirógatja — és karjait nyújtogatja a büszke brekegő királyné után. Honnan ennek a csudálatos találmánynak hóditó ereje? Az az ereje, a mely egy csapásra magához vonja azokat, a kiknek széleskörű szellemi világában annyi eszköz áll rendelkezésükre, hogy vágyaikat kielégítsék. És a bódulatig magához varázsolják a népet. A várost. A falut. A tömeget. Hogy az rohan, mint a kit valami láthatatlan erő kerget a mozi felé. Nincs ebben a jelenségben megfejthetlen titok. Csak a jelenség velejébe nézzünk, tisztába vagyunk az ő csudás vonzó erejének kulcsával. Elsőben az az oka, hogy legközvetlenebb, legeslegtágabb és legeslegmindenoldalubb szemléltetője mindannak, a mi a világot, a természetet, magát az életet, az életnek legaprólékosabb és legmegrázóbb képeit teszi. És a mi fő leggyorsabb, széditően mozgalmas. Úgy, hogy a világ, természet és egyáltalán Nagy hidegek.
