Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-01-25 / 13. szám
2 TÉLI ESTÉK azt a mi volt, van és lesz... úgy és oly gyors egymásba folyó mozgásokban ... még az emberi képzeletnek szárnya se’ tudja elő- varázsolni, rendezni és élvezni is egymásután. A mozi kirúgja a színház falait, mosolyogva rohan el a legfantasztikusabb Írónak, művésznek képei mellett... és oda varázsolja — egyszerre, gyorsan azt, a mi még az Életnek is sok. * Éppen azért a mozi dicső találmány. Az emberi szellemnek nagy, óriási vívmánya. Nagy eszméknek hordozója. A múlt életének feltámasztója, úgyszólván megelevenitője. Az emberiségnek egyik leghatalmasabb tanítója. Meg kell azt becsülni! Isten adományának, az emberiség magasabbrendü kifejezésének tekinteni. De ne éljen vissza vele az ember. Ne váljék az emberiség átkává. Ne legyen olyan vívmánya a kornak, mely az embert csak azért viszi fel a magas hegyre, hogy megmutassa neki a világot. Aztán elhódítsa. Leszéditse a mélységbe. Az örvénybe, a hol aztán magára hagyja. Ne aljasitsuk le ezt a gyönyörű talál- mánvát az emberi észnek kalmárok és kufárok eszközévé. Ne tegyük, hajtsuk a pénz rabszolgájává ezt a büszke királynét, a mely győzedelmesen vonult be a világ minden zugába. ~k Megvalljuk, olyan tüneteket, jelenségeket látunk, melyek nagy aggodalmat okoznak. A mozi oly lejtőn van, hogy nemcsak a társadalom egyéneit és tömegeit féltjük, de féltjük magát a mozit is. Már most is gondolkodóban vannak azok, akik ismerik a dolgokat, mikép kellene megmenteni magát a mozit és megállítani útjában. Ne hogy romboló eszközzé váljék. A mely megrabölja a lelkek nyugalmát. A családi élet békéjét és tisztaságát. A gyermek, ifjúság világának szépségét és fokozatos fejlődését. Azok a detektív előadások, az élet mélységeiből elővarázsolt képek és itt le nem irható jelenségek már most is sok-sok áldozatot kívántak. Erkölcsit és anyagit. Sok embernek rabolta már meg a mozi bódulata nemcsak rendes, józan esze járását, békéjét, de főleg munkakedvét Es erszényét is. ...Eg}7 szerencsétlen emberről hallottam a napokban, aki munkája után igen jómódú, csendes életet élt. A mozi elrabolta nyugalmát. Ott hagyta munkáját. A mozi kapujában várta napról-napra a percet, hogy a táncoló életét láthassa. Ma földönfutó. És abban a hitben él, hogy milliomos mozitulajdonos. Hát igaz, hogy ez csak egy eset. De egy kis tükör darab is sokat mutat. Mester. Hideg nyárra van kilátás. A Jáva-szigetén lévő Krakatoa szörnyű kitöréséhez hasonló pusztitó vulkán-katasztrófa a japáni szigetvilágra tereli a figyelmet. A Sakurasima-szigeten levó Takara tüz- hányókitörése szokatlan erejű volt. A nyomában járó földrengések, a kilökődő izzó lávatömegek és a vulkánikus hamu nem csupán termény területeket pusztítottak el és földrajzi változásokat idéztek elő, hanem sok emberéletet is áldozatul követeltek. A katasztrófának tragikus színezetet kölcsönöz az a körülmény, hogy a kérdéses vulkán 130 évig ártatlanul pihent és rettenetes működése hirtelen és meglepetésszerűen érte az embereket. A Krakatoa-éhoz hasonlóan a mostani katasztrófa is úgynevezett vulkanikus jellegű volt, szemben a »tektonikus« rengéssel, amely csak úgy, mint az előbbi, erőteljes vulkanikus jelenségekkel is jár. Mióta a finom felfogó- és jelzőképességü szeizmográfot ismerjük, amely a földrétegek mozgását még a legnagyobb távolságból is tudtunkra adja, a legcsekélyebb földrengésről is tájékozva vagyank. De hozzá kell tennünk: A készülék a földkéreg úgynevezett lokális rengéseit, még ha igen heves lefolyásuak is, de ötvenkilométernél távo- labbiak, nem jelzi. A heves vulkánkitörések légköri jelenségekkel is járnak. A magas légrétegekbe ilyenkor felszálló vulkánikus por, mint a Krakatoa esetében is észlelték, sokszor ott kering s a naplementéit intenziven vörös színjátékká varázsolja. A vulkánikus kitörések légköri következményei azonban nem csupán optikai látványt nyújtanak, sajnos, van azoknak káros hatása is. A magasabb légrétegekben áramló vulkánikus por ugyanis felszívja a meleget. A tavalyi hideg és esős nyárnak is az volt az oka, hogy az 1912-ben Alaskában történt vulkánkitörés alkalmával hatalmas portömeg lövelődött a magasba. És ha most is ilyfajta vulkán-poranyag jutott a magasabb létrétegekbe, hasonlóképpen hideg és esős nyárra van kilátásunk. Hogyan jobb ? Hogyan jobb? Különös kérdés; de könnyű rá a felelet, melyet e rövid mese fog rá megadni. A falu gazdag, de fösvény árendása szép nejével már évek óta busong. hogy házasságuk gyümölcsléién. Mérges kifakadásokban, gyakran szitkokban törnek ki, vádolva a sorsot, hogy a házasság legfőbb örömét, a gyermeket megtagadia tőlük. Sok ilyen házaspár van. Ugyanazon község egy szerény, de tiszta szalmás házacskájában, pár év óta fölemlíti, hol a munkától megedzett fiatal férj, hol a szelíd lelkű feleség egymásnak : — Csak a jó Isten gyermekkel áldaná meg csöndes boldogságunkat! — Nemde, hálát adnánk az Istennek ‘? Mily ellentétes kép! * Egy szép napon megjelenik az élet angyala az árendás házában, hol a férj és feleség a fentebb említett oknál fogva busongott.'Egy fehér lapot mutatott a pár elé, melyre ez olvasható szavak valónak felírva: — Négy gyermekkel áld meg az Isten ! Rémülve kiáltott fel mindkettő egyszerre: — Nem, oh nem! négy sok volna, csak kettőt kérünk! Az élet angyala szomorúan távozott s a szegény földmives párhoz tért be. Ez szerény vacsoráját költé el s mindkettőnek gondolata abban az
