Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-01-18 / 12. szám
XVIII. évfolyam Szatmár, 1914 január 18 A KEBESZTENY CSALADOK LAPJA Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos BODNÁBJÍÁSPÁB Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany Jánoa-w. 17. sz, Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér A Hét. JESl'ÍS OVOSZSCtQ. A közel 14 millió lélekre rugó kisoroszság javarésze Oroszországban él. De e nép messze belenyulik a monarchiába is. Mivel azonban a mi kis oroszaink túlnyomó része egyesült gkath. hitü, legalább azt hittük, hogy el vannak szigetelve az orosz beavatkozástól. Így volt az Gácsországban, hol közel 3 millió. Bukovinában, hol 300 ezer kis orosz van. Magyarországon pedig 400 ezer. Java része nálunk Mára- marosban, Beregben lakik. (Más csoportjai Ungban, Sárosban, Ugocsában, Zemplénben, Szepesben.) A mi kis oroszaink szelíd, béketürő, jó, de műveletlen, együgyü nép. Szeretjük, mert történelmünk mondja, hogy II. Rákóczy Ferenc szabadságharcában a kurucokkal együtt küzdött. Azóta bizony két malomkő közé került. A mostoha földbirtokviszony és a szabadjára engedett korcsmauzsora közt. Csak a hazafias gör. kath. papságnak köszönhető, hogy teljesen el nem pusztult. Végre 1896-ban a millenium hatása alatt, Firczák püspök agitálására érdekükben országos mozgalom indult meg. Ezt a mozgalmat támogatta a becsületes magyar sajtó is. A fellendülés, a hitelfogyasztási szövetkezetek hatása, a legelő-kérdések megoldása már-már felsegítette a mi orosz- ságunkat. Most azonban más veszedelem húzódott hozzájuk — lopva. Régebben beszélik már, most aztán nyilvánvaló lett, hogy az orosz propaganda keze ott működik. Ez a kéz egyszerű favágókból szerzetesekké lett oroszokkal dolgozik köztük a vallás, a hitbeli térítés címén. Dolgozik pénzzel, könyvekkel és összeköttetésekkel. A máramaros- szigeti törvényszék előtt tárgyalják a hazaárulók pőrét. Mintegy 150 vádlott áll a bírák előtt, a kiknek vezetői, főkorifeusai vallási tébolyt szimulálnak és égre-földre eskü- döznek, hogy tettük politikai jelentőségéről fogalmuk sem volt. A tárgyalás azonban már eddig is meggyőzte az országot, hogy igenis a lulajdonképeni cél az orosz propaganda célja. Az orosz terület megdolgozása — ellenünk. Az Ítéletet feszült figyelemmel várja az egész ország. k -k 'k A képviselőház- nasy harcok dúlnak a sajtótörvény és a románokkal való úgynevezett paktum körül. — Bizony, a higgadt és jövőbe látó honatyák gondokkal, aggódással hallgatják, nézik a testvérharcot. Életigazságok. — A siker nem barátokat szokott szerezni. — lobb, ha a gyermek sir, mint szülei. — Csúnya leánynak is szép a pénze. Adót űzetni sohasem szerettek az emberek. — Sőt irtóztak tőle. Az adófizetések csinálták az ó-korban is a népeknél a zendüléseket. Háborúkat okoztak. Országokat pusztítottak el. A farizeus is azt kérdezte a Megváltótól | és ezzel a csiklandós kérdéssel akarta megfogni : — Szabad-e adót fizetni a császárnak ? Tudta ugyanis ;;z a dugóhuzós farizeus, hogy akár azt a feleletet kapja, hogy szabad, akár a másikat, Krisztust bajba keveri. Mert első esetben, hogy szabad — a népet lázitja magára. Ha pedig azt feleli, hogy nem szabad: a császár ellen izgat. A Megváltó azonban kimondotta, válaszul adta a világ legnagyobb politikai böl- cseségének is beváló feleletet: — Adjátok meg a császárnak, a mi az övé, de Istennek is, a mi az Istené. Az az, hogy még a legnagyobb adószedés szenvedelme és dühösségei közben is gondoljatok Istenre, aki látja és Ítélni fog a ti igazságtalanságaitokon. Azóta bizony nagy, rengeteg idők teltek el. Ma már minden emberfia tudja, hogy az adót bizony fizetni kell. Még pedig szaporán. De azt nem minden adó-szedő, illetőleg az államok adószedő közege tudja, hogy jogállamban, igazságos, emberséges kormányzat során az adószedés módjának is meg vannak a maga mérsékletei, okosságai és kíméletei. Ma már nem az adó izgatja, háborítja fel az embereket. Az adó maga nem tesz
