Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-02-22 / 17. szám
2 TÉLI ESTÉK bünhödése is. A mi bűnök miatt kétségtelenül ártatlanok is szenvednek. Az igaz politika éppen abban áll, hogy készüljünk a nagy eshetőségekre. És ki tudjuk elégíteni az embernek, a polgárnak, a legszegényebb embernek is azt a jogát, a mely meg van neki — a munkához. A nemzet sorsát intézőknek már rég’ kellett volna gondoskodni olyan berendezésről, intézményekről és eszközökről, a melyek a hibájukon kívül munkátlanná vált embereknek legalább munkát és ezzel a napi élhe- tést megadja. Ez egyszersmind az igazi szociális politika. Sokat tanulhatnak tehát a jövő emberei. Hogy a bőségek idejében mi legyen kormányzásuk iránya, bölcsesége. Meg van állapítva, ki van mutatva, hogy a világ élelmiszer produkciója elegendő minden élő ember eltartására, jólakatására — és jogos munkaképességének megszerzésére. A világban van a mi nemzetünk is. Ez a tőid, mely még kiaknázatlan és mely képes lenne még egyszer annyi ember elbírására. Miért kapaszkodunk mi a magasba és miért repülünk egyszerre, gyorsan, széditőn. Mikor lábunk alatt a földön, a tőidben, a vízben, a gázban, a humosokban, a barázdák közt nyugszanak nagy kincseink Igazi munkát, munkásokat, nem spekulációkat, szerencse lovagokat, hirtelen gazdagodó tőzséreket kíván a mi nemzetünk. Hit, munka és nem szerencse! A nemzet erejében való okos bizalom és a bölcs vezetés . . . ezek a mi horgonyaink. Ezeket kell a nemzettel megértetni .. . Engedjük tehát a népet, a nemzetet hinni, bízni — és tegyünk erőfeszítéseket, hogy ne csak joga legyen a munkához, de az a munka valóban munka legyen. Mester. Csak a felelet. Földmlvesgazda: Tekintetes fiskális ur, egy kérdés talán csak nem kerül semmibe? Ügyvéd: Nem a’ barátom, csak a — felelet. s A ravasz góbék. .... Három sepsiszentgyörgyi székelyt beidéztek tanúként a brassói törvényszékhez. A góbék azonban sokal- lották az útiköltséget és azon tanakodtak, hogy miképen lehetne valamit megtakarítani. Sok fejtörés után megállapodtak végre abban, hogy c^ak egy jegyet váltanak s majd ki- játszák valahogy a vasutasok ellenőrzését. Kiválasztottak egy zsúfolt kocsit s mihelyt bementek, az, akinél a jegy volt, ébren maradt, jnig a másik kettő mély alvást színlelt. A kalauz abban a hitben volt, hogy már régi utasok, nem kérte tólök a jegyet, hanem hagyta tovább aludni őket. így az első próbán szerencsésen túlestek. Végre megérkeztek Brassóba és midőn a jegy átadására került a sor, a jeggyel bíró székely hirtelen futásnak eredt. A jegyszedő vasutas természetesen utána iramodott és ezalatt a másik kettő eloldalgott. Mikor végre utolérte az atyafit, ilyen párbeszéd fejlődött ki közöttük: — Hol a jegy? — Itt van, ni .. . Akkor mért futamodott meg? — A doktor ur rendelte el, mert használ az egészségemnek. — Hát nem vette észre, hogy utána futottam ? — Hát azt biz észrevettem, de azt hittem, hogy kigyel- med is ezzel kúrálja magát. .. 1ST éples jóslat. Valaki feljegyezte a nép ajkáról a következő érdekes jóslatot. Március: A mennyi köd lészen ebben a hónapban, annyi záporesó lészen a nyárban; amennyi harmat lészen husvét előtt, annyi fagy lesz husvét után. Beszélgetés egy kiszolgált katonával. — Katona uram volt e háborúban ? — Akárhányszor födi. — Hát osztég ellenséget is látott ? — Akárhányat! — Csatában is vöt ? — Akármennyiben ! — Sebet is kapott! — Akármennyit! ^ — De kend is lőtt le eleget? — Egyetlen egyet sem! — Vagy úgy vágta le? — Egyetlen egyet sem ! — Ugyan katona uram, hogy tudta megállanl ? — Könnyen! — De hát mégiB, hogyan ? — Mert én dobos voltam. Takarékoskodjunk, halljuk minden oldalról. Lentről, középről és alulról. A nehéz idők — igy mondja egy gazdasági iró — megtanítják az embereket arra a nagy erényre, a melyet takarékosságnak neveznek. Baj az, hogy csak a nehéz idők tanítják meg. És nem azok az idők, mikor az emberek nyugodtan mérlegelik, hogy [mi a pazarlás és mi a takarékosság. A hatalmas Bismarck egyszer azt mondotta a birodalmi gyűlésen, hogy a nagy német győzelmet jólétet, megelégedést hozó kis, de biztos jómódot a németek józan takarékossága teremtette és alapította meg. Szent igaz! Az országok erősségét a művelődés, a haladás, az ismeretek terjedése is előidézi. De azt*látjuk, hogy ezen közműveltségnek általános elterjedésével nagyobbak lesznek az igények. Több szükséglet áll be. Többet és bővebben költekeznek, |mert az élet értékét többen ismerik. És jobban ki tudják meríteni. Ha most — ezen jelenséggel párhuzamosan, nem bővül a keresetforrás; nincs több termelés’; több munkát sem vált ki az igények fokozódása: akkor bizony megbillen az egyensúly. De még menynyire megbillen. íme, a mostani idők tanuságtéfele. Most mindenki megdöbben. Mindenki emlegeti a takarékosságot. Az ám, de már késő! Mert gyufaszálakon és apróságokon való takarékoskodás ez. És nem is okos takarékoskodás. Sokszor és rendesen ott takarékoskodunk, ahol nem kellene. Mert ezzel a takarékoskodással esetleg más forrásokat apasztunk el.
