Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-02-22 / 17. szám
XVIII. évfolyam Szatmár, 1914 február 22, A KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos bodbíákjgiAspíb Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany Jánoa-u, 17. bz Megjelenik november, december, január és február hd — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér A Hét. Bízni kell alig bír a természet kibontakozni. Talán szerződést kötöttek gazdasági állapotunkkal, amely szintén csak küzködve és kerékkötve tudja lábait vonszolni. A minap kérdést intéztünk egy magasrendü, nagy tekintélyű bankemberhez : hogyan, miként állunk a pénzpiac javulása tekintetében. A felelet őszinte és megkapó volt. — A világpiacon s talán nálunk is határozott enyhülés, javulás konstatálható. De mi a megkönnyebbülést, mondhatom talán a felszabadulást csak egy jó aratás után fogjuk érezni igazán. Hiába ... el kell ismernünk, hogy nekünk az aratás, a termés ... a föld mindenünk. Tehát nem a téli aratás, de a nyári. A téli aratás csak egyeseket, csoportokat boldogít. És csak úgy, hogy nyomában ezrek buknak, vesznek. A nyári aratás áldások forrása e hazában, amelyből mindenki érzi Isten kegyelmét a mindennapi kenyérnek izét. Mikor értjük meg ezt a tanulságot? Vagy közeledünk már feléje? most már tehát végleg kútba esett. Hűvösséggel vesszük tudomásul. Nem árt a kisérlet más téren, más ügyekben sem. Hiszen a kísérletek rendszerint feltett kérdések, melyekre a válaszadás megvilágitó, tisztitó lehet. Itt, a román kísérletezésnél is igy történt. Most már tisztába lehetünk magunkkal is — a román testvéreinkkel is. Láthatjuk a magas illúziókat, ahová ők fölröpültek; tisztában lehetünk a határokkal, ameddig eljutottak. Mondom, nem árt ezt tudni. S ha még ily jóakarat mellett, a törekvés ekkora őszinteségével sem lehet és szabad nemzetünknek, felsőbbségünknek, jövő fejlődésünknek s különösen egységes nemzeti életünknek nyílt megsértése nélkül a románokkal nem kiegyezni — ez ellen tiltakozik a nemzeti érzésünk — de megértetni, hogy ők csak velünk és a mi nemzeti életünk egységében boldogulhatnak itt e magyar földön . . . akkor csak várjunk arra az időre a kísérletezéssel és megértéssel, mikor majd maguktól, a maguk jól felfogott érdekében jönnek reá erre a megértésre. most — a választókerületek beosztásáról szóló javaslatot tárgyalták. Az ellenzék bevonult a házba. Mindenki erős, indulatos tárgyalást várt. E helyett szürke beszédek és epés közbeszólások közt folyt le a törvényhozás e napja. A képviselőházban a nemzet erejében és lelkiismeretében — ; ezeket a bensőséges, forrásaiban tiszta és indokolt vallomást tette minden igaz ember itt a hazában, mikor a magyar népet viharok, csapások, belső egyenetlenségek tépték. És tették nagy próbára. A mi nemzetünkben mindig volt erő- Szívóssága is van e népnek. És nem hiányoztak gondviselésszerii emberek sem, akik csendes, elmélyedő magányukból, tiszta fehér lélekkel, megvesztegethetlen becsülettel, önzetlen nagy elhatározással akkor léptek elő, mikor már iitöll a tizenkettedik óra. Mint vannak még e fajnak lelkében érintetlen, eredeti humusok; úgy van még e nemzetnek kihasználatlan, el nem nyűit értelmi tőkéje is. Vannak tisztán látó koponyái, tartalék eszméi és elrejtett kincsei az akaraterőben. Előjönnek ők. Látni és hallani fogjuk őket. Magyar napnak ébredésében és áldásoknak forrásaiban. Csak bízni kell —- a nemzet erejében és még mindig meglevő lelkiismeretében. A mi eszme-világunknak, értelmi és akarati életünknek meg kell tisztulnia az emésztő füzektől. Ki kell kristályosodni a viharokban. Ez a mi és százezrek hite, jogos reménysége. De éhesek vagyunk! Ez a rettenetes kiáltás hangzik ebbe a vigasztaló, reménységes biztatásokba a munka- nélküliek ajkairól. Mikor volt e hazában ilyen kiáltás? Volt — lesz! Mert a századok folyásában igenis találkozunk ilyen kiáltásokkal. Rossz idők sokszor jártak. A mi világunkban a rossz esztendők nyakába ült a spekuláció, az elbizakodott üzlet, a börzevilág A románokkal való kisérlet A nehéz tél ködéből 17-ik szám.
