Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-02-08 / 15. szám
TÉLI ESTÉK 3 De jött a modern, uj korszak. Más idők, más emberek. Modern szokások. A billétes meghívók. A divatos névnapok. A fény, a külső cicomák. A főzésnek és sütésnek modern kiadása. A lukszus. A külsőségek. A kirakatok. És jöttek különösen a versengések. Alullicitálások. — Hja te igy? Akkor én még különbül. A következő névnapokon már szinte elviselhetetlen ennivalók, ételek sorozata és italok különlegessége járta. így van ez ma sok helyen. A névnapok is divatos versengések lettek A pazarlások versenyei. A külső fény. És a mint a fény, a káprázatos, cifra asztalok különlegességei emelkedtek, úgy fogyott, fogy a bensőség. Az igaz, természetes és keresetlen vendéglátások. A régi névnapok. Nem csak Hátszegen érzik azt, hogy a névnap ma már komédia játszás lett. A divatnak, a versenynek, a tullicitálásoknak tánca. A mely rettenetes, kényszerítő kötelességgé vált a társadalomban. Olyan kötelességgé, melytől szívesen szabadulna mindenki, ha nem nehezednék reá a kényszerűség. A meg- szólás. De a társadalom a névnapokon még nem merte kimondani ítéletét. Hátszeg városa kimondotta. Dicsérik is érte. Meg gúnyolják. Mosolyognak rajta. Meg azt is mondják, hogy : — Kijózanodás! — Van benne valami. Csakhogy azt mondja a párbeszéd: egy fecske nem csinál még nyarat. Lesznek e városok, községek; a melyek követni is fogják. Megtörténhetik. De egyet meg kell jegyeznünk. Hátszeg sem teljesen boldog. Ott most egy másik divat kezdi a maga útját. Névnap helyett jótékonyság. írják, hogy már Károly napján is egy kis summa gyűlt össze jótékonycélra. Ott vagyunk hát! Vájjon a jótékonyság nem viszi e a névnapokat nem ülő polgárokat a jótékonyság versenyébe. Ez sem lesz valami bensőséges cselekedet. Hamar megunják. Vagy nem bírják. És ott lesznek, hogy kimondják: — Már inkább a névnap! Hiszen annak legalább bélése van. így vagyunk mi mindennel, mig egyszer csak vissza nem térünk apáink felfogásához, természetes gondolkodásához, a melyet abban a mondatban fejezhetünk ki: — Mindent lehet. . . csak módjával és a maga természete, rendje és módja szerint. Tehát a névnapokat is. Ez lesz az igazi kijózanodás. Meater. Hogy jobb ? — Kérem fizetek! — Éjjelre szoba két korona. — Hohó! Nem is tudtak szobát adni, a billiárdon aludtam. — Billiard, igen is, kérem ássan, óránként 36 fillér. Érdekesrovat. Hosazuéletü katonák. A francia hadjárat századik évfordulóján Oroszországban mindenütt kutattak olyan férfiak után, akik túlélték a bo- rodinói ütközetet. Ötöt találtak, ezek legfiatalabbja 120, a legidősebbje 125 éves. Ez a körülmény újabb bizonyság arra, hogy a hosszú életet minden életpályák között leginkább a katonáskodás biztosítja. A tengerészek azonban már nem olyan hosszuéletüek, mint szárazföldi kollégáik. A Legrand francia kiadó statisztikával bizonyítja, hogy a katonák igen hosszuéletüek. Legrand egész listát állított össze azokról az ismert katonákról, akik elérték a 67-ik évet. A nagy forradalom és a császárság tábornokai közül 36 érte meg Napoleon bukását. Akik ötvenedik évüket nem érték meg, egyik sem halt természetes halállal. A többi közül 4 idősebb lett 70 évesnél, 10 pedig mint nyolcvanas halt meg; átlagos életkoruk 72 év és 3 hónap volt. Az egykori katonák között nem kicsiny a kilencven évesek száma sem. * * * Európa legmagasabb népei. A legújabb néprajzi statisztika megállapítása szerint Európa egyes népeinél a testméret, ihletve a testmagasság a képzelhető legváltozatosabb. A legmagasabb emberek például átlagosan a skótok közt, a skót felföldön találhatók, amennyiben a felföldi skótok átlagos testmagassága, a termet-hosszúság megüti az őt lábot és tiz hüvelyket. Átlagosan ezeknél egy hüvelykkel alacsonyabbak az Írek, mig az igazi angolok és németek hosszúsága öt láb és hét hüvelyk. A walesi angolok és németek átlagban öt láb és hat hüvelyk termethosz- szuságot érnek el, mig ellenben Kelet-Franciaországban, Svájcban, Észak- és Közép-Olaszországban az ott lakó népek termet-hossza átlagosan öt láb és négy hüvelyk. A legalacsonyabb emberek Portugáliában, Dél-Franciaországban és Dél-Olaszországban találhatók, itt az átlagos termet-hosz- szuság öt láb és hírom hüvelyk. Ezer ember között tizennyolc akad olyan, aki hat lábnál is magasabb, huszonhét olyan, aki öt láb és tiz hüvelyknél magasabbra nőtt meg, kilencvenhárom öt láb és nyolc hüvelyknél magasabb és száznyolcvannégy olyan, aki öt láb és hét hüvelyk magasságot ér el. Ami a nők átlagos termethosszuságát illeti, a francia nők átlagban öt láb és egy hüvelyk magasak, mig például az amerikai nők átlag termethossza jóval nagyobb és pedig átlag két hüvelykkel. A német nők átlagos termethossza pedig öt láb és két hüvelyk. Meglehetős nagy az angol nők termetmagassága, mert ők átlag fél hüvelykkel az amerikai nőket is túlszárnyalják. Mi magyarok pedig, úgy a nók, mint a férfiak, a közép testmagasságu népek közé tartozunk. Kivételek persze vannak. * * * A száznégy éves öregasszony. — Erzsébetfalván egy szegényes kis lakásban él egy száznégy éves öregasszony, özvegy Péter Mátyásné. A liptómegyei Nagy- bobróc községből került akkor oda, mikor férje meghalt és egy nagy tűzvész elpusztította házát és minden vagyonát. Egész életében csak két helyen tartózkodott: nyolcvanhat évig Nagybobrócon és tizennyolc évig Erzsébetfalván. Észjárása nagy kor/i dacára is egészen normális, teljesen tisztán beszél, de csak tótul. Élete érdekes eseményeiről nem igen szokott beszélni. Ha kérdezgetik, egészen röviden ad feleletet. Legjobban emlékszik arra a hatalmas kolerára, a mely egészen fiatal gyerekkorában pusztított az országban. A hatóságok — szokta mondani — az embereket akkor a templomokba zárták, hogy megmentsék őket. A szabadság- harc eseményeiről csak annyit tud, hogy idegen katonák liptómegyei kis községében betörtek a házakba s kirabolták a lakókat.
