Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-02-08 / 15. szám
4 TÉLI ESTÉK Ismeretek-tára. Tánc és egészség. Bizony, hogy e két dologra vigyázni kell. Igen, vigyázni tessék — hogy baj ne essék! Magában a táncban, ha az szerével-módjával megyen, alig rejlik veszedelem. Hiszen minden nép szereti és szerette a táncot. A tánc jellemző sajátsága minden népnek. Úgyszólván a nép lelke jelentkezik benne. Azért a tánc szerepelhet, mint a szép érzés kifejezője. Egészséges testgyakorlás is lehet. A kedvtelésnek meg éppen jó alkalmatossága. De viszont veszélyes lehet — különösen az egészségre. Az orvosok kétségtelenül kimutatják, hogy a tánc legtöbb esetben a különböző betegségek csiráinak valóságos fészke, melegágya. Hej, be sok szép leányt, be sok derék fiatalembert temetett el már a tánc. Megdöbbennék, ha szerüket-számukat tudnók. Legtöbbször ugyanis egészségtelen, túlzsúfolt termekben, szobákban táncolnak. A rossz levegő, a tulerős vagy rossz fűtés, meg különösen ... a féktelen, tomboló, kimerítő mozgás, kurjongatások adják meg a döntő csapást, mit szóljunk a szűkre szabott ruházatról és fűzőkről. Tánc közben a légzőszervek is kiszáradnak, azokat belepi terem pora, piszokja sokszor pipa és szivar füst. Nagyobb fokú szomjúság érzet fejlődik igy. A táncolok nagyobb mértékben kívánják a hűsítőket, hideg italféléket. Ezek pillanatra üdülést nyújtanak, de könnyen veszedelmes gége, torok, légcső, lüdőbajokat okoznak. Egy egy bál után sokszor és sokan elbúcsúztak már ez élettől. Pedig hogy örültek éppen az életnek, mikor a tánc hevében felkiáltanak : — Soh’ se balunk meg! 1 Szomorú válaszok aztán azok a sírok, melyekben a tánc áldozatai — porladoznak. Tehát csak vigyázni tessék hogy baj ne essék. Dr. Székely köszöntő a lakodalomban. A székelyföldről egész kötet népdalt, balladát, köszöntőverset gyűjtött össze újabban Mailand Oszkár. Ebből az érdekes gyűjteményből közöljük a lakodalmi felköszöntő verset, azt amit a menyasszony előtt mondanak, mikor fölkontyolják : Be szép a lány, úgy tetszik magában, Mikor pántlikája fityeg a hajában. Szép a lány mondom s illik neki nagyon; Pántlikába befont hosszú haja vagyon. Szép a leányság maga valójában, Ha vesztegetve nincs maga becses formájában, Szép a leányság is az életnek szépe És a szüzességnek valódi szép képe. Szép a szép leányság, a szép szabadságért, A senkitől való nem függés voltáért, De te immár eztet mostan elvégezted. Amidőn a kontyot fejedre feltetted, Asszonyok sorába avatod magadat, Megvetvén, elhagyott szép leányságodat. Te kontyot, főkötőt fejedre feltevéi, Dehát mennyi gondot fejedre felvevél. Mert legyen tudtodra tenéked előre, Sok gond vagyon főzve rá a főkötőre. Ezt kevélyen szokták asszonyok viselni, Csakhogy magukénak tudták egykor tenni. Nézd csak a nyoszolyót, be kevély kontyával, Hogy sokszor csak tréfál, komozdik urával. Mely kevélyen tartja fejét örömében, Csipkés főkötője vagyon a fejében. Nyoszolyóleány is gondolja magában: Bár fésűt tehetne egyszer a kontyába. Mert sokkal is inkább járna főkötővel. Mintsem mind csupán csak hajadon fővel. Mert azt mondja, illik az asszonynak nagyon, Kinek főkötője s kinek kontya vagyon. Én tehát azt mondom, hogy ezt életedben Örömmel, s békével viseld a fejeden; Viseljed mindétig tartós egészséggge), Tartós egészséggel, lelki békességgel. Viseljed e háznak örökös díszére, Hogy miattad szégyen ne szálljon hírére. És bánatot neki, ne hozzál szivére; Viseld örömökre kedves szülőidnek És hozzád tartozó minden tieidnek. Nyomorúság s bánat alatta ne legyen, Sőt te szived abban örömöket vegyen, És legyél alatta megnyugodt szivedben. Áldott és megnyugodt mostan nyert híredben, Folyanak boldogul te neked napjaid, Hogy ne hallja senki a te panaszaid. És legyen tenéked ezen uj szállásod Boldog és szerencsés itteni lakásod. Teneked az öröm mindéiig nevessen Orcádról, s az isten tégedet szeressen. Ez vala szivemnek csekély kívánsága, Az istené legyen ennek megadása. Valaki, valami. — Hallja! Az imént azt mondta, hogy a maga kutyája nem bánt senkit, aztán tessék — most összetépi a nadrágomat. — A nadrágját? No, ez nem rossz! Hát magának még a nadrág is valaki?! Háziasszony. Szappanfőzés. — Fölteszünk két és fél kiló zsirszódát tizenhat liter vízzel egy nagy üstben; ehhez legyünk hét kiló zsiradékot, melynek legalább egyharmada legyen tiszta faggyú, különben a szappan nem lesz szép tiszta és mindezt főzzük szüntelen kavarás közben teljes két óra hosszat. A kavarást egy percre sem szabad abbanhagyni, mert a szappan az üst tetejére gyülemlik és könnyen kifut. Hogy a szappan megfőtt-e, legjobban úgy próbáljuk ki, ha egy csöppet belőle hideg vizbe csöpögtetünk. Ha szépen összeáll és megkeményedik, likacsos ládába tiszta vizes ruhát terítünk, kanállal megszedjük a szappant s a fiókba tesszük. A likacsok arra valók, hogy a szappannal vele merített lúg kicsurogjon. Másnapig a ládikában hagyjuk, aztán kiborítjuk és tetszés szerinti darabokra vágjuk dróttal, vagy vékony spárgával. Mosás petróleummal. Huszonhat liter vízhez veszünk negyed kiló mosószappant, három evőkanál petróleumot és ezt a keveréket felfőzzük. Megelőző este a ruhát beszappanozzuk és a fönti lében fél óra hosszat főzzük. Ezután a ruhát kézben átdörzsöljük langyos szappanos vízben, végül tiszta vízben öblögetjük. Ezzel a mosással sok időt takarítunk meg és kíméljük a ruhát, mely szép fehér lesz. De nagyon jól öblögessük a ruhát, mert a vasalásnál szürke foltok kerülnek elő. Mosás szalamiákkal és terpsntianel. Egy kiló szappanra számítunk tizenkét liter meleg vizet, egy evőkanál szalmiákszest. Ebbe a jól elkavart lébe belegyurjuk a ruhát és betakarva, öt óra hosszat állni hagyjuk, azután a szokott módon mossuk.
