Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-01-11 / 11. szám
TÉLI ESTÉK 3 ámde a bíróság kénytelen volt arra kötelezni a munkást, hogy az ingeket átvegye, mert az illető kereskedő cég felmutatta a szabályszerűen kitöltött megrendelő-levelet, amelyen ott volt az asszony kezeirása. A ravasz ügynök ugyanis egy megrendelő- lapra íratta rá az asszonnyal a férje nevét. * Tanulság? Kell-e ehhez az esethez predikciós tanulság ? De azért egy megjegyzést mégis megkockáztatunk. A rendes, békés és egyetértő családokban, a férfi nem ir alá a felesége tudta nélkül semmi néven nevező kötelezettséget. Az asszony pedig soha, de semmiféle papirosra ne írja alá a nevét — a férje tudta és beleegyezése nélkül. Punktum. Megmondta. Elment egy tót atyafi szolgálatot keresni, mint ez szokás. Beállít egy földbirtokoshoz és ez kérdi: —- Mi járatban van atyafi ? — Hát biz én megkérem egész alázatosságával, szolgálatot keresek, kertisz mesterember vágyom. — Hol szolgált eddig? — A Nagy Balázs zurnál! — Hát hogy van az öreg ur? Nekem jó barátom! — Megköszönöm a kirdisit a tekintetes zurnak, egiszsiges, mint a bivaly. Ki a rossz gazdasszony? A minapában jóízűen olvastam, hogy hát kétszáz esztendőkkel ennek előtte, milyennek kellett légyen lennie a jó feleségnek? Azt irta hozzája a szerkesztő, hogy hát csak hallgat mert majd elő kerülhet még annak sorja is, hogy hát milyennek kell lennie a jó férjnek? Addig is azonban ha békiildöm én azt az Írást, melyen Gábor Miklós biró uram leírta, hogy hát: Ki a rossz gazdasszony ? Gábor Miklós csak hozzája teszi ezt: amiket eddig olvasott arról mélységesen hallgat. És azt erősiti, hogy hát saját fileivel hallotta a következőket. — Az a rossz gazdasszony, akinek zsákja mindig lukas és akkor varrja amikor a vetőbe kéri az ura; vagy a malomba valót őröltetetni vinné az ura. — A ki a seprőt a városból veszi, holott termelhet számtalan sokat a kertjében seprű füvet a mi a legjobb seprűk egyike. — Aki majorságait nem veszi számba azoknak télen átal nem gondoskodik meleg vizitalról. — Aki csak sajtárral küld tehenet fejni, de hogy a tehénnek enni adjon, ha a gazda nincs otthon — azt sohase gondolja meg! — Aki veteményes kertjében ősszel a dudvá- kat magzani hagyja, nem takarítja ki: tavasszal meg eszében sincs a gyomlálás. Aki veteménymagvakat nem maga termel, de másoktól kölcsönképpen kunyorálja. — Akinek a kamarája rendetlen. Aki a malomba akkor küld, mikor már kölcsön sem kap. Aki maga is rendetlen, a leányát se’ szoktatja kicsi korától rendre, munkára, tisztességre. No sok van még a nótán, de mostanság legyen elég! Csak hadd jöjjön hát a férfiakról szóló nóta is. Nagyon várják — sokan egy faluból. Ismeretek-tára. Nem illik . . . Irta: Haspel Ferenoné. I. Aki megtudja különböztetni cselekedeteiben a határokat, aki tudja, hogy mit lehet és mit nem szabad tennie, az körülbelül már tudja is, szinte megérzi, mi illik, mi nem illik. Az illemtudó embert mindenütt megbecsülik. Mások a viszonyok, mások az emberek a városban és mások a falun, de egy bizonyos mindenütt, hogy — ami illetlenség falun, az a városban sem lehet dicsérendő dolog és megfordítva is éppen igy fölállíthatjuk ezt a tételt. Lássuk tehát, mi nem illik otthon, mi nem illik a templomban, mi nem illik az utcán és mi nem illik és mi illik a társaságban. Otthon. Nem illik reggel, de máskor sem mos- datlanul, fésületlenül emberek elé menni, mert nincs visszataszitóbb látvány, mint egy kócos, mosdatlan fehérnép. Nem illik mosdatlan szájjal szólni valakihez, mert a bűzös száj undorító. Illő, egészséges és fontos dolog a fogakat kefével megmosni, a szájat többször friss vízzel kiöblögetni és hátraszegett fejjel a torkot kigargalizálni, napjábap többszőr is különösen evés után. Nem illik lompos, szennyes vagy csak piszkos ruhában sem mutatkozni, a piszkos ruha a s/i .myes- ládába való. Ha valakinek csak két szoknyája van is, mindig tiszta szoknyában járhat, mig a kutban viz van. Nem illik a körmöt rágni. A körmöket ollóval kell levágni, egészségtelen, csúnya és rossz szokás a körömrágás. Nem illik csámcsogva enni, kanállal, tányérral csörömpölni. Nem illik hangos kortyokban az italt inni. Az illemtudó ember minél csöndesebben végzi minden dolgát. Nem illik takaritatlan lakásban a családiakon kívül senkit beereszteni. Korán keljünk és a lakást igyekezzünk minél előbb rendbehozni. Egy leányos házban házlűznézőbe jött egy fiatalember, szívesen fogadták, a leány is hozzáment volna és igy el nem tudták képzelni, miért nem tett több látogatást náluk. Utána jártak az elmaradás okának és megtudták a következőket: Mig a házasulandó fiatalemberrel szívesen beszélgettek, ki s bejártak, a padlón két szem kávé hevert, a leány lába alatt is megroppant a kávészem, de nem hajolt le, hogy fölemelje, — ebből a fiatalember azt magyarázta, hogy a leány rendetlen és rossz gazdasszony . . . A jókedv illő és szép, de mérsékeljük a jókedvünket, ha a környezetünk vagy a család, amelyben élünk, gyászol vagy egyéb bánata vagy kellemetlensége van. Ne tegyünk úgy, mint az a leány, aki egy családnál lakott és amikor a családban egy pár héttel azelőtt haláleset történt, ő vendégeket hívott magához, zongorázott nekik és rossznéven vette, hogy a gyászoló háziak nem vesznek részt a mulatságban. Vagy egy másik leány, aki megharagudott gyászoló barátnőjére, mert nem ment el vele a színházba. Ezek a részvétlen lelkek, akiknek nincsen érzésük a felebarátjuk iránt.
