Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-01-04 / 10. szám
\ TÉLI ESTÉK 2 ■ * S mint a tengeren úszó, hánykolódó hajót a kormányzó kéz és a megelőző gondosság, a jól felkészülés és éber őrködés keresztül viszi a legbőszültebb viharokon: úgy egyes ember élethajójának útjára is a maga hite, életbátorsága, lélekjelenléte és okos mérséklete döntő befolyással van. Régen-régen indult annyi reménységgel, epekedésekkel, gyógyító balzsam után való sóvárgással hajó ... mint az 1914. esztendejének kikötőjéből. Réges-régen nem volt az élet-hajója úgy megrakva tanulságokkal, mint a melyen most indulunk, megindulunk az élet útjára. Ezen a hajón egy hatalmas árboc is magasra emelkedik. És ezen az árbocon mindenkitől olvasható tanulság áll. Hogy hiába való minden építés, minden törekvés, minden spekuláció, ha az építésnél, a törekvéseknél, az anyagi harcoknál az Isten nincs velünk. És az Istent nem tarthatjuk a mi lelkűnkben. a A figyelmes szakácsnő. Egy öreg tábornok arra szoktatta szakácsnéját, hogy mint a katonák, raporton kérje ki az utasításokat. Valamelyik nap beállít és kérdi gazdájától: — Mit parancsol a méltóságos ur ebédre? — Izét.... Mire a figyelmes szakácsnő szolgálatkészen kérdi: — Panérozva vagy hirtelen sütve ? Családi szikrák. Mama : Ne feledd el belefoglalni imádba nagymamát, hogy az Istenke áldja meg és adjon neki hosszú aggkort. Ilonka : De hiszen mama, nagymama már elég öreg. inkább arra fogom kérni Istenkét, hogy fiatalítsa meg. * — No kis leányom, mit szerelnél jobban, egy öcsikét vagy hugocskát hozzon a gólya ? — kérdi apja a kisleányt.-f Nem bánom apukám, akár melyiket, csak szebb ne legyen, mint én vagyok. * — Tessék szeretni, kínálja a friss, piros fánkkal a nagyétkéről hires vendégét a háziasszony. — Köszönöm szívesen, már ötöt vágtam be. — Tizenötöt bácsi, — szól közbe a kis fiú. — Mindet megolvastam. Erkölosi bizonyítvány. A minap egy közeli község jegyzőjéhez egy öreg asz- szony kopogtatott be, hogy fia számára, aki a vasúthoz akart bakterségért folyamodni, erkölcsi bizonyítványt kérjen. — Hát aztán jóravaló ember a fia ? — kérdezte az öregasszonyt a jegyző. — Már hogyne kérem. Bátran irhát arrul minden jót. Finom gyerek a Pista. Született kun fiú. — No jó, akkor kiállítjuk a bizonyitványt, küldje el a fiát s adjon neki egy koronát stemplire. Az öregasszonynak nem tetszik a dolog. Végre nagy- nehezen ki vallj a: — Nem jó lösz ez igy. Ha én oda adom a koronát a fiam kezébe, amilyen könnyelmű, bemén a korcsmáha oszt elissza az egészet. Mikor nincs munka. Máskor is megtörtént, nem csak most, mikor olyan nehéz az idők járása, hogy egészséges, munkabíró ember a maga községében nem kapott munkát. Más .. . egy más vidéken nappal is lámpákkal keresik a munkaerőket. Most is van ez igy! A földmivelésügyi minisztérium már 1899. esztendőben tapasztalta ezt a jelenséget. És rendelkezett is, hogy a munkaalkalmakat tartsák a községházán éber figyelemmel. A faluházán szervezték a munkaközvetítést tehát. Itt bejelenthették a munkaadók azt, hogy mennyi munkásra van szükségük. Valamint a munkások is, (vagy mint mondani szokták bandák, munkatársak,) együttesen jelentkezhetnének . . . munkára. Meg kell jegyezni, hogy a munkaközvetítést a jegyző vagy valamelyik esküdt végzi ingyen, tehát ha a községházán megjelenünk avégből, hogy megtudjuk, hol keresnek munkást, ezért nem kell egy fillért sem fizetni. Csak abban az esetben kell, ha a munkások egyenes kérelmére levelet ir azoknak a munkásközvetitő gazdáknak, akikhez a munkások hajlandók lennének beszegődni. Ez esetben a levél költségére fizetnek a munkások nem fejenként, hanem együttesen 20 fillért, És hogy a munkás, munkaadó egymásra találjon, a gazdák is a munkaközvetítőt keresik fel, hol tudják, mennyi időre, milyen munkára, mennyi munkabérért, hány munkásra van szükség. Hogy a vármegye központjában is tudjanak az egyes munkásközvetitőknél bejelentett munkás- és munkakeresetről, a vármegyeházán az egyik törvény- hatósági tisztviselő, mint vármegyei gazdasági munkásközvetitő nyilvántartja az összes megyei bejelentéseket, valamint a szomszédos megyék munkás- és munkakeresletét; de sőt az ingyenesen működő mezőgazdasági munkaközvetítésnek országos hálózata van. A törvényhatósági munkaközvetítők a földmivelésügyi miniszter urnák tesznek jelentést, ahol tehát az egész országra kiterjedőleg nyilvántartják a munka- és munkáskereslet bejelentett adatait. A munkáscsapat megbízottja akár a törvényhatósági munkásközvetitőnél tudakozódhat, de ha egyenesen a földmivelésügyi munkásosztályba akar Írni, az is szabadságában van, csak világosan mondja meg, milyen munkát vállalnának és minő munkabért kérnének? Nem kell ehhez a bejelentéshez irka-firka, sem bélyeg, megteszi egy egyszerű levél. Ugyanezt mondjuk annak a gazdának is, aki munkásokat keres. Természetes dolog, hogy egy józan munkás sem fog a munkaközvetítőnél akkor jelentkezni, ha a maga szülőföldjén, a maga határában vagy a környéken kaphat munkát. Okos, a körülményekkel számoló munkásember nem fog elvágyódni messze földre, idegen viszonyok közé még akkor sem, ha talán valamivel nagyobb kereset Ígérkezik, mert a maga tapasztalatából tudja, hogy idegenben a nagyobb kereset is sokkal kisebb, mint odahaza a rendes napszám. Az ismerős. — Magát már láttam valahol! — Az lehet! — Volt már Pesten? — Nem! — Váradon? — Nem! — Akkor máshol láttam. — Az lehet. Oda gyakran járok.
