Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-12-14 / 7. szám
TÉLI ESTÉK 7 bői gyűlt össze a sztrájkalap, Ezekből is kitűnik, milyen bátorság az, amikor a falusi munkás és földmivelő a városba vágyakozik, abban a hitben, hogy ott állandó és jobban fizetett munkára talál. Van-e keservesebb annál, mint mikor az épkézláb és munkára vágyó erős embert egy önkényes szervezet gátol meg abban, hogy családjának megszerezze a mindennapi kenyeret. — Három termés egy évben. Szilbácson, Bácsmegyében, Paján Milios gyümölcsösében az egyik almafa az idén nemcsak háromszor virágzott, hanem háromszor termett gyümölcsöt is. Az első termését Péter-Pál napja körül hozta, ezelőtt másfél hónappal a másodikat, most pedig a harmadikat. Ez a harmadik termés azonban csak apró gyümölcsöket hozott, amelyeknek még nem volt idejük a teljes megérésre. — Buzakalász decemberben. Az időjárás abnormális voltának legújabb különlegessége az a buzakalász, amelyet Mariin Istvánná urnó földbirtokos küldött egy fővárosi újság szerkesztőségébe Rákoscsabáról. Augusztusban termett megforgatott búzaföldjén és decemberben tépte azt le. Ha két hétig melegebb az idő karácsonyra talán még meg is ért volna. Pestmegyében egyébként is olyan szépen zöldül még minden a természetben, mintha májust mutatna a kalendárium. — Megfagyott. Szabadkáról Írják : Franczis- kovits Alajos, tavankuli birtokos szerdán Bajmokra hajtotta juhait, eladás végett. A vásár megtörténte után előbb egy bajmoki kortymában iszogatott, azután elindult hazafelé. Családja késő estig várta és az egyik fiú eléje is indutt. A fiú az országúton fekve akgdt rá atyjára, aki az árokparton felfordult kocsija alatt aludt. Az öreg ember feje két helyen is be volt törve. A fiú bekötözte atyja sebeit és a kocsin hazaszállította. Otthon nem vitték be a szobába a sebesült embert, hanem a kocsin hagyták, hogy mámorát kialhassa. Reggel megdöbbenve látták a családtagok, hogy Francziskovits meghalt. A tavankuti orvos megállapította, hogy az öreg ember a kocsin megfagyott. Az esetről jelentést tettek az ügyészségnek. — Elpáholt kisértet. Szegedről írják: Tóth János tanyai földmives éjszaka egy órakor arra ébredt, hogy valaki feszegeti a tyúkól ajtaját. Vasvillával kiment az udvarra, ahol nagy megdöbbenéssel egy fehérlepedős alakot látott, aki — mikor Tóthot észrevette — nem szaladt el, hanem két karjával titokzatos uszómozdulatokat csinált és lassan közeledett a megrémült gazda felé. Az éjszakai szélvihar, szerencsétlenségére, lerántotta a fehér lepedőt az alakról, akiben Tóth gazda Lakatos Vincét, egy nagyszakállu, fehetehaju cigányt ismert fel. A »kísértet« ekkor menekülni akart, de Tóth a vasvillával úgy elverte, hogy most nagybetegen nyomja az ágyat. Még csak feljelentést sem mer tenni a gazda ellen. Mit jelent ez ? Szereted-e gyermekeidet? Akkor ne sajnáld tőle az okos, szép és hasznos, gyermek szivet eltöltő karácsonyi ajándékot; foglalkoztató játékokat. Keresd fel a Kazinczy- utca 10. sz. alatt, a Tanítóképző szomszédságában levő „Szatmári Bazár“ gazdag raktárral bővelkedő üzletemet. Ott szolid áron szerezheted be keresztény szellemű és jelentőségű játéktárgyaidat, melyeket gyermekeknek vagy felnőtteknek szántál. — Blatniczky István, Szatmár, Kazinczy-utca 10. sz. V asárnap. Mikor a mi királyunk beteg volt. Olt ült a család a kandalló körül. A falusi bogárháiu házban. Eskolás Peti újságot olvas — hangosan. Ami most estendére érkezett. A kisbiró most hozta. Komoly arccal hozta. Miér’ mer’ azér, hogy nagy hir van. Megolvashatják. Peti most olvassa hát! Hogy az öreg király beteg. Reumája van. Nagy a fájdalma — a kereszt csontjában. Kegyetlenül nyugtalanítja még éjszaka is. — A jó öreg király! — Szegény jó király — mondva-mondogatják. Mert a magyar embernek mind szegény az, aki jó. Akit becézgetni szeret. Szegény a’ ha király is. — Mer’ hát nem is tud magára vigyázni. Mondja- bólintgatja nagyanyó. ’Iszeiv már nem mai gyerek. Egy-ugyan esztendőben születtünk. Ilyen korban már nem huszár az ember! Még a’ király sem. Hogy a lovat ülje. — Huszár a’! — vágott közbe tüzes szikrázó szemekkel Eskolás Peti. — Nem lesz neki nagy baja, ejti a szót a gazda. Olyan világhíres doktorok egyengetik, tapogatják a keresztcsontját, hogy már altul is meggyógyul. — Mit'? Világhíres doktorok ? pattan fel nagyanyó, mintha megszurták volna. Mit adok, mondok én azokra a világhíres doktorokra. Szemző Es’ván uram is ippeg’ ilyen nyavalyával kínlódott. Azt mondi: »Módom van hozzá, hát megyek! Bejárom a félvilág doktorait. Addig járok — mig járok. Küldötték, járatták is. Akár a bolondot. Firidőről — firidőre. A kegyetlen réma csak nevette . .. csak kergette. Már-már azt hitte Szemző uram, hogy —• vige. Akkor gyütt hozzám. Pirulva — szégyenkezve. Hogy nem gyűtt elébb la. Nagyot sóhajtott erre a szóbeszédre az öreg nagyanyó. Akit faluban, falun kívül csak Sári asz- szonynak tituláltak. Aztán megest neki buzdult. — Mer’ hát eszébe kellett szöknie, hogy bizony! Mégis csak Sári gyógyította meg az öreg tanítót; meg a bírót is. Nekik is a keresztcsontjuk berzenkedett. Gonosz rémájuk volt. Végre is ráfanyarod- tak a kenőcsre. Még a szép anyánktól örököltük ám ezt a jóságos kenőcsöt. A mék most se’ hagyott cserbe’. Biróuram egyszerre csak talpra állott. Mint mikor még bírva a horgos-inát és a kerítés tetején keresgette ... az ajtót, (ügy elpirult erre az öreg nanö, mint a fiatal jány szokott.) így _ fogtuk meg azt a gonosz rémát, a kivel még a bécsi orvosok se’ tudtak megbirkózni. Diadalmasan néz körül Sári néni a »púja« közt. És úgy várta, hogy legalább annyit szóljon-ejtsen valamelyik gyerek:- Az öreg királynak is e’ kéne. De nem mondotta senki sem. Hallgattak, mint a halak. Hogy is gondolnának ilyet? A királyról! Aki olyan magasan van a bogár-hátú kis ház mel- lett-felett. Akit világhíres orvosok vesznek körül. Hát ki merne csak gondolni amolyan-emilven paraszti-kenőcsre ? Hej! Pedig Sári néni szentül hitte, hogy az gonosz réma semmitől mástól meg nem gyógyulhat, esek az ő kenőcsétől, ügy megretirálna tőle ez az alattomos ellenség, már mint a réma, hogy sose’ lenne többé kedve — királyba bele kötölőzködni. Hanem hát most hallgatott. Ezek nem tudják, mi a réma. Az öreg király már tudja. Hej! Ha hozzá férhetne! Ha üzenhetne. Ha legalább papiros-iráson beszélhetne vele. * A másik este csak Sári néni, meg Eskolás Peti voltak otthon. A kandalló mellett. A bogárhátu kis házban. A többi elment a felvégre — talufosztani. g árnyjmy ± ee legObh u3(1 g o JŐ éJ e Ü ^ (Megfejtése a 8. számban lesz.) A 6-ik számban közölt talány helyes megfejtése: Fogyatékos nőnevelés.
