Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-12-14 / 7. szám
8 TÉLI ESTÉK-NA tél és tavasz, már mint az öreg Sári, meg Eskolás Peti olt üldögéltek egy ideig a lobogó tűznél szótlanul. Talán egyikük se’ mert beszélni. Még a kakukos óra se ketyegett rendesen. Végre is Sári néni nyelvének orsója indult meg. — Te Peti! — Hallom, nagyanyó. — Osztég szoktak a királynak Írásos papirost küldeni? — Levelet? — Azt — azt, mert folyamodásról hallottam. — Már’ miér’ ne! ’Iszen jó ember a király. Meg az ország atyja. Olyan jó atyja egy nemzetnek sincsen. Szent csend követte a fiú szavait. Majd megint az öreg szólal meg: — Osztég küldeni is szoktak mi-mást, egy-mást, ezt-azt a királynak? — Már’ miér ne! Olvastam az ujságpapiros- hól, hogy magyar csizmát is küldött őfelségének egy csizmadia. Sári anyó arca a hasadó hajnal módjára vi- dult ki. Olyan volt az a vén asszony ez estenden, mintha ijudott volna. — Peti fiam .. . rebegi. — Hallom, nagyanyó. — Mondanék neked valamit. De tudsz hallgatni? — Hát ’iszen tróbálta már nagyanyó. — Küldjünk a mi áldott jó kenőcsünkből a király őfelségének. Hiszen az én áldott, jóságos kenőcsöm magyar. Ha paraszti is. Meg az édesapám szógált a királynál. Beszélt is vele. És csillagot is hozott haza. Hát elfogadhatja a magyar király őfelsége az én kenőcsömet is. Meglátja, megtudja a világ, hogy meggyógyult a keresztcsontja. Az én kenőcsömtől. Eskolás Peti csak bámul . . . bámul a beszélő öregre. És leesik az ajka, mint mikor azt hisszük, hogy megzavarodott az esze, a kivel beszélünk. — Az ég szerelmére — nagyanyó — mit gondol, hebegi végre a fiú. ’Iszen azt fogják mondani, hogy nagyanyó megzavarodott. Az újságok fogják trombitálni, kukorikolni . . . Az öreg asszony meghőkölt. Szinte halálsárga színbe borult. Az ajka vetélt, de csak nehezen bírta kimondani: — El ne árulj. Tudod mit ígértél. A »púja« meg éppen haza érkezett a felvégről. Nanó szokatlanul szomorú és szótlan. Csendes boru- lat nyomta az egész házat. Mert senki se’ tudta, mi történt. Peti elhallgatott. Hiába ostromolták — csak a vállát vonogatta. Az öregasszony lefeküdt. De nem jött szemeire álom. Virrasztott. Zsibongó szenderedésében egyszeregyszer mintha a király ágyánál virrasztott volna. Egy-egy percre. Aztán felsóhajtott: — Szegény, jó öreg király! Talán éppeg’ most gyötri a réma. A gonosz réma. Milyen is az élet. Nem hisznek a szegény embernek. A jóságos kenőcsömnek. Miér’ Mer’ paraszti. Inkább engedik, hogy a király szenvedjen. A keresztcsontja gyötörje. * A következő héten nemkülönben volt az est. Ott ültek ujfent a kandalónál. Peti megest olvas. A gazda is bejön, hogy végezte a téli lim-lomolást. — Halljad csak János, halljad — ugrott fel nagyanyó a kis deszka-székről. — Hallgasd csak .. . — Mit, édes? — Csak olvasd Peti. Biztatja Eskolás unokáját és ráncos, barna kezeit sürgetésre emeli Peti felé. De hangosan, nagyon értelmesen. — Peti olvassa . . . — Megható az a gyöngédség, amivel a magyar nép az ó jóságos királya iránt viselkedik. Most, hogy az öreg király gyöngélkedik . . százával érkeznek a kabinetirodába a tanácsok. Orvosságok a reumatikus bántalmak gyógyítására. — A réma, a réma . . . kiált bele rekedten a nagyanyó. Peti tovább olvas: — Az iroda elfogadja a leveleket, a küldeményeket. És őfelsége nevében meg is köszöni. — Megköszöni?! Ugy-e mondottam Peti! Ugy-e tudtam Peti! — Hát nem én mondtam? dicsekedik Peti önérzetesen. . . . Most aztán már nincs hatalom, ami Petinek a lelkét továbbra is zárva tartaná. Elmondott • mindent. A kenőcsről. A nagyanyó titkos terveiről. A pulya nem szörnyűlködött a titkos terven. Hiszen a szívnek olyan sok szép álma, a léleknek olyan sok szándéka van. * — Meggyógyult már a király . . . olvasta más héten Eskolás Péter az újságból. — Hm . . . Meggyógyult ? lógatta fejét nagy kételkedve nagyanyó. — Itt van az újságban. Kövér betűkkel hirdetik. — Hm . . . Azt hiszik? Persze. Mer’ a réma olyan vendég ugy-e, akit ha egyszer elkergettek . .. hát sose fordul vissza. Nem olyan a’. Bizony vissza jön a’ Meglátják a hires doktorok. Majd akkor . . . akkor. Nem halok én meg addig. Könyörögni fognak még az én jóságos paraszti kenőcsömért . . . Bodnár Gáspár. Nagyvilág*. — A bolgár kormány győzött a választáson. Vasárnap volt a bolgár általános választás napja. Két főirány ütközött egymással: a régi oroszbarát irányzat s az uj, mely Ferdinánd király politikájával azonos. Az orosz-barát párt megbukott s a kormányban jelentékeny többsége van. — Borzalmas hóvihar Amerikában. Egész Nyugat-Amerikában rettenetes hideg van orkánszerü hózivatarral. A hó nagyon sok várost csaknem eltemetett. A nagy tavak egészen befagytak. Chicagóban katasztófális hózivatar volt és a hőmérséklet harminczkét fok volt a zérus pont alatt. [A rettenetes hidegben nagyon sokan odavesztek. Hasonló hirek érkeznek más városokból is. — Pusztító áradás Amerikában. Newyork- ból Írják: A texasi Bryannal szemben átszakadt a Brasos folyó gátja, amely 25.000 acre területet véd. Ezekre menő néger munkást és farmert váratlanul lepett meg az áradás, úgy hogy fákra és házfedelekre kellett menekülniük. Húsz- harminc ember életét vesztette, köztük az International Great Northern alelnöke is. A Brasos folyó áradásánál ötven ember vesztette életét. A halottak háromnegyed része néger. Igen sok ember van még veszedelemben. A környéken mintegy ezer embert a viz elvágott a közlekedéstől. Otven mértföldnyi távolságban 3—5 méteres szélességben rohan a folyó vizárja. Az anyagi kárt 4—5 millió dollárra becsülik. A szerkesztő telefonja. Vigyázni tessék! A karácsonyi és újévi számokat, a 8 és 9-ik számot, tehát két számot együtt — karácsonyi olvasmányul — ünnepi számként fogják kapni olvasóink. És pedig idejében, hogy minden családnak asztalán lehessen a szent ünnepen a »Téli Esték*. Oly gazdag és érdekes tartalommal fog megjelenni december 21-ére a mi ünnepi számunk, hogy vetekedhetik a fővárosnak bármelyik folyóiratával. * * * E. L. Rónaszék. Megkaptuk. Levél megy. Az egyiket mi küldöttük. A kiadóhivatal és szerkesztőség külön küldött- — Magyar Bánhegyes. [Az ön esete mutatja, hogy a legismertebb póstának is felfér a vármegye kiírása. Lapja vándorolt. — Paty. Mindig jelezni kelli, miért küld a feladó pénzt. Rengeteg időt vesz igényha^mig rájövünk. _________ MO BVAI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÄRON.
