Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-11-16 / 3. szám
8 TÉLI ESTÉK — Nem csak mi vagyunk pénz nélkül. Mások is — vágott közbe szinte kipirult arccal az asszony. — Az egész világ mosolygott, derengett a férfi. Kérték . . de nem vitt rá a lelkem, hogy elvesztegessem. Az asszony az ura felé emeli karjait. Átöleli és úgy csókolja homlokon. A gonddal teljes homlokon. Aztán simogatja a jószágot. A szeme, a tekintete még mindig az urára mereng. — Ládd-e István. Az Isten jó. Más is szükös- ködik. Nem hagy el minket se. Megjön a Virág teje. Csak jobb idők, felszáradt legelők legyenek. E pillanaton rohannak be a udvarról a gyerekek. Ők más oldalról várták a Virágot. A vízoldalról. Hogy most meglátták, nagyot ugrottak. Tapsoltak. Simogatják, bécézgetik — a Virágot. Az a jószág meg bambán bámul reájuk. De mégis, mintha mondaná: Látjátok, milyen hű vagyok hozzátok! * És jött a gyönyörű ősz. A szép, a kedves magyar ősz, amilyet Isten csak a mi földünknek adott. A Nap kiragadta végre szárnyait a fellegek országából. Uralkodott. Mosolygott. Nevetett. Szórta, özön- nel szórta a földekre, a víztől elbágyadt, levert növényzetre arany sugarait. Mintha megsajnálta volna az embereket. Ä réteken uj pázsit fakad. A kukoricza érik. A munkások hangyaként nyüzsögnek. Eke hasítja a földet. Magokat szórnak a szántó-velők a megművelt talajba. Újra virágzanak a fák, fecske- bucsuzástól, mintha nyár köszöntött volna be. A takarmány gyűl. A jószágok vidáman ugrálnak a megújult viruló réteken. A »Virág«-nak sincs mit panaszkodnia. Bőségesen él. A teje is megjött. Akár az elapadt forrás vize. És estenden nagy büszkeséggel és örvendetességgel hozza édes a zsajtárt ... a teli zsajtárt. Még a másikat is viszi. A fehér tejsugarak zuhogva ömlenek bele a lejtősen tartott zsajtárba. Sohasem volt ez igy! És gyönyörűség látni, amint az édes anya arca diadalmasan ragyog, mikor a tejes csuprok újra előkerülnek. És ott állanak a gyerekek. Sorban, mint a katonák. A kis katonák. Olyan győzedelmesen osztogatja, mondja, biztatja . . — Igyatok gyermekeim! Lássátok csak a régi Virág a Virág. . . . c,s a gazda úgy elmereng a látásukon. Mikor az asszony már kiment, még akkor is ott merengett . . . A kamarából meg odahangzik a dal. Szép, bus, szivet fogó dal; olyan, amilyen csak magyar asszony kebléből szakad. — Majd meglásd . . . Majd meglásd! Mindenszentek nap után! Fuj, a szél . . fuj a szél! Hull a fáról a levél . . A dal már elhangzott. Az asszony újra visszamegy a szobába. Gazduram még most is ott mereng. És félve veti reá a tekintetét. Áz ember szép fekete hajába már beleakadt a bikanyál, ökörnyál. Fehér csikkal vegyes az ő haja már. Gondok alatt, gondok után; látjátok gyermekek . . . igy beszél az asszony lelkében . . . Nehéz idők során, nap-nap után esik a hó, fuj a szél . . . hull a fáról a levél . . . Bodnár Gáspár. Félreértés. Összekülönbözött az atyafi a korcsmáros- sal. A korcsmáros lekapja az atyafi gubéiját és viszi be a házba. Erre az atyafi, akibe lötyögött egy kis bor, megütlegelte a korcsmárost. A korcsmáros jajgatott: — Vaj mír! — Mir? — kérdi az atyafi, — hát a gubám ír ! Bosszantó eset. — Jaj férjecskétn, leesett a falióra és kicsi hijja, hogy agyon nem ütötte mamát... Az auyósodat. — Bosszantó eset! Mindig mondtam, hogy az óra késik. Legújabb, — Kilencszáz hajóutas életveszedelemben. Londonból írják, hogy az Adeni öbölben, nem messze Ha- mawarstól zátonyra jutott az »Alfred» nevii angol gőzhajó, amelyen kilencszáz indiai zarándok igyekezett Mekka felé. Adenből a »Köveit» nevű hajó segítségére sietett a veszedelembe jutott hajónak. — Részletesebb hirekméghiányoznak. A szerkesztő telefonja. M, Mátészalka. Köszönöm a szép poémát. Úgy is kell. A szellemi öklelődés után eredjenek meg az ősi források. Az Ígéreteket is várjuk. Üdvözlet. A lap megy. — Furcsa. Furcsa az bizonyos, mikor szereplésről gágágágok- nak éppen azok, a kik örökös passzivitásokkal, meg kriti- kátlan kritikákkal kötözgetik az úgy is nehezen haladó kerekeket. Édes Istenem, mi volt volna belőlem, ha az ilyen gágágágásokra hallgatok. Akinek a szereplés nem tetszik, tegyen róla — és vegye fel a szereplést ő maga. Punktum. Ott aztán gágágágoghat. Még csaholhat is. — Iparos. Az iparfelügyelő dolga. — Mezőőr. Az árvák ügyében beadott Írások bélyegmentesek. A nyugtatvány is — az adóhivatalhoz, mint árvapénztárhoz benyújtott ügyirat. — Pedagógus. A tanférfiu jelent nálunk olyan pedagógust, aki valamely pedagógiai vonatkozású üggyel akár hivatalból, akár paszszióból foglalkozik. Tanférfiak nálunk rengeteg számmal vannak. Szakférfiak, igazán képzett, tanult pedagógusok már kevesebben, — Egy betegnek. Szinte bánt a lelkiismeretem. De úgy le vagyok kötve, hogy föloldozást kaphatok. Abból a kis szabad időből, ami még számomra fennmarad szakitok és a lelki vigasztalást talán személyesen elvihetem közelebb. Addig türelem. Üdvözlet! — Mit jelent? Igen köszönjük a szakszerű és édesen kötekedő, nem fárasztó, frissítő és kiengesztelve megnyugtató észgimnásztikákat. Nem hal meg az a kedély, amely ily kedvességekkel tud foglalkozni. — Budapest. Az az ur nem szabad elme tulajdonos. Ott a pénz az ur. Meg van kötözve az éímftje — a pénzzel. MORVÁI János könyvnyomdája, szatmáron. Mit jelent ez ? h_ _k o n E b b b (Megfejtése a 4. számban.)
