Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)

1913-11-23 / 4. szám

XVII. évfolyam. Szatmár, 1913 november 23. 4-ik szám. A KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA «á­Megjelenik november, december, januir és február hő -f— minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K Fe!8(jii|pk«ztjU,és Uadótnlajdonos soi>lrai£ju ásipár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany János-u. 17. sz. A Hét. Csinálják a nyomort A most, az érdeklődés középpontját kó­dé legációnakpezik nemcsak országunknak, a tanácskozásai Magyar és Osztrák birodalomnak, de Európának is. A Becsben összeült és tanácskozó delegációnak, országgyűlésünk e külön bizott­ságának bizony történeti, súlyos oka van visszatekinteni a közeli múltra. A füstölgő Balkán vészlrejtö háborúira és most már nyíltan is megmondható tényre. Arra, hogy igenis, a balkáni szövetség legkivált, sőt egyenesen ellenünk jött létre. Hogy egyik oldalon ő, a másikon a beavatkozó ellenséges nagyhatalmak millió szuronyokkal zárjanak körül. Meg­alázzanak és különösen gazdaságilag tönkre tegyenek minket. Ez a terv nem sikerült. Nem sikerült minket beugratni az európai háborúba. Nem sikerült minket oroszlán nyugal­munkból kihozni. Apró egérrágcsálásokkal türelmünkből a végsőkre kényszeríteni. Hanem igenis ma már nem politi­zál, de tényekre mutat az, aki megállapítja, hogy az orosz újságok a maguk kormányát támadják és hivatkoznak az osztrák és magyar előrelátás sikereire. A szláv világbiroda­lomról álmodozó muszka fna már Ausztria feté kacsingat; kiábrándulva közeledik a mi álláspontunkhoz. Hiszen a balkáni szövetségnek hire-hamva sincs ma; mi pedig érde­keinket megvédtük. Pénzbe, mondják ez a védelem. Hát ha be­rengeteg pénzbe Ugrunk, nemcsak tízszer ennyi került pénzbe kerül, de a háború borzal­maiba és ember pusztításba. így szét- repesztettük a körüttünk húzódó gyűrűt ; azon hatal­makkal is jól szembeálltunk, akiknek szerencsés földrajzi fekvésüknél fogva nem kellett talpig fegyverben állani, mint nekünk a szomszédoknak. Hinnünk kell, a nemzet hite és nem politikai szempontokból azért, — hogy a delegációban ez a történeti tény kerül megvilágí­tásba, mtkor a balkáni viszonyokról és állásfoglalásunkról leszen szó. És ugyancsak jól felfogott érdekünk diktálja és a nemzet hírneve, hogy a mi magunk dolgait, bajait, szeny- nyesünket nem visszük a delegációban a világ piacára ; Európa Ítélete nem kell nekünk azért, hogy lesajnáljanak és gyengeségünket a maga ellenséges érzületének tőkéje­ként használja ki. A magyar nemzet bízzék a maga hitében, erejében. És ne bízzék senkiben. Ezt mondja, erre tanítja a történelem és a maga szomorú tapasztalata. valósággal csinálják. Pedig nyomor, szegény­ség van. Van bizony. Túl a sokon. Hát minek csinálják akkor? Minek akkor a mű-nyomor, mikor az igaziból is van bő­ségesen ? Mégis csinálják! A pesti riporterek, ujságtudósitók kirán­dulásokra jönnek ide a vidékre. Jól beótott fantáziával. Háromszázszor nagyitó pápasze­mekkel. Aztán keresztül szaladnak egy-egy országúton vagy az ut mellett való falun . . . Horrendum, még megteszik és kikiáltják, hogy egy egész napot töltenek a vidéken, akár valami fejedelem. Aztán haza sietnek. Előve­szik gyűjtött tapasztalataikat. És szenzációkért végig sírják, jajgatják az egész országot. Olyan tónusban, hogy még a külföld fülének dob­hártyája is rezegjen bele. így préldául legutóbb Berend szatmár- megyei község részesült ilyen magas látoga­tásban. Jött, sietett a riporter ur Berendre, hogy megállapítsa az árvíz pusztításainak nyomait, romjait. Egy egész teljes napot töltött ott szemlélődésben. — Szent Isten — írja, tudósítja aztán az országot-világot. Berenden naponkint éh­halálban pusztulnak az emberek. A lakosság nagy része az összeomlott házak romjai közt tanyázik éhségtől lesoványodott és lesanyargatott családtagjaikkal. Konganak a bus harangok, temetőbe, vagy Amerikába igyekszenek az emberek — és a többi. A hatóságok mindezeket összetett kézzel és irgalmatlanul nézik. És ez a jaj, ez a kiáltás végig hömpölyög az országon És ragad akár az ásitás, amely ásítás még azokat is elfogja, akik egyáltalán nem álmosak. És szörnyülködnek az embe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom