Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-12-21 / 8-9. szám
14 TÉLI ESTÉK Fekete szövet tisztítása. — Néhány burgonyát meg kell reszelni s jól kinyomni a levét, és langyos vízzel vegyítve, szappan nélkül megmosni benne a szövetet. Lehet olyan vizet is használni melyben hámozott burgonya megfőtt. Tiszta hideg vízben kiöblíteni és a visszáján kivasalni. — Ha az ablak befagy. Olyan kellemetlen, sőt bosszantó, ha a szobánk ablaka befagy. Hát adunk egy jó tanácsot az asszonyoknak: Aki glicerines vízzel kívül belül megmossa ablakát, annak nem lesz jégvirágos, befagyott ablaka. Ha mégis befagy az ablak, akkor egy marok konyhasót feloldunk egy liter vízben s azt felmelegitjük. A langyos sósvizzel a befagyott ablaküveget addig dörzsöljük ruhával, mig meg nem olvad. Az ablakot kréta-, viz- (kevés fehér folus) és szeszkeverékkel lehet ragyogó tisztára mosni. — Penészes czipő. Nedves lakásban, esős időben a nem használt czipő könnyen megpenésze- sedik. A penészt alaposan le kell törülni, a czipőt megkefélni és erős faeczettel bedörzsölni. Az eczet átjárja a bőrt és elpusztítja a likacsokban lévő penészcsirákat. Jól meg kell a lábbelit szárítani. Hiszen olyan olcsó. Férj: Ugyan feleségem, hogy tehettél már ennyi sót ebbe a levesbe ? Feleség: Ugyan-ugyan no, hogy lehet már ilyen lármát csapni egy kis bó miatt, hiszen olyan olcsó! Egészség. Hogyan élhetünk száz évig? Japánban nemcsak az a feladata a hírlapoknak, hogy olvasóikat a történtekről tudósítsák, hanem jó gyakorlati tanácsokat is kell adniok és vezetniük kell híveiket az élet tüskés, veszélyes utjain. Ezeknek az alapelveknek a következményeképpen igyekezett az egyik legtekintélyesebb hírlap a Dsidsi Sinpo kikutatni azt, hogy mit tegyenek az emberek, ha száz évig akarnak élni. Az újság arra az eredményre jutott, hogy ha valaki pontosan betartja az alanti 12 szabályt, úgy feltétlenül 100 évig marad az élők között. A bölcstanácsok a következők: — Légy sokat a szabad levegőn, amennyit csak lehet. — Feküdj le és kelj fel korán. — Aludj hat órát, de nem többet, mint hetedfelet, sötét szobában, nyitott ablaknál. — Kevés teát és kávét igyál — dohányt és szeszt ne fogyassz soha. — Csak egyszer naponta egyél bust. — Fürödj meg minden regei forró vízben. — A selymet dobd el, durva ruhákat hordj. — Minden héten pihenj egy napig még csak ne is olvass pihenő napodon. — A nagy izgalmakat kerüld el és ne dolgoz sokat szellemileg. — Ha nőtlen vagy házasodj meg, ha özvegy vagy keress második feleséget. — Ne lakjál meleg szobákban. — Azokat a szerveidet, melyek elromlanák az idő folyamán újítsd meg, úgy hogy tápláld magad állatoknak ugyan olyan részeivel A ki követni fogja a szabályokat a japán lap szerint egész bizonyosan megéli századik születés napját. Újévi népszokások. WjflJZ ősi szép szokás — melybe bizonyos babona is vegyül, — ma is fenáll az egész Székely földön, ü-év estélyén, mikor vége van a szokásos istenitiszteletnek, az ifjúság összegyűl a korcsma, vagy falu háza előtt s rúdra kötött kendők, égő szalmafonattal és egy szalmából s elhasznált ruhákból készített bábbal — mely a haldokló évet ábrázolja — megindulnak a szabad mező felé. Apraja- nagyja torkaszakadtából énekli: Uccu neked ó-esztendö, Üssön beléd a szöszinenkő. Elviheted amit hoztál, Egyéb se volt búnál, bajnál Termés rossz volt, kevés a bor. Szűk a kenyér, nincs disznótor. Nem siratunk, rossz esztendő, Verjen meg a nyirágseprö. Mikor a menet kiér a mezőre, a szalmabábot istenesen elpáholják és szidják rettenetesen: »Nesze, érdemelsz« ! Azután meggyujtják a bábot s énekszó mellett elégetik és behantolják száraz gályákkal, hogy legyen örökre eltemetve. A szomorú múlt el van temetve, a jobb jövő reményében vígan indul vissza az ifjúság a falu felé, hogy a »legénybiró« vezetése alatt megkezdje a kántálást. Huzza a cigány s az ifjúság torkaszakadtából kiséri. Megállnak minden ablak alatt s a »legénybiró« elől mondja: Hallod-e te jó gazda, Eressz münköt utunkra, Az Istennek áldása, Szálljon a te házadra. A többi folytatja: Mű héjában nem járunk, Az a szokás minálunk, Hogy bor, kalács, szalona Jut a zsebbe, kalapba. Persze, hogy meg is telik -a zseb is, a kalap is, de ami alatta van, az is: a fej. De azért kimennek a forráshoz, melyből a falu iszik. Itt azután tövist kerítenek s betömik a forrást, mert az a hit járja, hogy aki újév reggelén legelőször kibontja s iszik belőle, az férjhez megy vagy megnősül abban az évben. Törik is magukat újév reggelén a falubeli lányok, hogy ki legyen az első a forrásnál. Olyik le sem fekszik, hogy ott lehessen a hajnal derengésénél. S ha megelőzték, mily keserves könnyeket csafar ki szemükből a csalódás. Szentül meg van győződve az elkésett leány, hogy abban az évben nem kötik be a fejét, vagyis nem jut főkötő alá, ami természetesen keserves dolog. * Újév reggelén első teendője az ifjúságnak, hogy legénybirót válasszon maga közzül. Ilyen legénybirója minden valamirevaló falunak van. Ez a cim és hatalom a közigazgatásban ismeretlen valami, de a falusi ifuság életében kis- királyság, mely egy évig feltétlen hatalmat és tekintélyt biztosit viselőjének.