Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-12-21 / 8-9. szám
TÉLI ESTÉK 9 A fenyő legendája. ■^^y^YONYORÜ éjszaka volt. A csillagos ég olyan pompában ragyogott. Betlehem felett, mintha v maga a jó Isten keze diszesitette volna fel. Talán a világ teremtése óta nem volt ilyen fenséges — az ég arculata. A düledező kis pajtát fényözön veszi körül. Abban a pillanatban, amint a kis Jézuska világra jött, megrezzennek a csillagok milliói. Angyalok szállanak, pásztorok jőnek-mennek. A fák, virágok reszketnek örömükben. Kíváncsian pillantgatnak a kis pajta felé, koronájukon át olykor olykor lágy suttogás hallszik, hasonló az emberek imádságához. Három fa jutott legközelebb a pajtához. Ok pillanthattak be legjobban a pajtába, ők láthatták legjobban a szendergő kis Jézust. Ezen fák valának: egy hatalmas pálma; egy illatos olajfa, és egyszerű zöldelő fenyő. A fák ágainak, leveleinek suttogása egyre erősebb lesz . . . — Jösz te — szól a hatalmas pálma az olajfához, menjünk imádjuk mi is a kis Jézust és nyújtsuk át az adományainkat! — Oh, vigyetek engem is, esengett a fenyő. De a két büszke fa megvetőleg tekintett a szerény fenyőre, sőt a hatalmas pálma kicsinyéivé igy feleselt: — Ugyan miért kívánkozol velünk. Mit is adhatnál te az Isteni kisdednek ? A fenyő megszégyenülve húzódott vissza. Még oda sem mert tekinteni többé a pajtára, melyben a kisded égi fény közt aludt. De egy angyal hallotta a beszélgetést megsajnálta a szegény fenyőt és nyomban elhatározza, hogy segíteni fogja őt. A büszke pálma már készülődik. Leszedi koronájának leggyönyörűbb leveleit és viszi a Jézuska jászolához. — Jézuska — igy szól a büszke pálma. Legyen ezt a te legyeződ. Aranyos kisdedem, ez véd majd téged a nap égő hevében. Aztán jött az olajfa. — Én jóillatu olajat hoztam neked kisded. És a jászolba öntötte, hogy illatával az egész pajtát be töltötte. A lenézett fenyő szomorúan nézte mindezeket. De szivében irigység nem lakott. És ime, hozzá közeleddik az az angyal, és igy beszél neki : — Szomorú vagy ugy-e ? De mert szerénységedben önmagad aláztad meg, felemellek és csudá- sabbá teszlek amazoknál. Most föltekint az angyal a ragyogó égre. Intett és ime csillagok hullnak, egyik a másik után. És leszállanák mindegyikük a fenyőnek zöld ágaira. A csillagok sugarai játszadozva csókolgatják a fenyő ágait, melyek egyszerre tündéries fényözönbe merülnek. A hova egy-egy csillagsugár leszáll: ott állandó fény támadt, mintha csak számtalan égő gyertyács kák égtek volna. K jelenésre a kis Jézuska is fölébredt. És csudáitfsudája : nem vette észre jászolt betöltő jó illatot, hanem kedves tekintete oda tapadt a gyönyörűséges szép fenyőre. Szeme rajta csüggött . . . Mosolygott. . . aztán feléje nyujtá kis kezeit . . . Ott állott az angyal is és megszólalt: — Örök zöld ruháddal te leszesz ezután a karácsony fája I Csudás fa leszesz te a szent éjjeleken évről-évre századokról-századokra. A mit ágaidra tesznek, azt megszentelem és kedvessé teszem a sziveknek, ha még oly csekélyke értékű is az. Amerikai legenda után szabadon: Mester. Ä iS* Tanácsadó. Vigyázzatok a karácsonyfára! A londoni tűzrendészeti bizottság szabályzatot dolgozott ki a karácsonyi ünnepek idejére. A szent ünnepek alatt ugyanis régi tapasztalat szerint, rendkívül megszaporodnak a tüzesetek, aminek az az oka, hogy a legtöbb helyen könnyelműen bánnak a karácsonyfával. Miután nálunk szintén rendkívül sok tűzkár esik ugyanilyen módon, a londoni mérnök okos figyelmeztetéseit megszivelés végett itt közöljük: 1. A karácsonyfát ablakfüggöny közelében sohase állítsuk fel, se úgy hogy az ajtó nyílásának légvonalában álljon, mert a lobogó gyertyalángok köny- nyen gyújthatnak. 2. Vigyázni kell a fa száraz ágaira, mert gyantatartalmuk révén könnyen tüzet fognak. 3. Az aprógyertyácskák hamar az ágig égnek, különösen, ha ferdén állanak, mert akkor önmagukat olvasztják le. 4. A papirlampinokat jó hosszú drótra fűzve kell felakasztani a fára. 5. Papirdiszeket különben egyáltalán ne alkalmazzunk. 6. A vattadisz is módíölött veszedelmes, ha csak nem éghetlen gyapotot alkalmazzunk. 7. Celluloidból készült díszeket semmi körülmények között ne tegyünk a fára, mert a celluloid robbanásszerűen ég el. 8. A gyertyácskák fölgyujtását ne bízzuk gyermekekre, egy vigyázatlanul eldobott gyufaszál a legnagyobb veszedelmet okozhatja. 9. Ha villamos lángok vann.ik a fára alkalmazva, a vezetékhez magunk hozzá ne nyúljunk. Hívjunk erre a célra szerelőt. 10. A fa közelében okvetlenül legyen egy vízzel telt edény. Tréfás kérdés. A falust ember egy rókái, egy ludat, meg egy véka tiszta búzát szállitván, egy folyó partjára érkezett. Mindnyájan nem fértek be a csónakba, pedig ha magokra hagyja, róka koma felfalja a ludat, a lúd megeszi a búzát. Hogy szállította át mégis a túlsó partra hiánytalanul ? (Kétféleképpen történhetett: Rókát lökte a ladikba, búzát vette hátára, ludat úsztatta a ladik mellett. Ha a Iádnak a viz nem kellett, búzát falusi cipelni nem akarta, fordult a csónakkal háromszor és átvitte elóbb a rókát és ott cölöphöz kötötte, utána búzát és végül a luddal érkezett ö maga is és folytatta útját, mint azelőtt) Ijedtség. Uj menyeoske: Ah, magad lőtted ezt a pompás nyulat? No. akkor magam fogom elkészíteni a pecsenyét! Férj: Jaj, inkább mindent megváltok! Parancs. Fegvergyakorlaton voltak a katonák. Generális uramnak valami nem tetszett s e miatt azt mondta a vezénylő tisztnek, hogy mondja meg a legénységnek, hogy szégyeljék magukat! Tiszt uram erre kivont karddal a következő kommandót kiáltja: — Vigyázz! Ot percig szégyeljétek magatokat!
