Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-12-21 / 8-9. szám
XVII. évfolyam. Szatmár, 1913 december 21. 8—9-ik szám. u, Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér Felelés szerkesztő és kiadótulajdonos BOD9ÍÁB_GÁ§PÁB. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany János-u. 17. az. A KERESZTÉNY CSALÁDOK LAPJA Jajszó hallatszik, hogy munka nélkül, kereset nélkül bolyongnak ezren és ezren a fővárosban és vidéken egyaránt. És aggódva néznek a hosszú tél elé. Kinek szivébe-Ielkébe ne kapna, mélyen bele ne vágódna — ez a jajszó. És különösen a szent ünnepek előtt, ki ne tenne meg minden lehetőt, hogy embertársán a maga módja és tehetsége szerint segítsen. De nem pillanatnyi adomány gyógyítja meg a reánk szakadt bajt. Hanem — a kereset-lehetőségének előteremtése. És itt fel kell vetni okvetlen a kérdést: vájjon azon ezrek, kik munka nélkül bolyongnak, valóban munkát kérnek és nem lealázó segedelmet munka nélkül. Fel kell tételeznünk, hogy nagyon kevés kivétellel a dolgozni akarók, a tudók esengenek, követelnek. Éppen azért a közmunkák végrehajtásának szükségessége kiált most. És nem csak a pillanatnyi nyomor és kenyér nélküliség. És mennél gyorsabban és okosabban indul meg a közmunkákat nyújtó folyamat: annál biztosabban takarítjuk meg azokat a százezreket, miket a pillanatnyi szükségre ki kell szórnunk a nélkül, hogy a bajt, a jajszót, a kenyérnélküliséget csak hetekre is megszüntethetnénk. Ha egyszer munka van, ha a kereset lehetőségét előteremtettük : akkor majd elválik, ki tud és akar megélni munkából és munkával. És ki akar a zavarosban halászni munkátlan, henye élettel. Mert a munkához joga van mindenkinek. Csak a munkátlan ember nyúl a könyöradomány megalázó és jogtalan segítségéhez. A lelkek békéje. Irta: MAIL ÁTH JÓZSEF gr. Tudom jól, hogy sokan, mikor a lelkek békességéről hallanak vagy olvasnak a mai megpróbáltatásoknak nehéz idejében, készek a megjegyzéssel: — Pénzt, kenyeret, munkát! Es meg lesz a lelki béke is. Csalódnak! Kétszer, százszor annyi aranyat termelhet ez a föld. Es acélos búzát is. Tizszereződhe- lik a munkabér. (Hiszen csak imint volt is gazdagon és bőségesen munkabér.) Es még sem lesz megelégedés. Békesség és nyugalom. Mert az élet megértése, az élet-értékeknek helyes felfogása, a fogalmaknak visszaállítása és érvényesülése nélkül, tehát lelki harmónia, lelki békesség nélkül társadalmi, szociális rend és nyugalom nem lehet. A ki az összetorlódott európai gazdasági válságnak forrásaihoz jutott : az tudni fogja igenis, hogy természeti, rajtunk kívül eső általános jelenségek is szokatlan erővel, meglepetésekkel ostromolták az európai nemzeteket. E hullámok végső, legveszedelmesebb rohamai minket értek legerősebben. De hogy ezen okokon kiviil a mi magunk életfelfogásai, merész, szinte hihetetlen spekulációnak játékai, igényeinknek és köny- nyelmüségünknek határtalan elszabadulásai nagyban hozzájárultak a pusztításhoz és ösz- szeroppanásokhoz, az bizonyításra nem szorul. Az élet felfogása fordult meg. Siklóit el természetes útjáról. Az a hit, hogy ki-ki esiNem pillanatnyi adomány ! Kereset-lehetőség! Hét bő és hét szűk esztendő. Ez a két gazdasági esztendő, a még szerencsétlenebb garnirungjaival olybá tűnik a mi országunknak, mint hajdanáriumban — ahétszükeszlendő. Mondotta is a miniszterelnök, hogy ha kellő időben és módon nem juthatunk elegendő és emberséges hitelhez, hát legföljebb a hét szükesztendő tovább fog nyúlni. Ugy-e bár a kelleténél? Pedig ne nyúljon. Mert hát ez a két szükesztendő is elég. Nagyon elég. Még arra is elég, hogy miként hajdanáriumban megtanullak ám, keservesen tanulták meg, hogy mire való, mire kell felhasználni a hét bőesztendőt, úgy tanuljuk meg már mi is egyszer. Ne legyüuk a gyermekekhez hasonlóak, akik nem tudják beosztani azt, ami egyszerre sok nekik.. Hanem nyomban, menten végeznek vele. A magyar embernek különben is hajlandósága van> arra. hogy háromnapi dinom-dánom. Utána ugyanannyi szánom-bánom. A Hét.
