Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-12-14 / 7. szám
XVII. évfolyam. Szatmár, 1913 december 14. 7-ik szám. A KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos BODJíÁKJiÁSPÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany János-u. 17. az. A Hét. Az Országos folyik most a szócsatározás ellenzék Bizottsá g és a külügyi kormányzat közt arról, telj es Ülésein hogy melyik mozdulat, melyik felfogás, melyik elmaradás és mi más volt volna jobb. Vagy melyik rosszabb. Hát persze, mi általán mondjunk, hogy a veszedelem után sokan vannak mindig és mindenütt, akik kitünően tudják, mit kellett volna tenni és mit kellett volna elhagyni. Az Országos Bizottságnak most Bécsbcrv tanácskozó tárgyalása egyről, egy bizonyosságról meggyőzhet minden egyszerű, a gondolkodás természetes törvényei szerint Ítélkező embert, hogy örvény szélén állottunk. És pedig a szandsák kérdésében fóleg. Mert ha mi bemegyünk oda, az európai háború elkerülhetetlen. És egy európai háború borzalmai rázták volna meg ezt a világrészt, a kihullott tenger vérért, pusztulásokért, nyomorúságokért a rettenetes felelősség, esetleg iszonyú gyülölség a monarchia vállaira nehezedett volna. Feledi az egész világ még azt is, hogy belekényszeritettek. Aminthogy igazánba’ a Szandsákot nekünk csapdának állította az orosz. Ami nem sikerült neki. És ami feltartóztatta a gördülő szláv követ; és kiábrándította a szláv törekvéseket egyaránt. És eredményezte a szláv eszme bukását. Hol van a világon olyan nagy, népek sorsát eldöntő cselekedet, politika, melynek nyomán ne lehessen árnyékokat is találni, főleg ha akarnak találni “? És hol van nagy veszedelmektől való szabadulás, ahol azt ne mondhatnék, bizony most okosodunk csak “? Mi mindezeket nem politikai nézőpontból írjuk. írjuk a népek, a nemzetek hálájából. írjuk annak tudatában, hogy ilt a mi sorsunk dőlt el ebben a különben nehéz korszakban. Egyesületekkel van megrakva a mi társadalmunk. Számát- szerit most e percben nem is tudjuk ide szögezni. Amilyen hirtelen ébredt fel a társadalom a liberális csalódásokból, amilyen egyszerre kapott észbe, hogy merre-csára vezet a szabadságnak, aki marja, bírja féle életnek tülekedése: olyan egyszerre, szinte az életmentés ösztönével fogott hozzá a védő szervezkedéshez. A tömörüléshez, társulásokhoz az egyes csoportok szervezkedésével szemben. Kétségtelen társadalmi igazság, hogy a teljes szétszakadást, kizsákmányolást erkölcsi és anyagi züllést az összetartás érzetének egyszerre való fellobogása, úgyszólván izzó parázsig égett tudata akadályozta meg ugy- ahogy. De azt is megállapíthatjuk, hogy a szervezkedésnek, a tömörülésnek, az egyesüléseknek útja, fejlődése nem a nyugodt, megfontolt és az egységes, rokon erők számbavételének útja volt. Amint nagy veszedelmek, hirtelen felébredések során, nyomán mindenki ott segít, ahol tud, ahova éppen a pillanat harc vagy a rögtön való segélynyújtás löki, viszi: úgy itt is az egyesületek, a tömörülések hullámai közt nem találhatta el a társadalom az egységes, a jól átgondolt és irányított szervezkedést, egyesítést. így történt, hogy egyes rokon törekvések: csaknem azonos célok szétbomolua, külön területeken, külön címekkel, sőt szemekkel indultak a nemes és nagy társadalmi munkákhoz. Vásár után okoskodik a magyar ember. A csapások és szenvedések próbára tesznek minket. Talán legjobban az európai nemzetek sorában. De ezek a szenvedések meg kell, hogy okosítsák a magyart. Kinyitják szemeit. Megtanítanak minket arra, hogy okszerüebben dolgozzunk. És többet dolgozzunk! Jobban bizzunk a mi magunk munkájában, mint csalékony spekulációkban. Megtanít miuket arra, hogy igenis még mindig nem tudtuk és nem értékeljük, hogy termelésünket nagy mértékben fokozni lehet. Hogy igenis, nagy kincseink rejlenek még a mi földünk mélyeiben. Van itt vagyon. Csak dolgozzuk fel. Okosan. És ne engedjük, hogy koldusoknak tartsanak, mikor milliókat termelhetünk azokból a kincsekből, mikre eddig rá se hederitettünk. Nem ingyen segély kell a mi népünknek. Munka. Ha aztán a munka nem kell, nem Ízlik — akkor nincs munkanélküliség, hanem megérdemlett bünhődés. Vásár után okosodik a magyar.
