Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-01-12 / 11. szám
4 TÉLI ESTÉK célszerűbb a sóadagolást magára az állat természetes ösztönére bizni. Ezért legjobb a sót nyalatósó alakjában adni az állat elé. Ebből annyit vesz fel, amennyit teste megkíván, soha többet. A szükséges só mennyisége u. i. változik az állatnak faja, körülményei, a takarmányozás stb. szerint. Általában a kérődzők, pihenő állat több sót igényel, mint az amelyik sokat mozog (pl. igában vagy legelőn). Az etetett takarmány szerint is módosul a szükséges sóadag mekkorasága. Minél nehezebben emészthető takarmányt, vagy minél több több takarmányt etetünk (pl. hízókkal), annál nagyobb adag só szükséges. Közönségesen egy nagy marhára naponként 20—40, lóra 10—20, sertésre 5 — 10, juhra 2—4, gramm sót számítunk. * Galambok beszerzése. Aki galambot akar tartani, az a tenyészanyagot sohasevásárolja máskor mint ősszel vagy télen. Ennek vásárlásnak két előnye van és pedig elsősorban az, hogy a galambféle ősszel és télen legolcsóbb és ilyenkor a legkitűnőbb fajtákra feleannyi árért tehetünk szert, mint tavasszal, amikor a keltetésnek időszaka kezdődik, vagy nyáron, amikor az javában folyik. Második sorban a késő ősszel vágyé llen vásárolt galamb tavaszig megszokja uj lakóhelyét és korán hozzálát a költéshez, mig a tavasszal vásárolt galampár rendszerint sokáig busul régi lakóhelye és régi társai után, későn fog a keltetéshez, sőt nem egyszer szerét ejti, hogy még mielőtt első tojásait lerakná, megszökik uj helyéről és vagy régi gazdájához tér vissza, vagy pedig saját jószántából választ uj tanyát. Farsangi móka. — Olvasta koma, hogy az idei farsangon nem akarnak mulatni ? — Olvastam, hogy tanácskoznak rajta, mulassanak, vagy ne mulassanak ? — No? — És ezen tituluson, gyülésezésen már csináltak annyi vargabetűt, hogy egész farsangra macskabujuk lesz. — Na ? — És majd a nagyböjtben fognak farsangot csinyálni. — E’ kell a magyarnak. Na, nem úgy van kérem ? Háziasszony. A zsirolvasztásról. Gyakran tapasztaljuk, hogy némely háznál egyáltalában nem lehet jó izű ételt kapni, habár minden igen csinosan s gazdagon van kiállítva. Tészta, pecsenye, pogácsa, szóval minden, amihez zsir kellett, mindig valami kellemetlen mel- lékizzel bírnak. Ennek okául a gazdasszony rossz ízlését adják, pedig a baj többnyire ott rejlik, hogy a zsir olvasztásához nem ért az illető. Ha azt akarjuk, hogy a sertésből kikerülő zsírnak kellemes, jó ize és oly finom legyen, hogy azt vaj helyett is lehessen használni, csak annyi kell hozzá, hogy az olvasztás előtt 1—1 és félfontnyi darabokban vagdalván a hájat. szalonnát vagy más bélzsiradékokat (de ez utóbbiakat külön), dobáljuk őket épen úgy, mint a hígra főzendő tojást, forró vízbe s hagyjuk ott körülbelül addig, mialatt a tojás hígra főne s ezután kiszedve és kihűtve, ha kell, még az nap is kiolvasztjuk, de jobb, ha az másnapra marad. Aki pedig vaj helyet használandó zsírt akar előállítani, öntse a kiolvasztott forró zsírt egy hideg vizet tartalmazó tág faedénybe — de eközben felette óvatosan kell eljárnia, mert a zsir erősen sercegni fog, tehát gondja legyen reá, hogy keze fedve legyen, arca előtt pedig valami üveglemezt tartson és hogy a viz az edéuyben legalább is 1—2 arasznyi mélységre legyen az edény szélétől. Az ilyenkor kiöntött zsir előbb alásülyed a vízben s eközben átmosódik s aztán a viz tetején újra összegyűlve, megalszik. E zsir aztán úgy kezelendő a használat előtt, mint a vaj. Végül jótékonyan hat a zsir izére az is, ha az olvasztáskor minden 10 font zsírra körülbelül 1 itce jó tiszta tejet öntünk, s aztán ezzel együtt olvasztjuk a zsírt. Miben hasonlít a zsandár a gólyához? Erre a kérdésre a dánosi szörnyű gyilkosság után való időben egy cigány felelt meg. A cigányok vidékünkön cserkésztek. Meglát a dádé egy zsandárt és rögvest jelzi: — Zsandár! — Zsandár ! Hanem a zsandár ur nyugodtan távozott, anélkül, hogy csak ránézett volna a karavánra. — No hál’ Istennek, csakhogy megszabadultunk, el-, ment az — istenostora. — Ilment ? Te bibás! Hát tudd meg, hogy a zsandár olyan, mint — a gólya. Mert ahol egy gólyát látsz, ott van a párja is, ott van köznlben a gólyacsapat is. Nem is éppen rossz hasonlat, írók, költök hasonlata sokszor jobban sántikál. __________________________________ Ta nácsadó. Nedves falnak burkolása. Nedves fal ellen sokan kátránnyal, mások cementtel védekeznek. A kátránynyal való védekezés nem tökéletes és emellett piszkos munka, mert a kátrány a ráhányt vakolaton átszivárog és a fal örökké foltos. A cementtel való védekezés sokkal biztosabb és tisztább munka, de jóval drágább. Legkönnyebb és legjobb védőszer a kaucsukenyv, amelyet melegen kenünk lekefélt falra vagy fára s azután papírlapot borítunk rá, mely igen erősen és simán reátapad. A megszáradt burkolatra a szobában tapétát ragaszthatunk, vagy pedig úgy itt, mint a szabadban, gipszvakolattal látjuk el. Ez a burkolat föltétlenül védi a falat a nedvességének átszivárgása ellen és magától a falról vagy fáról lenem hámlik, úgy, hogy pincékben is a legsikeresebben alkalmazható. Ha azonban falat a nedvességnek kiszivárgása ellen védelmezünk, akkor mindig számot kell vetnünk azzal is, hogy a nedvesség rendszerint a védett helyen fölül fog kiszivárogni s azért a falat 40 — 50 centiméterrel magasabban burkoljuk be, mint ameddig nedves volt. Bukovinai magyar népdal. Illik annak keseregni. Ki világát búval éli, Búval éli, úgy kesergi, Szép hazáját távol nézi. Édes hazám. Magyarország, Bárcsak határod láthatnám. Látom füstjét, de csak alig, Hogy az égen feketéiik.
