Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-01-12 / 11. szám
Ismeretek-tára TÉLI ESTÉK A háború. Nincs béke és nincs háború. 5 A fagyás és az olvadás. I. A folyó meg a tó vizének folyékonysága megszűnik, mihelyt a levegő hőmérséklete leszáll a fagyási pontig. Ekkor a vízből jég lesz. A tavaknál csöndes időben ez a fagyás azonnal bekövetkezik, a folyóknál azonban csak később, nagyobb fokú hidegben, mert a folyókban a mozgó víznek jéggé való megszilárdulása már nehezebb. A folyóknak és a patakoknak eleinte csak a parti részük áll be és csak hosszabb, legalább két napig tartó tiz fokos hidegben fagyhat be teljesen a folyó felszíne, először vékonyan, majd egyre vastagabban szilárdítva meg a vizet. Ha azonban csak kisebb a hideg és csupán a parthoz közel eső részek jegesednek meg. a tovább is folyó viz árja a megfagyott részekből jégtáblákat szakit le és magával sodorja. A jégtáblák itt-ott feltorlódnak, mig utoljára annyira elborítják a viz hátát, hogy valóságos torlaszok emelkednek és végre — összefagynak. A folyóvizet teljesen ellepi a jég, amely azután szilárdan összeáll és eltakarja az alatta tovahömpölygő folyót vagy patakot. Ezért a folyóvizek jege sohasem sima, hanem a feltorlódások következtében úgynevezett lurzások keletkeznek rajta. Érdekes látványt nyújtanak ezek a turzások a hidak pillérei körül azon az oldalon, amelyik a folyás irányával szemben ékelődik a jégtáblák közé. A tavak, ha nem fuj a szél, gyorsabban fagynak tükörsimára is. A negyven-ötven centiméter jég tiz fokos hidegben nem ritka a Balatonon, úgy, hogy kemény, erős léiben a nehéz teherrel megrakott szekerek is átjárnak a jég hátán. De ha egyszer a Nap verőfényes, meleg sugaraival eléri a jeget, különös dolgokat tapasztalhatunk a Balatonon. Hatalmas, néha fél méteres repedések keletkeznek a jég tükrén. Ezt a repedést, amely fülszaggató roppanással, szinte dübörgéssel történik, rianásnak nevezik. Sokan nem tudják, hogy mi az oka ennek a sajátságos jelenségnek. Ha azonban otthon, kicsinyben megcselekedjük azt, amit a természet nagyban mutat, akkor megértjük a dolgot. Mindenki megteheti, hogy megtölt egy palackot szi- nültig vízzel és kiteszi télviz idején, éjszaka az udvarra. A benne levő viz a palack szájáig be fog fagyni. Ha azután másnap délben, napsütésnél kitesszük a befagyott vizű palackot és a Nap sugarai szinte hirtelen megmelegitik a palackba összeállott jeget, az üveg, nagy puffanással, csakhamar széjjel fog vetődni. A jég ugyanis a meleg hatása alatt olvad és nagyobb helyet követel hirtelen tágulásával, amivel aztán elrepeszti az üveget. A Balatonnál például az üveget — mint a térfogat határát — a part kemény földje helyettesíti. Azonban ez a föld keményebb, szilárdabb a jégnél, tehát ha a jégnek az olvadás miatt szűk a helye, nem a partos föld szorul ki a helyéből, hanem a jég reped meg és megtörténik a rianás. így fejezi ki a mostan való állapotot egyik nagyobb újság, már t. i. a háborús világ állapotát. És jól fejezi ki. Mert a háború szünetel egy időre. A békét szorítják, nyaggatják. Nem akarásnak azonban, a régi közmondás szerint is, nyögés a vége. A háborúhoz sincs kedv. Mert a balkáni szövetségnek se pénze, se embere. A török huzza- halasztja a haldoklását, a pusztulását, mint az élethez ragaszkodó halandó. Aki mégis csak reméli, hogy valaki csak segít rajta. A nagyhatalmak hegyiben mozgolódik a titkos vágy, terv és tudják is mit kellene tenni. Csakhogy ez a mostani idő, ez a mostani válságos idő — ez a bibe. A londoni konferencia, tanácskozás hol tanácskozik, hol megszünteti, hol felveszi a békéltető munkát. A szövetségesek nem fogadták el az ultimátumra kapott török választ. De — a béke sorsára nézve fontos, hogy a tárgyalást még sem szakitották meg. E szerint valójában nincs béke, de nincs még háború sem. Tehát nem következett be a veszély, melyet a fegyverszüneti jegyzőkönyv tesz lehetővé azzal a kikötéssel, hogy négy nappal a tárgyalás után megkezdődhetnek az újabb hadműveletek. Egy nagytekintélyű férfm azonban úgy látja, hogy a békének be kell következni. Rendben lesz minden. De mikor ? Ez a kérdés még most is a kard élén van. . ... Krónikás. Fura jubileum. Huszonöt év előtt Pétervár egyik zálogházába gyémántgyűrűt vitt egy ur és kétszáz rubelt kapott rája. A kamatokat pontosan fizette évről-évre, de 200 rubelje sohasem volt együtt kiváltani a gyűrűt. így maradt 25 éven át zálogban s a zálogos ezt a ritka jubileumot úgy ünnepelte meg, hogy a gyűrűt ajándékba visszaküldte tulajdonosának. Könnyen tehette, nem fizetett rá, mert a huszonöt év alatt kamatban 1200 koronát vett be. No de azért nem csinált rossz üzletet az sem, aki visszakapta a gyűrűt, mert a huszonöt év alatt megtízszereződött a gyémánt értéke. .......-.......... ... / _ Ha rc kutya éB varjak közt. Egy vadász által megsörélezett nyúl három lábon sán- tikálva igyekezett elmenekülni. A vadász kutyája utána iramodott, hogy elfogja. Szaladás közben valami 20—25 darabból álló varjucsapat üldözőbe vette a kutyát s abban a pillanatban, amelyben a kutya fogai közzé vette a nyulat, hogy gazdájához vigye, nekiestek rettentő károgással a kutyának s elkezdték csőrükkel annak a fejét kopáncsolni. Az eb csak futott tovább minden erejével, a körülötte és a felelte röpködő varjak azonban csak tovább kopáncsolták a fejét, úgy, hogy végre kiejtette a nyulat a szájából és siralmasan szűkőlve vágtatott gazdájához. Egyike, bizonyára a legvitézebb varjaknak ezen közben is követte és kopá- csolta a szegény kutyát valami 10—15 lépésnyire gazdájáig. A többi varjú ezalatt már a döglött nyúl elhurcolásán fáradozott. Belekapaszkodtak csőrükkel, karmukkal s a levegőbe emelve s el-elejtve vitték tovább és tovább, hogy aztán valamely biztos helyen fellakmározzák. A vadász azonban, minthogy kutyája nem volt többé rábírható a nyúl aportirozására, egymás után a nyulat hurcoló varjak közé durrantott, mire a szárnyas rablók felrepültek s eltűntek a közeli erdőben.
