Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-12-15 / 7. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1912 december 15. 7-ik szám. A KERESZTÉNY CSALÁDOK LAPJA Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos BODNÁRJKÁSPÁB. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany János-u. 17. sz. Eletbátorságra van a magyar népnek szüksége. Arra a bátorságra, mely őt a történeti időben mindig jellemezte. Hogy olyan volt, mint az acél. Mentői jobban ütik, verik, mentői tovább izzák, annál edzettebb, rugékonyabb leszen. Nehéz idők, Istennek meglátogatásai, próbatevő csapásai nem ismeretlenek a magyar nép előtt. Ezeréves életének sajátsága. Lényének jellemző eleme, hogy szívós. Hogy tud tűrni és remélem. Tud sokat beszélni, de tud mélyen hallgatni is. És e hallgatásban, e néma, megadó és mégsem kétségbeejtő némaságban van az ő ereje, hatalma, megbecsülhetetlen életbátorsága. Hogy nem engedi a kétségbeesést a nyakán ülni. Nem tűri, hogy a földreteperje és rabszolgájává tegye. A magyar lelke szabadságra született. Ezt a szabadságot, ezt az életösztönt ma is meg kell neki őriznie. Vagy — elő kell vennie. És előveszi. Előveszi régi, megszentelt hitét. Az Istenben való hitet, mely mindig erőssége, támogatója, sőt megmentője volt. Amit a magyar ember létét oly jól ismerő magyar költő irt a szegény ember sorsáról: azt bátran alkalmazni lehet az egész magyarság, az egész nemzetre nézve is. ’Iszen egyes emberből áll a nemzet. A nemzetnek, a magyar népnek is drága kincs a hit. Tűrni, remélni megtanit. És a magyarnak, mig a sir rá nem borul, mindig tűrni és remélni kell. Tűrni és remélni! Küzdeni és bízni 1 Magyar! Küzdve bízzál! És bízva küzdjél! Ezt mondja a magyar népnek egy másik lánglelkü költője, aki az ember sorsát oly mély bölcsességgel rajzolja meg. Gyáva népek eshetnek csak kétségbe. Az a nép, mely múltjából tanulhatja meg, miként kell a sorscsapásokkal szembe-szál- lani, miként lehet a megrázkódtatások után talpra állani és ha kell, uj életre kelni: az a nép nem vesztheti el életbátorságát. Aki pedig e virtussal rendelkezik: az elől sompolyogva takarodnak el az élet esélyei, a népek sírásói. Mint a bátor ember tekintete elől, még a vadak is hátrálni kénytelenek. A megpróbáltatások idejét éljük. De még inkább élni fogjuk. Nézzünk bátran vele szembe. Az élet zsarnokunk lett- Sokat, végtelen sokat követel tőlünk. Mi magunk dobjuk neki meggondolatlanul az áldozatokat. Azért olyan zsarnok. Jó étvágya van. Evés közben még mindig jobb és több étvágya leszen. Hát nem oda a Buda! Fordítsunk egyet a dolgon, ha kell — kettőt is. i Az élet egy nagy Moloch lett. Bálvány. Óriási szája van. Kezei pókhálókat szőnek nekünk. Gyomra telhetetlen. Kívánsága zsarolás. De csak azokra veszélyes, csak azoknak imponál, akik félnek tőle. Akik belevetik magokat, akik el nem tudják hinni, hogy sorsuk nem attól függ, mennyit és mit áldoznak érte. Nézzünk csak szemei közé az életnek. Az igényeknek. A nélkülözhetőknek. És íorditsuk egész erőnket arra, amitől az élet felépül, megnyugszik és győztesen kerül ki. Ezt tudni és ezt megcselekedni: ez az életbátorság. Mester.
