Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)

1912-12-15 / 7. szám

2 TÉLI ESTÉK A képviselőhöz. Az országgyűlés házában lefolyt viták közül a földmivelésügyi költségvetés érdemli meg ebben a nehéz gazdasági időben főleg a közfigyelmet. Seré­nyi Béla földmivelésügyi miniszter beszédének ki­emelkedőbb pontjai: Földmivelésnek és iparnak nem egymás ellen, de egymást segítve kell haladnia, fej­lődnie. Az állattenyésztés érdekében a költségvetés egész sereg üdvös intézményt mutat fel. A mezőgaz­dasági szakoktatás a miniszter egyik legfőbb gondjai közt van. Ebben az irányban nagyon jelentékeny haladás van. Nem gazdasági főiskolára van szüksége a nemzet egészének, hanem az alsóbb néprétegek gazdasági tanítások tartatnak országszerte. Ezek a téli előadások örvendetes népszerűségnek örvendez­nek. A nőket gazdasszonyokká kell képezni. A gaz­dasági népiskolák leányok számára kiválóan szük­ségeseknek bizonyultak. Gazdasági felügyelők kellenek a vidékekre, kik ne csak felügyeljenek, de tanítsák és irányítsák népünket a gazdaságban. Az állam nagyobb birtoktesteket fog vásárolni okos és tudatos parcellázásokra. Lyukas forint. Egy öreg ember ezüst forintost talált az utcán és föl­vette. — Öregbarátom! szólitá mögötte egy csavargó, az a pénz enyém volt, adja vissza! — Lyikas volt az ön forintja? kérdezé az öreg. — Az hát! — Akkor ez nem az övé, mert nincs benne lyuk, viszonozzá az öreg barátságosan. Más­kor legyen ravaszabb, ha ilyen esete lesz. Tanácsadó. Kedvezmény az újoncoknak. Az idén már életbe lépett uj véderőtörvény nagyfontosságu változásokat hozott be. Legfontosabb újítás, hogy ez után is, amint ez már az idén is történt a sororozásoknál, senkit sem osztanak be a póttartalékba, hanem az összes besorozottakat be­osztják a századokhoz és ott képezik ki. Vagyis régi formájában teljesen eltörli az uj törvény a póttar­talék rendszerét. Azonban a család fentartókat meg­illető kedvezmény továbbra is, sőt fokozottabb mér­tékben érvényben marad. Most ugyan is a besorozott és kiképzett újon­cok közül a megállapított létszámon felülieket sza­badságolják, illetve póttartalékba helyezik. Ebben a kedvezményben azokat részesítik elsősorban, kiknek erre a törvényben megállapított joguk van; család- fentartók, egyetlen fiúgyermekek, olyanok, akikre szüleiknek a gazdaságban feltétlen szükségük van stb. Akik ilyen alapon igényjogosultsággal bírnak, azoknak okmányokkal igazoltan kérvényt kell be­adni. E kérvények elbírálására pedig a honvédelmi miniszter minden hadkiegészítő kerület területén egy katonai és polgári vegyes bizottságot állít össze, ez a bizottság dönt a felett, hogy a kérvényező pót­tartalékba beosztható-e vagy sem. Ezeket a bizott­ságokat most alakították meg. A póttartalékba helyezés iránti kérvényeket november 15-ig kellett beadni az említett vegyes bizottsághoz. Csontos Dömötör bíró uram szentenciái. ffSBS— ÍTeringettét, nemfaz ágyuk, a bömbölő ágyuk-mián kell vakarni az én golyóbishoz hasonlóan simaságra siető fe­jemet. Hanem a nagy szájak mián. Van a faluban egy nagy szájú (több is (van, de az az egy igenis nagy) legény, a ki napról-napra utcán, község­házán, férfiak és fehérnépek közt csak azt ordítja, hogy hát menjünk — háborúba. Csatáz­zunk, aprítsuk a szerb herélő- ket. Fölöstökre, délire, virs­libe vagy mibe. Tegnap már nagy gyülekezet előtt a községházán ordított. — Háborúba! Indulni háborúba! Hát már kigyüttem a türelemből. Osztég kérdeztem tőle amúgy komolyvegyesen. — Hát katona öcsém ? — Én nem vagyok, mondotta meghőkőlve. — Hát tán vót a háborúba? — kérdezem tovább 9 hogy ilyen háború étvágya van. — Nem vótam én bizony. — Hát akkó fogja be a száját, mondottam. Ez tüstént befogta ! És elmene, elsompolyoda. Mer’ úgy vagyon, nincs jobb prédikáció — a megszégyenítésnél. Megtapasztalom igy, puskaporos levegőben is. Közegészség. Az influenzáról. Alattomos és gonosz baj ez. Nem kiméi se szegényt, se gazdagot, se öreget, se fiatalt. Elegendő egy kis mghülés, amikor az orr, a gége, a torok, a tüdő hurutossá, nyálkássá (desz és ekkor legjobban telepednek meg azok az apró, sza­badszemmel nem látható, veszélyes kis élő lények: az influenza bacilussai. Gyorsan terjednek el a le­vegőben és igen szaporák. Innen van az, ha járvány alakjában lép fel, akkor néha az egész község avagy város szenved benne. A betegség tüneteit, aki egy­szer végig próbálta, sohase felejti el. Náthával kez­dődik. Majd magas láz, amelyet nem ritkán követ hidegrázás. A beteg nem eszik semmit. Az orra folyik, a szemei folyton könnyeznek. Tagjait úgy érzi, mintha valaki jól össze-vissza gyúrta volna. Közben köhö­gés, folytonos krákogás, gyöngeség érzete. Az ember végtelen betegnek érzi magát. Nincs olyen porci- kája, amelyik nem fájna. Ha a láz, rosszullét, gyöngeség elmúlik néhány nap múlva, akkor a beteg gyorsan lábal ki. De nem ritkán kap még súlyos tüdőgyuladást, szívbajt, eset­leg fül-vagy agyvelőgyuladást. Amitől Isten minden­kit óvjon, mert bizony ilyenkor nem egyszer válik a baj halálossá. Hogyan kell az influenzás beteggel elbánni? Első teendők az ilyen bajban lévő embert azon­nal ágyba fektetni és nem várni be, amig összeros- kad. Orvos kötelessége a gyógyítás. Mig orvos jön, jó lesz a beteggel forró oroszteát itatni, melegen be­pakolni, hogy jól izzadjon. Tagjait, ha nagyon szag­gatják, kámforos spiritusszal bedörzsölni. Az orrt, ha kisebesedik, vajjal, sótlan zsírral belülről kikenni. Noha nem vagyok a szeszes italok barátja, de ha a

Next

/
Oldalképek
Tartalom