Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-12-08 / 6. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1912 december 8. 6-ik szám. A KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Felelés szerkesztő és kiadótulajdonos BODÜíÁRGÍSPÍ^, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany Jánoa-u. 17. sz, Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra ... 2 K — fillér A bulgárok iránt való rokonszenvünk egyre nő, izmosodik ebben a mi búval-csapással teljes hazánkban. Csak most lett általánosabb a tudat, hogy valahogyan-valahonnan testvérnépek is volnának, vagy mi. Csak most bámuljuk őket hősiességben, elszántságban, sőt vakmerőségben. De főleg erős hitükben, mikor győzelmükkel valóban csudálatba ejtették még a számításokban pajzánkodó diplomáciát is. Csak most, küzdelmeikben, létkérdésük nehéz, de bámulatos harcaiban, úgyszólván a török járom alól való megszabadulásuk erőfeszítéseiben fordul a mi tekintetünk feléjük. Mintha csak a magunk sorsát, történetét, véres harcait, szabadulásunk égő vágyait látnok a maroknyi népben. Pedig a bulgár nép egy jókora töredéke itt élt, él közöttünk már jó régen. Itt műveli, művelte halárainkban a földet, melyet mi nem értékeltünk, meg nem becsültünk eddig. Mert mi sok földet akarunk. Nekünk az a fogalmunk, hogy aranyat, pénzt, jó módot csak sok földön lehet termelni. A mi népünk földéhessége nem csak föld, a sok, a mentői több föld után sóvárog. És ime a köztünk-mellettünk dolgozó bulgár megmutatta nekünk, hogy maroknyi földön is lehet csudás dolgokat művelni. Hogy tenyérnyi földünk méh ében is arany, kincs és jó mód szendereg. Csak kitartás, okosság, komoly munka kell hozzá, mint a növényzethez áldásos napsugár és csendes, de termékeny eső. És mi bámultuk őket. Dicsértük is. Bérbe is adtuk nekik a földgt. Ki is mentünk a határba, hogy higyjünk. És hittünk is nekik, mert látva-láttuk boldogulásukat. Hogy viszik haza fáradságos munkájuk gyümölcseit, Hogy jönnek vissza. Hogy — hogyan rajzanak hozzánk. És mi talán határainkon, mint Mátyás királynak restjei, elnyúltunk. És mondottuk láblógatva, tereferélve: . — Talán nekünk is igy lehetne tenni? — Mégis csak meg kellene próbálni. — Ugyan-ugyan, hát nem restellenétek ilyen apró-cseprő kerti dolgokkal foglalkozni. És ime házunk, gazdasági állapotunk ég felettünk, sülyed alattunk. Belepusztulunk-e mi is, mint azok a történeti restek ? Vagy, mikor a bulgárok haza siettek, mikor puskaropogásuk és az ő hazájuk felől véresem felkelő és lenyugvó napba elmerül borongó, sötét reggelt sejtő tekintetünk: eszünkbe jut-e, hogy jó lenne már nekünk is a testvérnépnek szorgalmát, kitartását, okosságát elkölcsönözni. Példájuk szerint dolgozni és kis tenyérnyi, de nagy bekerithet- len területeken is a bulgárok nyomába lépni... És napfényre hozni a mi földeink kincseit, csudás titkait. Lesz-e hozzávaló eszünk, okosságunk és kitartásunk ? — Tettel, ébredéssel feleljünk már egyszer erre a kérdésre. Mester. Politika ! E szó politikus p betűvel kezdődik. Ez a betű mindenféle állásban betű marad: ha megfordítjuk lesz q, ezt fcl- forditva d, ezt vissza fordítva b, — ilyennek kell lenni a politikusoknak s ilyenek is: minden alakot fölvesznek.
