Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-11-24 / 4. szám
TÉLI ESTÉK 5 Közmondasok-tára. A tél közmondásokban. II. Németországban s másutt is szent Katalinnal (nov. 25) kezdik a telet. »Szent Katalin fehér köpenyben jön« mondják az emberek. A népnek igaza is szokott lenni mondásaiban, mert november hó második felében szoktak a természetben az enyhébb időszak utolsó nyomai is lassankint tünedezni. Sűrű, komor fellegek úsznak az égbolton, heves szelek és havas esők, hóförgetegek és jégcsapok jönnek a hosszú sötét éjjeleken, a fehérszakálu télapó nyomában. A vándor, aki a téli tájon, a puszta mezőkön és a komoran hallgató erdőkcjn keresztül halad gyakran órák hosszat a nélkül, hogy élő lénnyel találkoznék és ha messzi távolból jövő hang üti meg a füle dobját, az annál jobban emlékezteti arra, mily téliesen csendes minden körötte. E komolyság és az ünnepi hangulat, mely a természeten uralg télen, az emberi kedélyre is hat. Az 6-német naptár szent Kelemen pápa (nov. 26) ünnepével kezdi a telet és e napot horgonnyal jelöli, mert e napon a hajósoknak már a kikötőben kell lenniök. A négy évszakot igy határozza meg közmondásaiban : Szent Kelemen hozza meg a telet. Szent Péter széke tavaszt jelent (febr. 22). A nyarat hozza szent Orbán (máj. 25). Az őszt kezdi szent Bertalan (aug. 24). Szent Luca (dec. 13) napját említik leggyakrabban a téli mondásokban. Az angolok azt mondják: Luca nap a legrövidebb nap és a leghosszabb éjjel. E szentnek ünnepe ugyanis a régi kalendárium szerint december 25-ére esett, azért halljuk a következő mondásokat is: »Szent Luca nagy tél, csibelépéssel növekszik a nap«, »Szent Luca meg- kurtitja a napot«. Az olaszok is mondják: »Szent Luca a leghosszabb éjjel, a mi van«. Luca napjáról még Írunk. Ismeretek-tára. A bolgár nőkről. A balkáni háborús események, melyek bennünket magyarokat legelsősorban érdekelnek, az egész világ figyelmét a Balkán felé irányítják. A napisajtó — hivatásához híven — tisztán a háborús fordulatok váltakozó frázisaival foglalkozik csupán, nem érdektelen pedig, sőt igen tanulságos a Balkán népek belső életének megismerése is. Olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja, milyenek is az elmaradottságáról ismert Balkán asszonyai, leányai. E cikkben tehát a lap kereteihez mért rövidséggel a bolgár nőket óhajtom bemutatni. A bulgár nőket általánosan jellemezni és megismertetni felette nehéz feladat. Mert a bulgár szépnem erkölcs, viselet és szokások tekintetében annyira változik vidékek szerint, hogy általános jellemvonást felállítani a lehetetlenséggel határos. E szokásra, viseletre és erkölcsre teljesen elütő szépnemet mindazonáltal tulajdonképen két főcsoportba lehet sorozni. Az egyik csoportba sorozhatjuk a Maritza-folyó mentén Szamakovig lakó nőket, a második csoportba az Ichtimantól Szófiáig lakó nőket. A két csoport között éles ellentét van. Erkölcsi- ség tekintetében az előny a Maritza-vidékieket illeti. Mig ugyanis az ichtiman-szófiai bulgár nők a hiúság, kacérság és könnyelműség feltűnő jellemvonásaival vannak, addig a Maritza-vidékiek tartózkodók, szemérmesek és igen szorgalmas, házias nők. Elkényeztetve általában nincsenek a bulgár nők. Itt minden feminista (nőt férfiasitó) törekvés óriás kudarcot vallana. A nők több munkát végeznek, mint a férfiak s a nő, akár feleség, akár gyermek legyen, sem nagyobb tiszteletnek, sem nagyobb tekintélynek nem örvend, mint nálunk a szolgáló. Mindazonáltal nem részesülnek a férfiak részéről oly állatias elbánásban, mint például a hercegovinál vagy montenegrói nők, kiknek vállára nehezedik minden teher, mig a férfi rablókalandokra jár, avagy henyél. A bulgár leányok már kis koruktól kezdve mezei munkához vannak szoktatva. A kis »muma« (leány) már 10—12 éves korában két-három napi járóföldre megy el szülői házától s hónapokon át marad el onnan, hogy rizsaratással vagy más mezei munkával keressen egynéhány piasztert. (így nevezik a bulgárok a pénzt.) Bozardsik és Filippopol vidékén nagyban folyik a rizstermesztés és október havában ezrével jönnek a bulgár leányok e vidékre. A házi munkán kívül a kerti és mezei munkában a férfiakkal versenyeznek. Együtt látni őket a mezőn szántani, vetni, kaszálni, szénát gyűjteni s más munkát végezni. Fáradhatatlanul, jó kedvvel végzik a munkát s ráérnek mellette dalolni és paj- zánkodva tréfálni. Az ének elmaradhatatlan fűszere a nehéz munkának. A közel hegyek és erdők csengve-bongva visszhangozzák a fürge bulgárleányok énekét. A városi bulgár nőknek a műveltségről is van némi fogalmuk, sőt gazdagabbaknál, kik az előkelő világot képviselik, a francia külszínt, divatot és irodalmat is megtaláljuk. A bulgár nők feketére festett hajukat hosszú vastag fonatokban viselik s virágokkal, szallagokkal, de leginkább réz, ezüst, a gazdagabbak aranypénzekkel díszítik. Némelyik nő hajába több ezer piasz- ter értéket képviselő pénz van befonva. A bulgár nők nagyon szeretik magukat cico- mázni s ecélból mindenféle szalagot, virágot, gyűrűket, fülbevalókat, nyak- és kar-éket aggatnak magukra. A hideg ellen »kozsok«-nak nevezett báránybőr bundát viselnek, melynek ujjai nincsenek. Lábukon vörös vagy fekete csizmát, a szegényebbek bocskort hordanak. Nagyon divatos a bulgár nőknél, mint délen egyáltalán minden népek nőinél, az arc festése. Előbb fehér folyadékkal dörzsölik be arcukat, azután rikító piros színnel mázolják be különösen az arccsontokat. A szemöldököt és szempillákat fekete színnel vonják be. A bulgár nők arcát a festék csakhamar elfony- nyasztja, elhervasztja. Testalkatra nézve is általában szép, deli termetű a bulgár nő, de a sok és súlyos munka időelőtt elcsigázza, formátlanná és görnyedné teszi. Ezeket az érdekes sorokat az »A-ny«-nak irta Haton Tivadar. Jó védőről gondoskodott. Biró: Minek hozta ezt a rengeteg botot? Vádlott: Kérem szépen, az idézésben az áll, gondoskodjam védelemről.
