Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-11-24 / 4. szám
6 TELI ESTÉK Mi újság1? — A hercegprímás lemondása. Vaszary Kolos hercegprímás lemondásával kapcsolatosan különféle kombinációk terjedtek el. így például azt is hallani, hogy a hercegprímás csak az egyházmegye kormányzatáról mondott le, az érseki méltóságáról és a javadalomról nem. Ebben az esetben a Szentszék az egyházjog szerint csak apostoli adminisztrátort nevezhetne ki az ügyek vezetésére. A Magyar Kurír hiteles forrásból úgy értesül, hogy Vaszary Kolos, bár megtartja úgy a biborosi méltóságot, mint az érseki címet, az érseki méltóságáról és a javadalomról is lemondott és csak a budavári régi primási palota használatát és megfelelő évi jövedelmet kötött ki magának. Ezek szerint tehát még újév előtt uj hercegprímás kinevezése várható és alaptalan az a hir is, mintha a kormány hosz- szabb interregumot tervezne. — Politikai hírek. Királyunk őfelsége visszatért — Bécsbe. A delegációk üléseinek befejezése után a képviselőház a jövő 1913. évi költségvetést tárgyalja. Az előkészítő bizottságok már befejezték tárgyalásaikat. Tisza István Aradon választói előtt nagy beszédet tartott, mely egy- szersmint beszámoló akar lenni — az országnak is. Beszédében foglalkozott a Balkán eseményekkel is; beszámolójának tengelye azonban a pártok küzdelmeinek lefolyása úgy a múltban, mint a jövőre vonatkozólag. — A népszövetség nagygyűlése. A magyar katholikusok leghatalmasabb s most már mondhatjuk az ország legnagyobb, legnépesebb szövetsége, a Kath. Népszövetség a minap tartotta közgyűlését Budapesten. Ennek a közgyűlésnek egész tartalma, iránya megmutatta és meggyőzhetett minden magyar embert róla, hogy szándékainak tengelye, működésének középpontja a keresztény Magyar- ország népének védelme, szociális boldogulásának munká- lása, s mindazoknak tömörítése, ébresztése, akik a történeti keresztény Magyarország életéért nemcsak beszélni, de dolgozni és munkálkodni akarnak. Háromszázezer ember áll ma a legelső társadalmi egyesülés zászlaja alatt. És ez a közgyűlés igazán megmutatta . . működésének őszinte, keresetlen feltárásával mutatta meg, hogy a leghatalmasabb nemzetfenntartó erő birtokában van és annak megfelelő eredményt mutat fel. — Egyre fogynak, ritkulnak 48 as honvédőink. Bulyi Jékey Mór Szatmárvármegye volt alispánja és 48-as honvéd, a vármegyében és annak határain is messze túl igen tisztelt és nagy tekintélynek örvendő tisztes aggastyán 84 éves korában Géberjénben elhunyt. Halálát nagyszámú rokonság gyászolja, temetésén a vármegye szine-java és az öreg urat szerető földnépe nagy számban jelent meg. — Török világ Magyarországon. Naprólnapra olvassuk, hogy török menekültek érkeznek az ország egyik-másik városába. A harctérről jutnak hosszú, keserves bolyongások után hozzánk. Elvágódnak csapataiktól a harcterek területein vagy, mint üldözött vadak menekülnek a biztos és kegyetlen halál ellen üldözőik elől. A hozzánk menekült török katonák fáradtak, éhesek, rongyosak. Azt mondják sokan, hogy fogalmuk sem volt róla. melyszerint háborúba mennek. Azt hitték, hadgyakorlatra hívták. Csak mikor látták, hogy társaik meghaltak, eszméltek a valóra. A vendégszerető magyarnép tárt karokkal fogadta a szerencsétlen menekülteket. Aggodalom kiséri azonban a török katonák beözönlését. Lőcsén ugyanis egyik menekült török katona fekete himlőben meghalt. A legnagyobb elővigyázat és óvóintézkedések megtételéről kell gondoskodnunk. — Szomorú vég. Néhány évvel ezelőtt még- egyik legtekintélyesebb polgára volt Battonyáuak Nagy Imre. Házai, nagykiterjedésü szántóföldjei voltak és az ő tekintélyes anyagi hozzájárulásával történt a községi szegényház létesítése is. Fordult azonban a kocka és Nagy Imre helytelen spekulációk miat teljesen tönkrement. Az egykor dus- gazda ember három év óta napszámból tengette életét, sőt bánatában inni is kezdett. E télen már annyira megöregedett, hogy dolgozni sem igen tudott és a nyomornak nézettelébe. Önérzetes ember volt, koldulni restéit, megjelent tehát a község házán és kérte a menházba való felvételt. Ké résének kézségesen tettek eleget és az öreg ember összeszedvén holmiját, elindult a várostól kapott írással a menházba. A menház kapujában percekig álldogált, úgy látszik, a jobb időkre gondolt, mert a mikor megfogta a kapu killincsét és az egyik lábával átlépte a küszöböt, szivszélhüdést kapott és holtan esett össze. Az eset nagy részvétet keltett. — A hosszumezői tragédia áldozatai. Megírtuk annak idején hogy Hosszumező határában kukoricatörés idején felborult egy ladik, a melyben a szentmihály- körtvélyesi oldalra igyekvő 16 ember ült. Hatan vesztek a Tiszába, akik közzül kettő Hosszumező alatt még a tragédia idején kifogtak, egyet később találtak meg Bedő- háza tájékán, kettőt pedig most fogtak ki a viski határban. Megkerült Csurka Pálné, Csurka Emma, Szabó Eszter. Szabó Mari és Nyikora Mihály holttetteme. A hatodik vizbefultat, Megyeri Istvánná született Csurka Erzsébetet a mi napig sem találták meg. A kifogott holttesteket Visken, Bedőházán és Hosszumezőn hántolták el. — Eladta a más földjét. Marokity József külbogyiszlói lakos e hó elsején Fájsz községben kidobol- tatta, hogy bátyai határban levő 2 hold földje szabadkézből eladó. Fang Béla fajszi lakos e hirdetésre Marokity kíséretében megnézte a földet s azt hosszú alku után meg is vette 1800 koronáért s foglalóképpen 50 koronát adott át az eladónak. Fangnak nemsokára rá fülébe jutott, hogy Maro- kitynak egy tenyrnyi földje sincs, amiről Bátyán az elöljáróságnál cakhamar meg is győződött. Marokity kérdőre- vonásakor azt vallotta,, hogy öregapjának van földje s az idővel ő reá fog szállni. A foglalóul kapott 50 koronát örömében el mulatta. — Gyújtogató kisbiró. Sátoraljaújhelyből Írják: Ifjabb Szanyi András sajóhidvégi kisbiró gyakran kapott szidást a községi jegyzőtől. Ezen a héten is megtörtént ez, mire az elvetemült legény boszut forralt a jegyző ellen. Titokban felment a jegyző házának padlására és az alvó jegyzőre rágyújtotta a házat. Hogy a gyanút elterelje magáról, ő dobolta ki a községben a tüzet. A vakmerő merénylet nem sikerült, mert a jegyző szerencsésen megmenekült, a ház azonban leégett és a kár több ezer koronát tesz ki. A bűnös legényt letartóztatták és a szerencsi járásbíróságnál történt kihallgatása után bekísérték a sátoraljaújhelyi királyi ügyészség fogházába. Ajánlat. Százados: Micsoda dolog az ? Nem tud szalutálni, mi. önkéntes : Bocsánat elvesztettem a szemüvegemet... Rosszul látok... De méltóztassék csak nehány lépésnyire visszamenni, aztán megint erre jönni és azonnal szalutálok! A háború, Nem jól vagyunk sehogysern! Mint mikor a gondolkodó és megfontoló ember nagy elhatározás előtt áll. Mikor ezrek élete van kezében. És választania kell mégis a — nemzet érdekében — tehát milliók javára az ezrek kockára tételére. A szerbek nem férnek bőrükben. Packázni akarnak velünk és úgy látszik keresve-keresik a módot, hogy az oroszlán végre is elbődüljön és nekik rohanjon. A nyugtalankodó, tulvérmes szerb úgy látszik — medvét érez a háta mögött. Orosz medvét, aki a vickándozó egeret úgy akarja a körmei közé venni, hogy mi baja se történjék, sőt csak simogatásait érezze. A körmeit nekünk mutogatja. Egyszóval mondjuk meg nyíltan, Szerbia úgy viselkedik velünk, hogy már most is végső türelemre van szükség. Könnyen elszakadhat azonban ez a türelem. És akkor meg kell tenni kötelességünket.
