Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-11-17 / 3. szám
TÉLI ESTÉK 3 Vasárnap. ■ / Angyal-türelem. Valami nagy, mélységes sóhaj érkezett a bús földről fel a mennyországba. Éppen szent Péter volt az »Élet«, a »Sóhajok« nagy könyvénél, hogy jegyzésbe tegye a szenvedők, a verejtékkel dolgozók érdemszerző sóhajait és fájdalmas kiáltásait: mikor jött, röpült a nehéz panasz egy szorgalmas, emberfeletti munkát végző szegény tanító iskolájából. — Uram segíts! Angyal türelem kell már ahhoz a munkához, ahhoz a napról-napra való vesződ- séghez, a mivel az én hivatásom teljesítése jár. Nézz le az iskolába. Gyermek — gyermekhátán. Hetven fiú és hatvan leánynövendékem van. Mit tegyek? Már alig bírom türelemmel. Szent i Péter szemében a megsajnálás érzése égett. — Segíteni kelb ezen a szegény, meggyötört tanítón. És fogja a csengőt, összecsenged az angyalkákat. — Van-e köztelek csak egy is, — kérdezi — aki a földre vágyódik? Nagy öröm-zajban törnek ki az angyalok. Mindegyik feltartja az ujját és úgy jelentkezik nagy hangon : — Én . . . én! — Én. . . én megyek a földre! — Repülök . . . sietek! — Vigyázzatok, szól komolyan szent Péter. Nagy dologról van szó. Egy iskolában szegény, meggyötört tanító működik. Hetven fiú és hatvan leány gyermek növendéke van. Már lankad. Alig bir a csintalan jószágokkal. Segíteni kell rajta. Ma is mély sóhaj szállott fel az égbe az ő ajkairól. Azt sóhaj- tozza, hogy ehhez a munkához, vesződséghez igazán angyal türelem kell. Máskép nem lehet boldogulni ezekkel az országháboritókkal. Menni kell tehát egy angyalnak, hogy segítsünk rajta. Ki vállalkozik közőletek erre a feladatra? Mélységes csend és nagy hallgatás követte szent Péter őszinte szavait, melyekben feltárta az igazi helyzetet. És lassan — csendesen elsompolyogtak, eltávoztak szent Péter környezetéből. Csak egyetlen egy angyal marad ott, mellette. — Én elmegyek oda — mondotta, szinte sze- pegve az angyal — elmegyek a földre. Abba az iskolába. De aztán csakhamar büszkén felemelte fejét. Szárnyait merészen kiterjesztette és önérzetesen mondotta : — Majd én végzek azokkal az országháboritókkal. Ellátom a bajukat. És megkönnyitem a szegény szenvedő tanitónak életét. Mondotta és tüstént repülésre emeli szárnyait. Elhagyja az eget és földre száll . . . Szent Péternek sok más dolga lévén, nem is gondolt a földre szállt angyalnak sorsára. Esteledik. Alig, hogy a csillagok kikönyökölnek az ég ablakain, lassú szárnyalással jő, érkezik a földről az eltávozott angyal. Oda van egészen . . . Szárnyai ellankadtak, megtépázva. Egész lénye kimerülve, hogy alig bir lélegzetet venni. így jut, érkezik szent Péter elé. Aki szinte meghökkent, hogy ily hamar és ily összetörötten érkezik az ő készséges angyala a földről. — No, mi az? — Nem megy. Sehogysem ment. Teljesen kihoztak a sodromból azok a nebulók. Majd meg siketültem. Ha a tanító nincs velem és nem segít szemével, intéseivel és felemelt pálcájával, hát kivernek engem — az iskolából is. Még a fiuk csak hagyján, de az a sok fecsegő leányka, no az mégis szörnyűség. A legnagyobb vásár, a legerősebb férfitüntetés Kis Miska ahhoz a zenebonához, amit a leányok rendeztek. — Igazán nagyon sajnálom, szólt szent Péter, így hát nem segíthetek szegény tanítón. Csak vesződjék hát továbbra is egyedül azokkal az országháboritókkal. Angyal türelem nem elég — tanitó- türelem és okosság kell ahhoz, hogy annyi gyermeket vezetni, kormányozni lehessen. ... És a szegény tanító csak vesződött, csak bajlódott azokkal a gyermekekkel, hol jó kedvvel, hol zsörtölődve — még vagy harminc esztendeig. A Fliegende Blätter után : M—r. Közmoiidasok-tára. A tél közmondásokban. I. A közmondásos évszakok közül leggyakrabban a telet emlegetik. És e mondások többnyire szépek, színesek, kifejezésteljesek és sokszor találók. Meglátszik rajtuk, hogy a nép ezeket lelki és szivbéli nyugalommal és több időnek a ráfordításával költötte, mint azokat, melyek a többi évszakra vonatkoznak. A tél az elmúlás, a messze múltnak a gondolatával van összekötve; a nép előtt a szellemi gyűjtés, a lelki szemlélődés és elmélkedés ideje. A tél ünnepeit is ennélfogva nagyobb odaadással, a hittitkokba való mélyebb el- merüléssel, szinte nagyobb együttérzéssel üli meg. A tél kezdete a közmondásokban vidékek és országok szerint változik. Csillagászatilag december 21-ike a legrövidebb nap és a tél kezdete. Észak-Itáliában is ilyennek mondja a közmondás: »Szent Tamás napján visszafordul a nap, azaz hosszabb lesz a nappal.« Más országokban a hidegebb évszak havasan veszi kezdetét. Nálunk ismeretes e mondás : Itt vagyon már Simon, Judás, Jaj te neked inges, gatyás! (Október 28.) Ilyenkor kezdődik már az első dér, mely előhírnöke a fagynak és a hónak. A Felsóvidékre Szent Márton (november 11.) szokta hozni a havat és a telet, aki fehér lovon érkezik meg. S ki ne ismerné Márton ludját, a mely a kellemes szórakozásra való tituluson kivűl még arra jó, hogy megjósolja, milyen lesz a tél 2 — Ha a mellcsontja szép fehér: akkor hideg s havas; ha barnás : úgy sáros idő lesz. A jövőbeli vő. — Anyjukom, Mihály Imre, a fogalmazó szerelmes a lányunkba. . — Honnan tudod ? — Hallottam, hogy erősen tudakozódott a te természeted felől.
