Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-11-10 / 2. szám
TÉLI ESTÉK 5 őrizhetjük a megfagyástól, viszont azonban köny- nyebben ki van téve a romlandóságnak, mint a pincében. Ha ilyen veremben a burgonya romlani kezd, mit az jelez, hogy a verem füstölögni kezd, hacsak hozzá férhetünk, hányjuk kia rothadó részt, igy csak az vesz kárba, de ha benn hagyjuk, megrothasztja hamarosan a többit is. * A zöldségfélék eltartása. A zöldségfélék eltartásara télen szintén a pince a legalkalmasabb hely. Ide homokot hozunk le s a répaféléket gyökerüknél fogva egészen a homokba temetjük s a karfiolt, kelt karalábét pedig csak egy kis alacsony mélyedésbe állituk, hogy éppen el ne fonnyadjanak. Főszabály itt is az, hogy a romlásnak induló zöldséget ne tűrjük meg közte, mert az a szag, amely a romlással jár, átjárja a többit is. S ami még szintén fontos dolog, hogy a zöldségek egymáshoz ne érjenek, mert igy sokkal könnyebben romlanak. Ami sok, az sok;. Feleség: Ugyan mit csinálnál édes uracskám, ha engem egy szép napon elvesztenél“? Férj : Megörülnék a fájdalamtól. Feleség: Igen! És megint megházasodnál, ugy-e“? Férj : De már annyira meg nem őrülnék ! Tanácsadó. Mikor veszedelmesek az áramvezetö drótok? A nagy óvóintézkedések dacára is igen gyakoriak a villamosáram által okozott bénulások és haláleselek, amelyek úgy történnek, hogy az illetők vigyázatlanságból vagy valamely balesetből kifolyólag érintkezésbe jutnak az áramvezető dróttal. Azt a kérdést, hogy hány Volt-feszüllségü áram okoz feltétlenül halált, nem igen lehet eldönteni, mert volt már eset rá, hogy 250 Voltos áram is halált okozott, mig egy másik esetben 2000 Voltos ütést kapott egy ember és életben maradt. Az áramvezető sín (drót) csak akkor veszedelemes az emberre nézve, ha a sín megérintése folytán zári áramkör keletkezik. Az ember bátran ülhet, állhat vagy fek- het az áramvezető sínen, ha ugyanakkor a földtől teljesen izolálva van. Ha az ember abszolút szigetelők segítségével teljesen izolálni tudná magát, akkor valószínűleg a legnagyobb feszültségű áram sem ártana neki. Veszedelem csak akkor áll elő, ha az ember kezével vagy valamelyik másik testrészével megérinti az áramvezetéket, egy másik testrészével pedig a földet. A fanyar borok javítása. Gyakran megtörténik, hogy a bor kesernyés, fanyar izt kap. Az olyan fehér bor, mely az első erjedés után fanyar, kesernyés ízű, mindinkább sötétebb szinü, annak az az oka, hogy kevés benne a csernye. A kesernyés ízű bort meg lehet javítani, nem valami nagy mesterség kell hozzá. Mindössze tojásfehérjét kell a borba keverni. Egy hektoliter borra elég 3—4 tojás- fehérje. A tojásfehérjét tányérban laza habbá kell verni, majd hűvös helyre kell tenni, hogy széjjel folyjék. Mielőtt a borba keverjük, tiszta ruhán átszűrjük. Néhány nap múlva a bor zavaros lesz, de az csakhamar megtisztul. Ha e keverés után még mindig fanyar marad a bor, az annak a jele, hogy nem használtunk elegendő tojásfehérjét. Általános szabályt nem lehet felállítani a tojásfehérje mennyiségére, általában egy hektoliter kesernyés borra elegendő 3—4 tojásfehérje, de ha a bor igen keserű, vagy fanyar, használhatunk 5—6 tojásfehérjét is. A KUTNÁL. Julcsa megy a kútra; Miska követi. Nem birja a vödröt, — felhúzza neki. Megmerül a körsó. Indulna a lány — Szól a legény: »Ráérsz! Ne menj még babám». Julcsa szemlesütve marad a helyén, Miska meghúzódik a kút peremén. Rosszuszáru pipa ül az agyarán, Több szó nem is, csak füst száll el ajakán. S ahogy Miska szippant, lassan, sebesen, Nem dobog egyformán a lány szive sem. Minek a beszéd itt “? A füst hangot ád. És a lány megérti a pipa szavát. Gyönyörűen hangzik minden szippanás, Minden röppenő füst — kérdés — vallomás. És pirulva, némán áll a kérdezett S ez a legérthetöbb, legszebb felelet. Nem enyeleg Miska, meg se öleli, Komoly volt a kérdés, — megfelelt neki. A többit elvégzi az ősz uj bora! — — így dűl el a kutnál két szivnek sora. BÁLLÁ MIKLÓS. Ismeretek-tára. A mi kezeink. — Csevegés. — Egy hires előadó azzal kezdette előadását, hogy megkérdezte — ennek a mi tárgyunknak során, a hallgatóitól, hogy mikor az emberi szervezetről beszél, hát mi a véleményük? — Mivel fogja kezdeni, mondókáját. A hallgatók felugráltak. — A fejjel . . . mondta egyik-másik. — A szájjal! . . . — A szemmel . . .! — Nem, hölgyeim, és uraim szólott nagy komolyan a kedélyes csevegő — a mi kezünkkel, a kézzel fogom kezdeni. Azt is elárulom, hogy: miért? — A szájnál például van valami, a mi előbbre való. Pedig a kézre legtöbb ember nem is gondol, ügy megszoktuk. Olyan közönséges valaminek tartjuk. A közönség körében e perc alatt mindenki a kezére nézett. — ügy, úgy, csak nézzek ezt a csodás szerszámot, emeltyűt, aminő csak a kéz e világon. Mit érne a szánk, ha nem rendelkeznénk azzal, amivel az ételt, pl. a kenyeret beletesszük. Nem aprólékoskodom, mikor a kézről beszélek, mert ’iszen úgyis ismerik. De mondhatná valaki, hogy iszen például a macskának nincs keze, de első lábával eszköze van az evéshez. Azzal fogja meg az egeret is. — Hát amondó vagyok, hogy az emberi kézfa
