Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)

1912-11-10 / 2. szám

6 TELI ESTÉK mi kezünk, csak az emberé. És mennyivel tökélete­sebb, kényelmesebb a mi kezünk minden más te­remtmény ily természetű szervénél. Még a minden­áron emberré avanzsérozni szándékolt majoménál is. De mennyivel külömb és más. Nézzenek csak jól kinyújtott kezükre. Az öt ujj közt van egy. A legnagyobb; hüvelyk ujj a neve. Lám, oldalt áll. Mintha egészen elkülönözné magát a többitől. Ez a két kis csont, melyet kevés hús borit, nagy isteni adomány. Büszkeséggel tekintsünk reá! Mert ez teszi az embert szervezetileg különbbé — az állatnál. Emberré. De ennek áz ujjnak nemcsak ilyen emberré tevés hivatása van. Am, ő — a mi leghűségesebb, legkészségesebb szolgánk. Oh, nélküle bizony, nagyon sok hiányt, ügyetlenséget éreznénk. Sőt az emberi mesterségek háromnegyed részét még csak ezután kellene megteremtenünk. Mily nehezen tudná meg­szerezni millió és millió ember — a mindennapi kenyeret. Lássuk csak a hüvelykujjunk szerepét. Meg akarsz fogni egy falat kenyeret? A mint utána nyúlsz, a hüvelyk-ujj mindig előre siet, sőt tolakodik. Ő van az egyik felől, mig a többi ujjak mind a másik felől vannak. Ha a hüvelykujj nem segít, béna, semmit sem tudsz megfogni. Akinek már fájt a hüvelykujja, vagy akinek nincs hüvelyke .. no az keserves tapasztalatokról beszélhet. A hüvelykujj művészi csiptető, csodás harapófogó, mellyel csak az ember rendelkezik. Lássák kérem, a lábnak is van­nak ujjai. És van olyan ujja is, melynek hüvelyk a neve. De a lábnak hüvelykujja nem hajlik szembe a többivel. És fogásra teljesen alkalmatlan. A bölcs Teremtő, mikor az embernek kezet adott, egy egész világot adott vele. A cselekvésre, a tevékenységre, a művészetre, az élelem megszerzé­sére, szükségleteink és kényelmünk előteremtésére. A bűnre is. Mert szabad akaratot adott. Most kezdi csak igazán belátni ezt az ember, a társadalom, mikor a kéz munkája tetejébe kerül a szellemi munkának is. Mikor mi magyarok is be­láttuk, hogy mi nagyon sokat és szépen tudunk be­szélni — szájunkkal, de sokáig feledtük, hogy ügyes karokra és kezekre is nagy, mérheilen szükségünk van. Sőt ezek nélkül tehetetlenek vagyunk. Mert a kimondott szónak is a kezek ügyessége . . a csele­kedet kölcsönöz erőt és tartalmat. Oh, a fölmives-kézre, a munkás, iparos-kézre .. most van igazán szükség. Mikor a nagy nemzetek kultúrájával és gazdaságával kell felvenni a versenyt. Azért ... én még nem fejezem be a kézről való csevegésemet, hanem a jövő héten fogom igazán megmondani, ami a mi kezeinkről, az emberi kéz munkájáról begyemben van. B. G. vám. Elment a malomba András gazda, hogy az őrlést haza vigye. A molnár kérdi az inast: — Kivetted a vámot ezen becsületes ember lisztjéből1? — Igenis, kivettem. — Vedd ki mégegyszer, hogy lássa. Mi újság1? — A király itthon. Agg uralkodónk a zord időt legyőzve is — eljött hát hü alattvalóihoz. Itthon van, az ország szék- és fővárosában, az ősi várban, budavári palotájában. És itt marad közöttünk a delegáció tartama alatt is, eddigi hírek szerint nov. 28-ig. A kötelesség em­bere a legelső magyar ember — a király. Mikor itt benn az országban annyi bajjal-búval küzdünk, mikor szomszé­dunkban öldöklő háború dúl: akkor a király győzedelmes­kedik aggkorán, az idő zordonságán. Útra kél, hogy itt le­gyen közöttünk. — A delegáció a hét elején megkezdette tárgyalásait Budapesten. Ezek a tárgyalások szakadatlanul folynak. És eltartanak körülbelül e hó 28. napjáig. A trón­beszéd nagy súlyt vet a mai nehéz és vésztrejtő külügyi helyzetünkre. — A háborúban elesett vőlegény. Debre­cenből Írják : Most Szófiából Kovács Ferencz debreceni gazda címére hivatalos levél érkezett Mária képpel és jegy­gyűrűvel. A levélben értesítették Kovácsnak Boriska nevű leányát, hogy vőlegénye, Stradinszki Döme, a csatában el­esett és a kórházban meghalt. A hadvezetőség Stradinszki utolsó óhaját teljesítette most, midőn a mennyasszonynak megküldte az emléktárgyakat. — Bankigazgató mint építőmester. Szar­vasról Írják: Faragó Mátyás volt csabai és hódmezővásár­helyi bankigazgató most a csabai ipartestülettől építőmes­teri iparigazolványt kért, mert mint folyamodványában Írja, Magyarországon már több a bankigazgató, mint a pénzbeszedő és csak fizikai munkával boldogul az ember. Az ipartestület megadta az iparigazolványt. — Föllebező mániában szenved. Balassa Pál dr. óbecsei lakos, Óbecse község képviselőtestületének- különböző határozatai ellen nem kevesebb, mint 111 fölleb- bezést adott be. — Jégeső. Faddról Írják : Mindenszentek napján délután négy órakor mennydörgés és villámlás között 10 percig tartó jégeső volt. A késői zivatar néhány ablak be­törésén kívül, semmi kárt nem okozott. — Óriási medve. Herkulesfürdőről írják ; Tóth Lajos földbirtokos vadászaton agyonlőtt egy rendkívüli erős medvét, amelynek súlya 342 kilogramm. A medve a Cserna- besenyő és Herkulesfürdő közötti erdőségben tanyázott. — Apa és fiú. Bodrogszerdahelyen Jarecsni János felnőtt fiával kiment a szőlőbe és feltörték az övével szomszédos borpincét s miután előzőleg több hordót szállí­tottak oda, azt a pincébe leguritották és megkezdték azok megtöltését. Ez a délelőtti órákban történt. A bortöltés ja­vában folyt, mikor egyszerre betoppant négy nagyváradi borkereskedő, akik az előző napon az egész pince bormeny- nyiségét megvásárolták és észrevették a betörést. Úgy Ja­recsni Jánost, mint fiát a csendőrség letartóztatta. — Megőrült a honvágytól. Debrecenből Ír­ják : Minap este a budapesti gyorsvonattal egy jól öltözött férfi érkezett Debrecenbe. Az illető át akart szállani a Nyíregyháza felé menő vonatra. A perronon egyszerre ha­donászni és ordítani kezdett, mire a rendőrség letartóztatta. Kiderült, hogy a szerencsétlen ember neve Kiss Dániel, aki Amerikából jött haza és a szabolcsmegyei Vaja községbe való. A honvágytól őrült meg. A téboly jelei már a hajón mutatkoztak rajta és ezért a kapitány Philip Lettus nevű stewardot rendelte mellé Southamptomban azzal az utasí­tással, kisérje hazáig. Egész utón nem volt baj, mig aztán Debrecenben újra kitört rajta az őrjöngés és folyton csak ezt kiáltotta : — Segítség ! Ez az ember vissza akar kisérni Ameri­kába, de én magyar vagyok! A rendőrségen kihallgatták, de oly zavarosan beszélt, hogy a kórházba kellett vinni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom