Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)

1912-11-03 / 1. szám

2 TÉLI jus 22-ére. Péter Pál vasárnap lesz, Nagyboldogasszony pénteken, Istvánkirály szerdán ünneplődik. Kisasszony napja hétfőn, B. A. szép. fog. hétfőn következnek. Érdekes, hogy a gkatholikusok husvétja csak április végén fog elkövetkezni, t. i. április 27. 28., napjain, tehát öt héttel lesz későbben, mint a róm. katholikusoké. A pünköst- jük pedig csak junius 15. 16-án. Az ünnepekről. Itt az ideje, hogy már végre az ünnepek kér­désében végleges és kötelező intézkedést lássunk. Egy érseki körlevél szerint ez a végleges in­tézkedés már megtörtént. Ez utón mi is ismertetni kívánjuk ezt az ügyet, melyet az egész ország népe nagy és ritka érdeklődéssel vár. A körlevél szerint: »A jövő évtől kezdve misehallgatás és szolgai munkáktól való tartózkodás kötelezettségeivel járó ünnepünk a vasárnapokon s a mindig vasárnapra eső Husvéton és Pünkösdön kívül 8 van és pedig a) az Ur ünnepeiből négy: Karácsony, Újév, Viz- kereszt, Áldozócsütörtök; Íj) Szűz Mária ünnepeiből kettő: Szeplőtelen fogantatás és Nagy boldogasszony ünnepei; c) a szentek ünnepeiből kettő: Sz. Péter és Pál napja és Mindenszentek ünnepe)) Ha ezek az ünnepek böjti napra esnek, a pápa a fölment- vényt megadta. Megszűnik a miseballgatás parancsa s a szolgai munkák tilalma: Űrnapján, Karácsony, Husvét és Pünkösd másodnapján, Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó B. A. és Kisasszonynapján, a tem­plomok védőszentjeinek napján és a községek fo­gadalmi ünnepén. De ezen napokon ezentúl is meglesznek a misék, prédikációk és más egyéb ájtatosságok csakúgy, mint eddig, s az urnapi körmenetet is épugy megtartják, mint eddig, azzal a különbséggel, hogyha valaki ezen utóbbi napokon nem hallgat szent misét és dolgozik, nem követ el bűnt, S ha ez utóbb felsorolt napok böjti napokra esnének, mindaddig, mig a hívek tömegesen megülik, a böjt alól való fölmentést a főpásztorok megadják. Szent István király ünnepe természetesen továbbra is megmarad nemzeti ünnepünknek. Mária nevenapját ezentúl mindig szept. 12-én tartják. A fent elősorolt „el­törölt“ ünnepeken az előadások az iskolák­ban épugy szünetelni fognak, mint eddig. Tehát mindezekből láthatjuk, hogy az úgyne­vezett »eltörölt» ünnepek mikben különböznek a régi ünnepek rendjétől. Hogy mindenkinek módjában van úgy ünnepelni, mint eddig ünnepelt. Szent misét, prédikákicót hallgathat. Ha kényszerülve nincs, a szolgai munkától is tartózkodhatik. Ezt senki sem tilthatja meg. A pápa őszentsége se’ azt célozza, hogy ezek az ünnepek mindenáron eltörölt ünnepek le­gyenek. S akik igy fogják fel, azok semmi néven nevezendő kifogásolható dologra nem gondolnak. Egyesek a szőrszálhasogató okoskodásukkal még azt is kisüthetnék, vájjon a jó Isten, ha a világot még- egyszer teremtené, csupa két pupu vagy egy pupu tevét teremtene-e ? Pénzügyi művelet. Sok pénzt örökölt a német sógor. Megkérdezte tehát Rotschild zsidót, a pénzkirályt, hogy lenne legjobb az örö­költ pénzt elhelyezni ? A zsidó igy felelt: — Ha fekvő jószágot vesz az ur, lesz tókéje kamat nél­kül. Vegyen inkább érték-papirokat, akkor lesz kamatja tőke nélkül. Ma mit tanácsolna ? ESTÉK Szövetkezzünk! A szövetkezetek országos gyűlése. Mióta a magyarországi szövetkezetek maguk is egységes, tömör egyesületben szövetkeztek: most a II. országos szövetkezeti kongresszust, országos gyű­lést tartották — Budapesten. Az a kis mag, melyet csak nem rég a szövet­kezetek fájáról, gyümölcseiből magyar földbe vetet­tek : meglepő, életerős, gyümölcshozó fává sarjadt. S főleg most, mikor a nagy bankok, takarék- pénztárak ellenállási erejében, hivatásuk felfogásá­ban a társadalom úgy csalódott: a kis emberek bankjain, a hitelszövetkezeteken csüng nemcsak a kíváncsiság, de az országnak figyelme is. Meglepő az az érdeklődés, amivel az ország a fővárosba, okt. 24-ére összehívott kongresszus iránt viseltetett. Szinültig megtelt a fővárosnak legnagyobb terme, a Vigadó hatalmas csarnoka. És rendkívül örvendetes, hogy sikerült egyesíteni nemcsak az összes központokat a legszebb összhangban, hanem a szö­vetkezetek kegkülönbözőbb tagjait is. Erő és hatalom biz’ ez a jelenség, mely ebben a mi széthullott világunkban azt bizonyítja, hogy a szövetkezeti eszme gyökeret vert. Folyton hódit. És ma oly semleges világot jelent, melyen minden po­litikai párt munkálkodhatik és részt találhat. Az egész nagy gyűlésnek, úgy a hitelszövetke­zetek működési körének, mint egész irányzatának különben leghübb kifejezője az a beszéd, a mivel a perbenyiki gróf, Mailáth József elnök a rendkívüli tartalmas és lelkes gyűlést megnyitotta. E beszédet bő kivonatban ime itt közöljük : * A nagy számban való megjelenés igazolja, hogy a rokon lelkek keresik egymást. Hogy a becsüle­tes szövetkezés erőt, hatalmat képvisel, ezt érvek­kel nem kell támogatni. Meggyőződésünket hitté alakította a tapasztalat. A szomorú jelen, a parto­kon heverő roncsok, az alapok nélkül való alapí­tások, a közgazdaságban eltompult lelkiismeret, politikai és közgazdasági válsághoz vezetett. Meg­próbáltatás elé állította a nemzetet. Ezek az idők próbára tették a szövetkezeti alkotásokat is. És mégis az eredmény, a gúnyos hangok, a sok aka­dály, küzdelem után a káröröm dacára, mely egyes szövetkezet összeomlását kisérte, az eredmény az, hogy ebben pénzszük világban ezek a jogosulat­lannak nevezett szövetkezetek derekasan megállták helyüket. A szövetkezeteket illetőleg megállapíthat­juk, először, hogy életszükség volt és van reájuk; a baj inkább az, hogy a szövetkezetek eszméje és gyakorlati megtestesülése nem volt általános; de megállapíthatjuk másodszor, hogy ott, ahol az egészséges szövetkezet gyökeret vert, ott áldások forrásává lett, önállóságra, lelki éberségre és he­lyes szabadságérzetre vezette a népet. (Nagy tetszés.) Ott ahol a szövetkezeti élet egészséges alapokon nyugszik, ott a falunak bizonyos önállóságot biz­tosított a nép gondolkodásában, életfelfogásában, igyekezetében és életbátorságában. Ez a tény arra mutat, hogy a falnsi népnek egyszerű, józan gon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom